Azok a honfitársaink, akik nem követték az utóbbi években napi szinten a Fidesz személyi garnitúraváltását, azok nem igen tudhatják, ki is az a Kubatov Gábor. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Kubatov Gábor nem ismerné őket. Egy hete minden egyes sajtóorgánum arról cikkezik, hogy a Fidesz pártigazgatója egy hatalmas, „komcsikra”, „nyuggerekre” kiterjedő listával rendelkezik. Állítólag szinte mindenkiről, szinte mindent tud. Ha mindez igaz, úgy idővel Kubatov demokráciamodellje a totális ellenőrzés, felügyelet és szabályozás gyakorlata lehet.

A Magyar Szocialista Párt természetesen meg is tette a szükséges intézkedéseket, hiszen a világhálón „megjelent” Kubatov-féle hangfelvétel alapján igenis felmerülhet a büntetendő cselekmény elkövetésének gyanúja. Nem nagyon kell ahhoz „jogászkodni”, hogy a személyes adattal való visszaélés és a választás rendje elleni bűncselekmény gyanúja ráterelődjön a Fideszre és politikusaira. Ehhez képest több mint zavarba ejtő, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség szerdán elutasította a feljelentéseket. Bárhonnan is közelítem a dolgot, nekem mégis úgy tűnik, hogy akkor, amikor valaki – legalábbis ez hallható a felvételen – maga ismeri el mint valamiféle kampánytechnikai büszkeséget, hogy listázza a magyar honfitársainkat, hogy sokaknak a magánéletére és az egyes ember autonómiájára vonatkozó adatokat tárol, gyűjt és kizárólagos hatalomtechnikai szempontoknak alárendel, szóval egy ilyen „önbevallás” esetében meglehetősen egyszerűnek tűnhet az ügy felgöngyölítése. Az interneten közzétett hangfelvételen Kubatov maga mondta el, hogy van lista, és hogy tárolása hogyan történik. Kövessük szavait, s alig van nyomozni való, minden kint van az ablakban. Nyomozás nélkül meglehetősen nehéz azt mondani, hogy nem merül fel a bűncselekmény gyanúja.

 De nem ez az elutasítás az egyetlen furcsaság a formálódó új demokráciamodellben. Az MSZP „Így kormányoztok ti” címmel sajtótájékoztató-sorozat keretében mutatta be a fideszes plitikusok és az általuk vezetett városok és megyék mikszáthi irodalmat megszégyenítő panama- és mutyigyanús ügyeit. Sokakban felmerült a gyanú, hogy ezekben az esetekben nem más történik, minthogy „elfolynak” a közpénzek s  ehhez képest ügyészségi munka szinte sehol nincs és úgy tűnik immáron nem is lesz.

Hiszen itt egy újabb furcsaság: korábban Szíjjártó Péter és társai ügyében egy jogerős bírósági ítélet kimondta, hogy amit Győrben tettek az nyugodtan nevezhető mutyinak és panamának. Ehhez képest most csütörtökön arról értesültünk, hogy hogy a Székesfehérvári Nyomozó Ügyészség megszüntette a nyomozást. Holott…

Egyik nap Kubatov, másik nap Szijjártó „ússza meg”? Mint akiknek minden szabad lenne. Naivitásnak tűnhet, amikor azt írnom, nem tudom, hogy miért nem történik semmi? Miért nem a jog, miért a politika szempontjai kerülnek előtérbe? Így adódik a kérdés: kikben bízzanak azok, akik a világhálón terjedő hangfelvételen hallható Kubatov-listán mint „komcsik” szerepelnek. Kihez forduljanak azok, akik fideszes politikusok ügyeit leplezik le?

Tudom, hogy fanyar ez a hozzászólás, de van benne valami. Sokszor gondolkodhattunk már azon, milyen lesz a jövő, milyen is lesz az a Fidesz-valóság. Magam részéről nem tudok mást mondani, minthogy demokráciában és jogállamban akarok élni. Nem a patetikusság mondatja ez velem, hanem hit és bizonyosság abban, hogy volt értelme a rendszerváltásnak, hogy a szabadságot nem csak balról, hanem jobbról is szeretik, hogy a jog nem az erő, hanem az igazság pártján áll, s végül hogy a becsület örök egyetemes és megkérdőjelezhetetlen érték.

Erről is szól április 25-e. Ezért kell ismét elmenni, keresni a szocialista jelöltek nevét, s ikszelni a demokrácia mellett, illetve a kétharmad-Magyarország és a listázás ellen.

Jöttök? Ez nem kérdés. Menni kell.