Ma mindennek ez az alfája, ehhez mérhető a baloldal állapota és ambíciója, ez határozza meg a kétharmados Fidesz hatalmának korlátait; tetszik vagy sem, ezen fordul ma az ellenzékiség definíciója. Azt állítom, hogy ilyen politikai szereplőnk ma még nincs. Gyurcsány Ferenc ma még nem egy ellenzéki politikus, hanem egy kudarcos, leváltott kormány arca.

Miért fontos ez?

Fontos azért, mert egy ellenzéki politikus, egy kormányzati felelősségtől mentes pártpolitikai figura egészen más megítélés alá esik, más a mozgástere, mást várnak és várhatnak el tőle. Nemrég még joggal rótták fel az elszánt baloldali megmondó embereknek az "orbánozást", azaz egy egyébként ellenzéki, a közhatalomból érdemi részt nem birtokló pártelnök folyamatos ekézését, a bajok minden okaként való megjelölését. Vallom, hogy ha lett volna itt egy "jó" kormányzás, ha az MSZP-SZDSZ együttműködése sikeres lett volna, akkor a Fidesz elnöke akár a feje tetejére is állhatott volna, nem tud lényegi kérdésekbe belerondítani. De még így is sokkal inkább paraván volt Orbán Viktor, akit arra használtak, hogy elfedje a közös kormányzás hibáit. Mumus, akivel riogatni lehet, hogy "igen, mi ezt nagyon rosszul csináljuk, de ha nem mi vagyunk, akkor jön a patás Orbán".

Mit mondjak, jól bejött egyébként ez a húzás.

Az ellenzékiség tehát egy vitán felül felelőtlenebb, szabadabb pozíció; ellenzéki politikustól mást várunk el és mást engedünk meg neki. Ő a kritikai énünk, ő a döntéshozókat véleményező szereplő a történetben.

Ma még Gyurcsány Ferenc képtelen kitölteni ezt a keretet – és kérdés, alkalmas lesz-e rá valaha is. Nem csupán azért nem megy neki, mert sosem csinálta: előbb lett miniszterelnök, mint képviselő, hat évet töltött a hatalomban, ahová az üzleti-, illetve politikai tanácsadói világból érkezett. A nagyobb gond az, hogy az évekig száradó máz nem pereg le egyik napról a másikra; ha valakinek a neve egy korszak megjelölésére szolgál, az nem tud holnap már egy másik korszak friss, új szereplője lenni. Tetszik vagy sem, Gyurcsány Ferencről ma még az elkúrás, a böszmeség meg a lángoló tévészékház jut az eszünkbe.

Esetleg a lárifári.

Ha pedig ez így van, akkor érdemes példát vennie az elődjéről és legnagyobb ellenfeléről. Mit csinált Orbán Viktor az elvesztett választások után? Nekiállt pörögni a politika élvonalában? Rögvest a kezébe ragadta az ellenzéki kormányrudat, rögtön bejelentkezett az ellenpólus leghangosabb és legfontosabb szerepéért? Szó sincs róla, hiszen ő jól érezte, hogy ott ég még az arcán a két jól megérdemelt maflás vörös nyoma, és abban a pillanatban ő tudná a legkevésbé hitelesen előadni a kormány alternatíváját.

Nem állok oda pattogni, hogy én sokkal jobb miniszterelnök lennék, mint a jelenlegi – hiszen nemrég még az voltam, és épp ezért zavartak el.

Gyurcsány Ferenc szeretné azt hinni, hogy őt csak egy forgóajtón lódították ki, és azzal a lendülettel már jöhet is vissza a másik oldalon. Szó sincs róla. Ezt az ajtót az orrára vágták. Most szépen fel kéne állnia, leporolni magát, és végiggondolni, hogy tud és akar-e az ablakon visszamászni.

Innentől érdekes annak a mintegy száz értelmiséginek, a "demokratikus jogállam magyar híveinek" kiáltványa, mely az "El a kezekkel Gyurcsánytól!" címet viseli. Így, két felkiáltójellel, a kapcsolat.hu honlapon közzétéve. Ez az ügy ugyanis az állatorvosi lova az egész jelenségnek, kicsiben benne van minden, ami gond a baloldalon, az ellenzéki definícióval és magával Gyurcsány Ferenccel.

Gond az, hogy a Fidesz valóban aggodalomra okot adó, a liberális demokráciát több elemében korlátozni szándékozó törekvéseit ma csak úgy tudom bírálni, csak úgy tudok tiltakozni (illetve az aláírók a jelek szerint ezt gondolják, ezt hiszik), ha Gyurcsány Ferenc veszi a nevére az ügyet. Én viszont sem jobban, sem kevésbé nem akarom megvédeni a Magyar Köztársaság Gyurcsány Ferenc nevű állampolgárát a jogtalanságoktól, mint Toppantó Józsefnét Iszapszentkukacon. Ezért baj, hogy a baloldali-liberális értelmiség említett alakjai Gyurcsány Ferenc mellé takarnak fel, vállalva ezzel mindazt, amit fent már tételeztem. Ma még egy gyurcsánypárti kiáltvány elválaszthatatlan a hatévnyi kudarc helyeslésétől, ma még Gyurcsány Ferencre varrni egy politikai akciót egyfajta "jogfolytonosságot" a Gyurcsány-kormányok felé.

Gond persze az is, hogy minderre a kapcsolat.hu-n kerül sor, amelynek felelős kiadója az impresszumban olvasható módon Gyurcsány Ferenc, tulajdonosa pedig az MSZP pártalapítványa, melynek elnöke szintúgy Gyurcsány Ferenc.

