Bejegyzésem kezdhetném azzal is, mi jó várható ezen a héten az Országgyűlésben, ha a kormányzópárt és pártként nem létező kistestvérének szavazógépei nem döntöttek volna úgy, hogy két hétig nem ül össze az Országgyűlés. Tulajdonképpen, minek is? Elvégre „csak” egy költségvetést kellene összerakni. Ez egyébként sem lesz egyszerű, hiszen áll a bál az államigazgatásban, senki nem tudja, ki, kinek a főnöke, ki, mit írhat alá. Bár míg az utóbbi hónapokhoz hasonló gazdaságpolitikai lufik pukkannak ki naponta, addig egyáltalán nem gond, ha senki nem ír alá semmit, mert abból országunk jól nem tud kijönni. Akárcsak abból az alkotmányozási zúzdából, ami már nem is a jogállamot, hanem annak maradékait is törmelékké nyomorítja. Szóval, lehet, hogy addig lehetünk bizakodóak, míg egyáltalán nem csinálnak semmit. Abban meg nagyok…

Mégis van miről beszélni. Tegnap még csak hétfő volt, de végeztem egy gyors „sajtószemlét”. A miniszterelnök az Országos Érdekegyeztető Tanácsban járt, ahol mint egy amnéziás polgár ismét előadta „az egymillió munkahely éveken belül” saját gyártmányú poénját, majd kijelentette, hogy egyébként a szakszervezetek nem írhatják felül a választói akaratot. Most arra nem térek ki, mekkora is ez a felhatalmazás, annál tanulságosabb, hogy kimondatott: „Szakszervezet, neved innentől: Kuss!”

Haladjunk tovább. Pucér férfi, nemi szervét kamerába mutogatja, mosolyog, elégedett magával. Hmm, nem újdonság, milliónyi ehhez hasonló webhulladék kavarog a virtuális térben. Igen, ám, de ez az illető nem más lenne, mint Knapp János Pál, a Fidesz-KDNP Komárom-Esztergom megyei listás jelöltje és Esztergom alpolgármestere. Pardon.

De nézzük, mi újság az ország másik felén. Az egri sajtó arról számol be, hogy „helyi (Füzesabony – kieg. M.Cs.) Fidesz alelnöke Buktáné Penderik Edit feldúlt állapotban rontott be a Polgármesteri Hivatal titkárságára, ahol ebben az időben az alpolgármester, a titkárnő, és a gépkocsivezető tartózkodott. A helyi Fidesz alelnöke az útjába álló titkárnőt vállánál fogva a falhoz lökte, hogy bejusson a polgármesterhez.” Végül a polgármesterasszony arcába vágták a verbális simogatást, hogy „kinyírják…”Biztos csak kicsusszant a száján, előfordul az ilyen, na!
Aztán egy tökéletesen ismeretlen alapítvány is beindult, amely Szabó Ervin nevét kapná le a fővárosi könyvtár elnevezéséből. „A könyvtár búcsúzzon el Szabó Ervin nevétől!” – Ajajj, biztos így lesz, ha ők mondják, és valóban ne legyünk ironikusak, lehet, hogy tényleg lecseréltetik. Ez lenne akkor a negyedik nagy híre a hétfőnek.

Azon már meg sem lepődünk, hogy hétfőn a jobboldali udvari média isteníti a Regeneráció rendezvényét. Van okunk az örömre, hiszen Navracsics Tibor megerősített bennünket abban a (tév)hitben, hogy a közigazgatás megújításának személyi oldalán a szakmaiság és a rátermettség dönt a jövőben, nem pedig a pártpolitika. Látva az elmúlt hónapok kirúgási, elbocsátási és megalázási „trendjeit”, nyugodtak lehetünk, biztos igazat énekel.

Még valami? Talán csak annyi, hogy átnyúlt a hétfőbe a „gyermektelenségi adó” gigaötlete, és a jelenlegi elszámoltatási kormánybiztosról is kiderült, hogy 4,5 millió forinthoz jutott érdemi munkavégzés nélkül. Ha valaki véletlenül a „Ki dolgozik akkor?” kérdésre keresné a választ, úgy forduljon Szócska Miklós egészségügyi államtitkárhoz, aki megerősítette, hogy kampányidőszak van, ezért a jövő évi költségvetési koncepciókkal, az egészségügy átalakításával kapcsolatos kérdésekre csak október harmadika után adhat választ. Hát ez nagyszerű, akkor már csak egy kérdésem van:

Mi vaaan itt?

Nem lehet ezt a hétfőt ugyanis másként leírni, mint a kormányzati szemétdomb reprezentációja. Egy morálisan és szakmailag üres kormányzópárt és kistesója bohóckodik egy ország lakosságával. Mosolyognak, autókáznak, leváltanak, porcióznak, kasszához vonulnak, egymásnak visszaosztanak, NENYI-t magolnak, hajlonganak, végül egy országot gatyásítanak le – devizahitelesek köszönik szépen, megvannak –, majd tartanak példaértékű oktatásokat a Nemzeti Cinizmus Rendszeréből.

Mi történik itt, mi vaaan itt?

Egyik napról a másikra olyan politikai dzsentrik ültek bársonyszékekbe, akikhez képest Mikszáth hősei kispályások. Meggyes Tamások, Knapp János Pálok és Németh Maricák (tudjuk ő a kónyi „hős”) alakítják a politikát.

Ezt a politikát már megszületése pillanatában unni kezdtem és károsnak tartottam, amellyel egyet lehet csinálni: leváltani. Úgy tűnik, most lesz igazán jó ellenzékinek lenni! Ebből is példát mutathatunk, nemcsak a felelős kormányzásból.

Óra indul, ne csüggedjünk! Ilyen hétfő után nem is szabad.