Míg a nemzetközi sajtó (a britektől a németekig) első sorban azon sopánkodik, hogy Európában egyedülálló módon a magyarországi választásokon egy nyíltan antiszemita és rasszista párt 17 százalékos támogatottságot szerzett (ami saját gárdával „Hungarian Guard” masírozza be magát a nemzetközi hüledezés pantheonjába), azt senki nem mondja ki, hogy ez Európából kivetendő módon történt. (Nem is tehetnék, hiszen a Morvai-kontingenst az EP-ben már felismerik cifra járásáról, tovább űzött-fűzött Bocskaijáról.)

A véleményvezető lapok abban is egyetértenek, hogy a választóközönség tisztesen és alaposan elverte a szocialista kormányon az elmúlt évek korrupciós botrányait, a gazdasági visszaéléseket, az ország meredély-széli táncát, még akkor is, ha az elmúlt egy évben hátat fordítottak a praxisnak és gyönyörűen kivezették a magyarokat a totális krachból.

A múltnál érdekesebb azonban a jövő, s ami jön, a Standard szerint maga a „jobboldali gulyáskommunizmus” (amit az osztrák lap megmagyaráz: a „legvidámabb barakk” relatíve túl jól el volt látva fogyasztási cikkekkel a kommunista elnyomás ideje alatt, ahhoz képest legalábbis, amit az ország termelése indokolt volna, magyarázza Kirchengast. S ezt a nívót – a Horn-Bokros tandemen kívül – egyik kormány sem merte megkérdőjelezni az elmúlt húsz évben.) A szlovák Pravda szerint Magyarország most búcsúzott a gulyáskommunizmustól - az osztrákok szerint most tértünk vissza.

Mert Orbán olyan „központi erőteret” alakít majd ki, ami mindent megold, mindent elrendez, itt már senkinek nem lesz miért aggódnia. A magyarok zöme pedig azt szeretné, ha az állam törődne velük – vagy még inkább, helyettük. Úgyhogy a jobboldali főgulyásnak főhet majd a feje, hogy lesz versenyképesebb a magyar gazdaság megszorítások nélkül.