Kétharmad és a nemzeti együttműködés

Forradalom történt a szavazófülkékben áprilisban, kétszer is, a forradalom tovább forr majd az Ország házában, s az átlagállampolgári életben (továbbá a közjogi rendszerben), a forradalom kiforrja a boldogságot és az általános megelégedettséget (mert sikerült az oxigénpalack nélküli csúcstámadás, mint tudjuk), hiszen a Fidesz-KDNP megszerezte a mandátumok 68 százalékát – hallhattuk április 25-én.

Más kérdés, hogy első sorban a magyar választójogi rendszer sajátosságainak (és a Fidesz élelmes építkezésének) köszönhető ez a kétharmad, hiszen listán a Fidesz-KDNP nászpártra a választásra jogosultak 52,73 százaléka szavazott, ami azt jelenti, hogy mindösszesen 18 ezer szavazattal tudott többet besöpörni, mint a szocialisták 4 évvel ezelőtt. De a közjogi rendszer olyan, amilyen (leginkább igyekvő), s így Orbán majdnem hitelesen dobálózik a „nemzeti együttműködés” terminus technikusával, kizárva a nemzethez szólás jogából politikai ellenfeleit. Rájuk ugyanis csak a periféria, a tudatlanok, valamint első sorban az otthon maradók szavaztak. Ráadásul, ahogyan az lenni szokott, a voksolás másnapján már szinte minden megkérdezett úgy emlékezett, hogy a konzervatív tömbre adta a voksát.

Négykeréken ki

S a várakozásoknak megfelelően az államfő összehívta május 14-ére az Országgyűlés alakuló ülését (ahova érkeznek a küldöttek az ország minden tájáról, ki-ki állami, sőt akár saját gépjárművel, ki-ki kerékpáron, s többen már ma elindulnak, közlekednek a szent jobboldalon), ahol mandátumigazolás után megalakul az új parlament és elkezdődhet a törvénygyár. Orbán kormánya a szimbolikus kormányprogramot már 20-25-e között beterjeszti, hangzik az ígéret. Mert gyors cselekvés és azonnali fájdalomcsillapítás kell a nép szocialista kormányba tört csontjának.

De kihez szól a nemzet kormánya?

Ha – hogy igazoljuk a kezdetet – megnézzük a választási eredményeket, kiderül, hogy mára tízből hat Fidesz-szavazónak nincs érettségije, s tízből hatnak nincs gyereke. Ez a Fidesz-bázis már nem AZ a Fidesz-bázis, amit meg lehetett nyerni Széchenyi-hitellel, családi adózással és kerék-szobaszámmal. Az átlag Fidesz-szavazó 2010-ben 45 év feletti (minden ötödik szavazójuk már 65 felett van) és nem kimagaslóan képzett. Sőt, a 8 általánost vagy azt sem végzett emberek háromnegyede Fidesz-támogató. Ezt hozta a kétharmad és ezt hozta a szociális szavazások sora. Ergo: a Fidesz nem a középosztály pártja - a mostani szavazóik 40%-a átlag alatti jövedelemmel bír. Továbbá a Fidesz nem a vállalkozók pártja, nem is a családosoké, sőt nem is a vallásosaké.

Ergo: a bázis mást vár, mint 4 évvel ezelőtt. Sőt, mást vár, mint amit Orbán most ígérni látszik.

Szivárgó csapok

Hiszen a családi adózás ront a helyzetén – a szavazók fele egyáltalán nem dolgozik, s nincs is családja. Vagy dolgozik, de nem keres jól. A családi adózás pedig egyértelműen a jól kereső nagycsaládosokat támogatja alapesetben.

Hiszen nem különösebben izgatják olyan szimbolikus kérdések, mint kötelező hittan (ez talán föl is háborítja inkább) vagy vallásos nevelés, sem olyanok, mint a határon túliak kettős állampolgárságának kérdése. Talán a rendteremtés és közbiztonság fontos (az érezhető adócsökkentés után), de Pintér elmúlt hete nem adott okot a túlzott bizalomra.  

De majd ma Orbán megkérdezi a nemzetet. Mert kormányzásra kész.

Miközben a görög válság miatt bukdácsol a forint, s azt mindenki megtanulta, hogy a válságnak ára van, s egészen hiába jelenti be Navracsics a gyes és gyed visszaállítását, ha nem lesz miből kicsengetni. S egyet nem akar senki: újra mélyfagyasztóba kerülni egy néhány hetes nyaralás után.

ba