A Híradó komoly műfaj: koncentrációt, állóképességet és állandó készenlétet igényel. Éppúgy, mint a futás – fejben és fizikailag egyaránt megterhelő. Hogy miért hasonlítom a futáshoz? Mert – talán sokan tudjátok is – fiatalkoromban versenyszerűen futottam. Spartacusos voltam. S akkor még nem tudtam, aztán hosszú évekre el is felejtettem, mennyit jelent nekem ez a sport. Mígnem újra rám talált, s most - már szeniorként – újra versenyzek. Ezért tűntem el néhány hétre a nézők szeme elől…

Ugyanis a kanadai Kamloopsban részt vettem az olimpiát követő napokban rendezett Szenior Fedettpályás Atlétikai Világbajnokságon. 61 ország több ezer örökifjú sportolója mérte össze tudását az atlétika különböző futó, ugró és dobószámaiban a Sziklás hegység lankái között épült csodálatos sportlétesítményben, ahol a 200 méteres atlétikai pálya mellett 50 méteres sportuszoda, (szaunával, jacuzzival) és egy minden igényt kielégítő tornacsarnok is helyett kapott egy fedél alatt.

Maroknyi (6 fős) csapatunk 1 arany, két ezüst és egy bronzéremmel nagy elismerést aratott - főként a helyi magyarok körében, akik szép számmal kilátogattak a 6 napos eseményre. Ha már a 6-osnál tartunk, nos én első 1500 méteres nemzetközi versenyemen világbajnoki 6. lettem. Nem rossz, de lehetett volna jobb is. 800-on és 3000-en például 3. lehettem volna eddigi eredményeim alapján, de oda sajnos idő hiányában nem neveztem...Ott állva, s látva, milyen eredményeket futnak a többiek, összeszorult a gyomrom. De nem baj, mert az év fő szenior versenye mégis csak a  júliusi szabadtéri Atlétikai Európa-bajnokság a számunkra - különösen, hogy itthon, Nyíregyházán rendezhetjük. Ott 800-on és 1500-on is indulok majd…

A felkészülés persze időben – és energiában – is rengeteget követel, de szerencsére a munkaszenvedélyem kibírja a sportszenvedélyemmel egy háztartásban…délután és este vagyok adásban, így minden délelőtt tudok edzeni, és remek kollégáim vannak, akik mindenben segítenek, most is megoldották a helyettesítésemet, míg a tengerentúlon versenyeztem... Amiért külön köszönet nekik! De március 15-étől már újra képernyőn leszek.

Addig pedig dicsekszem a magyar csapat eredményeivel még egy kicsit: Hegedűs Antal M65 gerelyhajításban világbajnok lett 40 m feletti dobásával! Kurunczi Zoltán – aki már 3 évtizede résztvevője szinte minden veterán világversenynek – ezúttal egymaga két érmet szerzett: a 70 felettiek rúdugró számában 3., hármasugrásban pedig ezüstérmes lett. Makó Ernő az 55 évesek kategóriájában gyarapította eddig sem szerény éremgyűjteményét egy ezüsttel és kiváló, 375 cm-es korosztályos országos csúccsal! Csapatunk egyetlen nő tagja, Nagyné Kotroczó Andrea 5. helyen ért célba a 3000 m-es női síkfutás W50 kategóriájában. Én 1500 m-en 4'34"-es idővel 6. helyezést értem el, Horváth Gábor pedig M55 súlylökésben és gerelyhajításban 9. lett.

Következő beszámolómig (amit autós témakörben tervezek) legyetek ránk büszkék, nézzetek vissza a JAM Light mai adásában és nézzétek sokat a Híradót is!

Jó szórakozást!
Tamás