Idősebb autós társaim talán emlékeznek rá, hogy 1985-ben milyen nagy port vert fel a hír, miszerint a kragujeváci gyárban készült ormótlan kisautóból napi(!) ezer darabot adnak el az Egyesült Államokban. Egy helyi dealer szerint, a vevők szinte látatlanban szétkapkodták a járműveket, jóformán egy-egy hirdetésben látott kép alapján. Miért is ne tették volna? A gyártók rátapintottak az amerikai piac gyengéjére: 3.990.- dollárért árulták, de volt olyan kereskedő is, aki 99 dolláros kezdő befizetéssel, 99 dolláros havi részletre is adta ezeket a kocsikat. A Fortune magazin az „Év Legsikeresebb Termékének” választotta ezt a négykerekűt – az akkor bevezetett új CocaCola társaságában.
A kezdeti nagy népszerűséget követően hamar jött a hidegzuhany, mikor kiderült, hogy az egykori kragujeváci kézigránátgyár nem feltétlenül a legideálisabb helyszín az autógyártásra, pláne, hogy a dolgozók jó hangulatát a szinte folyamatosan fogyasztott szilvapálinka alapozta meg. Lehet, ők már akkor rájöttek, hogy az alkohol tisztább üzemanyag a benzinnél…
A pórul járt vásárlók hangulatát persze egyáltalán nem javította, hogy a kocsik egyes alkatrészein már néhány heti használat után megjelentek a rozsdafoltok. A Motortrend c. amerikai szaklap tesztjének már első mérföldjein lerobbant a kiválasztott járgány. A motorból a kipufogóra csepegő olaj miatt füst árasztotta el az utasteret, a kuplung csattogott, a fék pedig rendszeresen beragadt – írták.
Mégis, hogy érhette el Amerika partjait a YUGO-láz? Nos, egyszerű a magyarázat, mint oly sok más esetben az USA akkori geopolitikai érdekei keresendők a háttérben: stratégiailag fontos adriai kikötői miatt vált a 80-as évek egyetlen semleges szocialista országa a tengerentúli „nagybácsi” kedvencévé. A 90-es évek szerb-horvát háborúja és a NATO csapatok bevonulása után aztán hamar változott a megítélés, így a YUGO projekt is lekerült a napirendről, különösen mikor a Yugo America csődbe ment. 2008-ig ugyan gyártottak még egy-két modell verziót kelet-európai piacokra, de aztán végleg lehúzták a rolót a kragujeváci gyárban.
Befejezésül álljon itt az autó „értékeit” jól jellemző azon viccek sora, amelyek az amerikai „tündöklés és bukás” időszakában keletkeztek: Mi az ami nem hiányozhat egyetlen YUGO kézikönyvből sem? A busz menetrend. Mire jó a YUGO egyetlen extrája, a hátsóablak fűtés? Hát, hogy melegítse a kezünket, mikor toljuk. A nem túl méltányos (ám találó) névvel való játék ugyancsak az amerikaiaktól származik: You go (jugo), vagyis te mész, hívod a szerelőt, én meg addig vigyázok a kocsira.
Milyen jó, hogy ma már – az 5 meg 7 éves garanciák korában – nem kell ilyen kudarcoktól tartanunk… Vagy mégis? Ha tudnak hasonló sztorikat saját kocsijukról, vagy ismerősük autójáról, írják meg bátran, szívesen közzé tesszük új autós rovatunkban – mindannyiunk okulására.
Név: Gajdos Tamás
Az atv.hu szerkesztősége és kiadója az olvasói hozzászólások tartalmáért nem vállal felelősséget.