Azért, hogy döntéseket kényszerítsen ki partnereiből az unióban és a G20-ak körében. A kirívóan spekulatívnak ítélt és a válság eszkalálásáért is felelőssé tett tőzsdei műveletek betiltásának ez volt az üzenete, célja pedig a német közvélemény meggyőzése, hogy a drága görög mentőakció és a még drágább stabilizációs mechanizmus létrehozása után is Németország diktál. A nagy tagállamok reagálása viszont arra utal, hogy ez tévedés. A franciák elutasítják Merkel euróvészt jelző megnyilatkozásait és a tiltó intézkedést is. Elszigetelődött volna Berlin, vagy elvesztette kapcsolatát az uniós valósággal?

A globális pénzügyi válság, a gazdasági válság, a görög válság és nyomában az eurózóna válsága akkor kopogtatott az EU ajtaján, amikor a hosszú alkotmányozás nyomán a tagállamok belefáradtak az egyre mélyebb integráció erőltetésébe. Különösen Németországban: a Kohl-érával ellentétben az uniós érdek nem kerülhet a nemzeti fölébe. A vívmányokat, az eurót meg kell védeni, s ebben vezető szerepre is tör Berlin, de saját magát nem vetné alá további brüsszeli procedúráknak.

A kiegyensúlyozott költségvetés követelményét alkotmányba foglalta, s ezt várja a többiektől is. Ennek nyomán a hatáskörök éppen hogy a nemzeti szintre ereszkednek vissza. A friss válság azonban egyértelművé tette, hogy a pénzügyi unió aligha működhet hatékonyan fiskális, politikai unió, de legalább a gazdaságpolitikák sokkal szorosabb összehangolása nélkül. Szuverenitásuk további szeletét a tagállamok azonban nem adnák. Valamit mégis tenni kell, mert az euró és az eurózóna hitele megingott. A piacok kétlik, hogy meg lehet menteni a nyakig eladósodott görögöket vagy másokat, ha még több hitelt adnak nekik.

További kétségeket ébreszt, hogy elegendő-e pusztán a hatalmasra duzzadt deficitek és adósságok miatt szétrobbant növekedési és stabilitási paktumot helyreállítani, a fiskális szigort erősíteni, ahogy a németek szorgalmazzák. Az eurózóna válságának gyökere ugyanis nem a büdzsék lazításában keresendő, hanem a belső egyensúly megbomlásában, a folyó mérlegek egyenlegeinek szétválásában, a déleurópai tagállamok versenyképességének folyamatos romlásában.

Blahó Miklós teljes jegyzete itt olvasható.