Hogy folytassam az előbbi gondolatmenetet, számolni sem tudom, hány újságíróval közöltem a mai nap, hogy a Fidesz csontvázbizottsági jelentéséről sem szeretnék nyilatkozni. Itt sem ér meg többet egy bekezdésnél, de a további magyarázkodás helyett inkább leírom, miszerint nem kívánom a végtelen csontvázkeresési cirkuszt azzal legitimálni, hogy folyamatosan vitatkozom az önmagukat ismétlő, értelmetlen és egyre nevetségesebb állításokkal. Már én magam is unom a saját hangom, amikor újra és újra elmagyarázom, hogy például az adóbevételekben mutatkozó visszaesést már mi magunk az év elején kimutattuk és ezért zároltunk 150 milliárdnyi tartalékot és tettünk félre még további 50 milliárdnyi megtakarítást a kamatkiadásokból. Vagy hogy a közlekedési vállalatok adóssága nem számít be az éves költségvetési hiányba, az idei finanszírozási igényt pedig folyamatosan számoltuk, s ugyancsak tartalékokat képeztünk rá. Eközben tájékoztattunk is a kockázatokról mindenkit, mialatt a BKV támogatási szerződését vagy a MÁV üzleti tervét, de akár a Malév pénzügyeivel kapcsolatos kimutatásokat is volt alkalma a Fidesz szakértőknek már tavasszal közvetlenül átbogarászni. Az olyasfajta műcsontvázakat, mint például a Forma 1 jogdíjának nyári forintgyengülés miatti megdrágulása, amit igazán nem illendő az előző kormány nyakába varrni, vagy például egyes intézmények többlet áfa befizetései, amit furcsa módon csak kiadásként, s költségvetési bevételként nem vesz figyelembe a számítás, csak azért érdemes megemlíteni, hogy ezzel is érzékeltessem az anyag szakmai minőségét és színvonalát. Mert persze hasonlóan gyors és tömör cáfolatot lehetne elmondani minden más tételről is, legtöbbjéről már számtalanszor meg is tettem.

A csontvázjelentés valójában semmi újat, a már eddig is zavaros vádakhoz képest semmi értelmes állítást nem tartalmaz, csak olyan kockázatot, ami vagy nem valós, illetve semmi köze a 2010-es költségvetéshez, vagy a korábbi kormány már kimutatta és kezelte. Miközben az írás szemérmesen hallgat arról, hogy a költségvetésen a legnagyobb lukakat messze az új kormány gazdaságpolitikai baklövései által okozott forintgyengülés és kamatemelkedés ütötte. Valójában ugyanis a helyzet az, hogy az általunk is számításba vett és bemutatott kockázatokra ugyancsak általunk félretett tartalékok jelentős részét vélhetően felemésztette a jelenlegi kormány számlájára írható árfolyamveszteség és kamatkiadási többlet. A hivatalos kormányzati kommunikáció persze most igyekszik úgy tenni, mintha fedezet nélküli kockázatokat talált volna a költségvetésben, pedig néhány hónapja a fedezet még megvolt, csakhogy azt sikerült 100 nap alatt olcsó szabadságharc-imitációkra elszórni. Magyarán a pénzügyi egyensúly megtartásához nem elhúzódó csontvázkeresésre, hanem éppen arra a fajta politikai kijózanodásra lenne szükség, amire az utóbbi napokban a kormány költségvetési elképzeléseiről beszélő egyes állami vezetők szerencsére ígéretet tettek. Vélhetően ebből a kijózanodásból fakadó esetleges választói kiábrándultság érzését szeretné elnyomni a mesterségesen legyártott plasztikcsontvázak újbóli megzörgetése. Talán mindenki megérti, hogy az effajta hangeffektek produkálásában én viszont nem szeretnék részt venni.

Oszkó Péter többi posztja itt olvasható.