A társadalmi szub- és tömegkultúrában analitikus érdeklődéssel elmerülő frissdiplomás szociológus első blikkre azt mondaná, a lehetmásost a Toldi moziban, a szocit a piaci kofa ládáinál, a Fidesz szavazót a közösségi házban (ha bújtatott KDNP-s akkor a templomban), a jobbikost pedig a sarki kocsmában kell keresni. És nem is tévedne nagyot.

A Medián – az [origo] és az RTL Klub számára végzett 3000 fős kutatása – a választások után megrajzolta az egyes pártok tipikus szavazóit életkor, nemi megoszlás, lakhely és végzettség szempontjából. Így kiderült, hogy a legfiatalabb a Jobbik, a legnőiesebb a Fidesz, a legurbánusabb az LMP, a legalacsonyabban képzett a Fidesz, a nyugdíjasok között a leginkább jómódú pedig az MSZP.

A Jobbik szavazóinak átlagéletkora 38 év – és ha igazuk vana pártpreferenciákat vizsgáló kutatóknak, akik szerint a vonzalmak gyakorlatilag konstansak, s alig változnak az évek folyamán, akkor a Jobbik bebiztosította magát. Magyarán: aki most szélsőjobb nézeteket vall, az – hacsak nem éri valamilyen erős sokkhatás – nyugdíjig oda fog szavazni, ami azt jelenti, hogy az új erő viszonylag hosszan szerepelhet a magyar pártpalettán. A Jobbikot az életkor szerinti rangsorban az LMP követi 43 évvel, a Fidesz 46 évvel és hátul kullog az MSZP, 55 évvel.
S úgy tűnik, az MSZP nőtagozatának feszített tempójú szegfűosztása sem hozta meg a várva-várt eredményt, a legnőiesebb pártnak járó üvegcipellőt a Fidesz veheti át. A másik póluson a Jobbik áll: a Vona-Morvai ideológiai duóval szimpatizál a legtöbb férfi.

A magyar közéletet hagyományosan megosztó népi-urbánus vitát is újra lehet majd éleszteni (a liberálisok nem tűntek el, csak átalakulnak), bár az Országgyűlésből kiesett a leginkább városias MDF (ami hajdanán a népi oldalt vezette), de lesz majd bringás LMP. A községi arány a Fidesznél a legerősebb – hála a megyei szervezetek feltuningolásának.

A magyarokról az is kiderült, hogy leginkább hétvégén (és ünnepeken) vallásosak, de a rendszeres templomlátogatók közül a legtöbben a Fidesz mellé teszik az ikszet. De meg kell jegyezni azt is, hogy az MSZP és az LMP támogatói is többet járnak templomba, mint a jobbikosok.

Ami a végzettséget és az egzisztenciális körülményeket illeti: a csak 8 osztályt végzettek aránya a Fidesz támogatói között a legmagasabb, a diplomásoké a lehetmásban – de itt van a legtöbb tanuló is, holtversenyben a Jobbikkal. Látszólag ellentmond egymásnak, hogy bár a szocialista szimpatizánsok fele nyugdíjas, ugyanakkor ők élnek átlagosan a legtöbb pénzből. A mérés tanúsága - és a választások eredményeiből levonható következtetések – szerint a Jobbik támogatói között a legmagasabb a munkanélküliek aránya, s ők is a legszegényebbek.  Ezzel magyarázzák a kutatók a tényt, hogy a Jobbik a magasabb munkanélküliségtől sújtott keleti megyékben ért jobb eredményeket ért el az MSZP-nél. 

Amire kevesebb figyelmet fordít a közvélemény, annak ellenére, hogy a választás kimenetele múlhat rajta, az a másodlagos preferencia (azaz, kire szavazok, ha nem a kedvencre). És éppen itt erős az LMP, hiszen őket még senki sem gyűlöli. A legutóbbi kutatás megerősítette a korábbiakat a Fidesz-Jobbik viszonyban (is): a Jobbik szavazói kétszer olyan arányban szimpatizálnak a Fidesszel, mint a Fidesz támogatói a Jobbikkal. Róluk állította Závecz Tibor (a Szonda Ipsos véleménykutatási igazgatója) a választások előtt egy héttel, hogy majdnem félmillióan vannak. S az első fordulóban meg is oszlottak.