Zavarban vagyok, mert Schmitt Pál köztársasági elnök-jelölti bemutatkozása a szocialista frakció előtt zavarba ejtő volt. Néhol egészen kínos. Jól láthatóan kényelmetlenül érezte magát ő is, a résztvevő újságírók is, mi is. Végig ott vibrált a levegőben a kérdés: vajon alkalmas ez az egyébként „aranyos fiú” arra, hogy a Köztársaság Első Polgára legyen? Ki tudja vívni azt a tiszteletet, mely elődeinek nem csupán alkotmányos tisztségük, hanem személyes elnöki teljesítményük alapján is kijárt? Megvan ehhez a tehetsége, tudása, integritása, személyes függetlensége? Vagyis: nem túl nagy ez a kabát?
 
Azt persze már a meghallgatás előtt is tudtuk, hogy Orbán hű embere, a „függetlenségét a Fidesznek felajánló”, ha kell bocskaiban szónokoló pártember jön el hozzánk, aki „jól feküdt” minden politikai rendszerben és kormány alatt. Ami viszont a bemutatkozáson történt az minden várakozást alulmúlt. A zavart, politikai krédó nélküli, a képviselők által feltett kérdésekre érdemben nem válaszoló, a mellette ülő Fideszes frakcióvezető súgására hagyatkozó jelölt nem egy határozott értékrenddel bíró közjogi méltóság képét mutatta.
 
A bemutatkozó frakcióülésen csak szaporodtak a kételyek:
Vajon tud majd őrködni a demokratikus államszervezet működése felett az a Schmitt Pál, aki nem tudta, hogy mi a különbség a köztársasági elnök alkotmányossági és politikai vétója között? Vajon alkalmas elnöknek az a jelölt, aki nem képes állást foglalni a véleménynyilvánításhoz és az emberi méltósághoz való jog primátusa kapcsán (főleg annak tükrében, hogy azt a kérdést az Alkotmánybíróság már 20 éve tisztázta)? Vajon kivívja majd a tiszteletünket az az elnök, aki latin mondásokat rosszul idézve próbál intellektuális látszatot kelteni? Vajon komolyan vehető Schmitt Pál többször hangoztatott elkötelezettsége a magyar nyelv művelése iránt annak tükrében, hogy e sorok írója a bemutatkozó beszéd tizedik nyelvtani, nyelvhelyességi hibája után hagyta abba - mint nyilvánvalóan hiábavaló dolgot – jegyzetelést? Vajon el tudja látni a fegyveres erők főparancsnoki tisztét az a jelölt, aki nem tud, vagy nem mer állást foglalni az építendő NATO-lokátor ügyében? Vajon példaképnek tekinthető az az elnök, aki alkotmányjogi ismereteinek hiányát magyarázva arra hivatkozik, hogy Göncz Árpádnak sem volt jogi szaktudása, lám-lám mégis milyen jó elnök volt, nyilvánvalóan nem ismerve azt a tényt, hogy Göncz Árpád a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán szerzett diplomát? Vajon el tudja-e látni az alkotmányos fék szerepét az a Schmitt Pál, aki nem emlékezett arra, hogy a köztisztviselői törvény módosítását követő elnöki vétó után az Országgyűlés – nem mellesleg az ő igen szavazatával – már újra elfogadta a törvényt?
 
Túl sok a kétely. Azt tudom, hogy nem szavazom meg Schmitt Pált a Köztársaság elnökének. Nemcsak azért, mert Balogh Andrást jobb jelöltnek tartom, hanem azért is, mert jól láthatóan nem rendelkezik azokkal a személyiségjegyekkel, tudással, függetlenséggel, ami a jó elnök sajátja, s mely annyira jellemző volt – a „lécet magasra tevő” – elődeire. Azt viszont nem tudom, hogy képes leszek-e rá is olyan tisztelettel nézni, ahogy ezt tettem Göncz Árpád, vagy – minden véleménykülönbségünk dacára – Sólyom László esetében. Eddigi teljesítménye nem erre predesztinálja.