És most akkor gondoljuk végig, hogy ez a száz értelmiségi vajon ki és mi mellett is tett hitet? Kicsiben és pepitában láthatjuk a vizitdíjas népszavazást. Akkor milliók akartak Gyurcsány Ferenc ellen tiltakozni, ezért leszavazták az egészségügyi és felsőoktatási co-paymentet. Most a baloldali és liberális értelmiség akar Orbán Viktor és a Fidesz ellen tiltakozni – ezért aláírnak egy hűségnyilatkozatot Gyurcsány Ferencnek.

Sőt, hogy még tovább rontsam a renomémat náluk, azt is hozzáteszem, hogy már eleve süllyedőben volt a csillaguk, amikor odaszignáltak. Pár napja Böcskei Balázs töprengett azon a Hírszerző hasábjain, hogy a baloldali-liberális értelmiség most hova fog igazolni, hiszen van egy baloldaliságát keresgélő MSZP, és egy, a liberalizmust is egyes elemeiben involváló, aktivista Gyurcsány-front. Az a baj, kedves értelmiség, hogy ez tulajdonképpen szinte mindegy. Ugyanis már alig vagytok. Kifutott, elfáradt, lemaradt az a csapat, amelyik még ereje teljében vitte a rendszerváltás idején ezt a közvélemény-formáló funkciót, az aláírókról (tisztelet a kivételnek, és tényleg több ilyen is van köztük) leginkább azt tudjuk, hogy mit csináltak korábban, ezelőtt; hogy milyen dicső múltjuk van.

Az "előző Charta" a magyar belpolitikát alapjaiban átrendező mozgalom volt. Ez az új meg? Gréczy-blog a Gyurcsány-kormány hihetetlen sikereiről, publicisztika egy párezres olvasottságú hetilapban, ötven néni a parkban Aradszky Lászlónak tapsolva.

Amikor azt állítom, hogy Gyurcsánynak és az MSZP-nek a vereség utáni Orbánra és a Fideszre kéne figyelnie, akkor arra a visszavonulásra, kárfelmérésre és az új szerkezet, a "Szövetség" építésére gondolok, amit az elvesztett országgyűlési választások után, ellenzékben tett a jobboldal. Orbán Viktor a bukása másnapján nem pattant ki a porondra, azt bizonygatva, hogy ő sokkal jobb; nem akart rögtön programot adni, nem ekkor nevezte ki magát Vezénylő Tábornoknak. Emlékezzünk, mennyit csesztették azzal, hogy nem jár be a Parlamentbe, nem szólal fel, nem vesz részt a vitákban. Ehelyett lopott egy Hende Csabát, és nekiállt polgári köröket szervezni. 2006 őszétől meg már nem is ad hoc és egyedül maradt távol, hanem két komplett frakciót kivitt az ülésteremből.

Nem, nem azt mondom, hogy most Gyurcsány Ferenc és baráti köre zárjon le egy hidat (igaz, a baloldal jelen állapotában legfeljebb a Margit híd forgalmának megbénítására képes), vagy "vigye ki az utcára a politikát". Közbevetőleg: utóbbi kitűnő példa arra, miért kéne még Gyurcsány Ferencnek pihennie. Évekig azzal revolverezte a Fideszt, hogy az "kiviszi az utcára a politikát" – ehhez képest alig két hete, az MSZP kongresszusán már arról beszélt, hogy a Fidesz alkotmánykoncepcióját "csak kint az utcán" lehet megverni.

Pihenni kéne, erőt gyűjteni, és eldönteni végre, hogy Gyurcsánnyal vagy nélküle, közös vagy külön pártokban képzelik-e el a jövőt a szocialisták. Ez lenne az érdeke Gyurcsány Ferencnek, ez segítné az MSZP-t is, és igen, a végére önző leszek, ez lenne jó azoknak is, akik a jelenlegi MSZP-vel nem tudnak azonosulni, de végtelenül messze áll tőlük a Fidesz-kormány világa is. Amíg azonban Gyurcsány Ferenc befeszül az ajtókeretbe, addig se ki, se be. Addig abban a faramuci helyzetben találom magam, hogy alkalmasint a Jobbik menti meg a számomra fontos demokratikus intézményeket, mert csak ez a szélsőjobboldali párt elég erős, egységes és aktív ahhoz, hogy fellépjen a Fidesszel szemben. Addig egyetlen nyomorult papírt se tudok aláírni, amíg az egy színlelt szerződés: elméletileg a szabadságot szolgálná, gyakorlatilag meg Gyurcsány Ferencet.

Ez csak a Fidesznek jó. Azt a csatát meg lehetne nyerni, amiben Szalai Annamária lehetséges cenzorkodásáról, a köztársasági elnöki intézmény vagy épp az Állami Számvevőszék függetlenségének megcsúfolásáról, a bloggerek kötelező regisztrációjáról vitázunk. Azt azonban szükségszerűen elveszítjük, amiben Gyurcsány Ferenc mellett akarunk szimpátiaszavazást szervezni. Mert "nem azt mondták, Feri", és még nem telt el annyi idő, hogy tömegek változtassák meg a véleményüket.

Röviden tehát: egy amortizált és eszköztelen baloldali-liberális értelmiség rombolja tovább magát, amikor kiáll egy olyan politikus mellett, aki nem akar "rápihenni" a vereségre, hanem vérző fejjel már szaladna is vissza a ringbe. Ma még nem létezik az ellenzéki Gyurcsány Ferenc, és az ad hoc működő MSZP sem képes betölteni a legnagyobb ellenzéki erő pozícióját. Hogy megszületik-e bármelyik is, az pedig pont attól függ, hogy megeszik-e a holnapot, rövidtávú előnyök érdekében feláldozzák-e a baloldal jövőjét. Ma még nem látok annyi belátást és józanságot a szocialistákban, hogy másképp tegyenek.


(Ceglédi Zoltán publicisztikája itt.)