Azt szokták mondani, hogy a politikusok „felülről” nézik a társadalmat. Nem látják a problémákat, acsarkodnak, a valódi gondok valódi megoldásai helyett csak egymás lejáratásával, álmegoldások gyártásával vannak elfoglalva. Bevallom, néha egyet tudok érteni ezzel a gondolatsorral…

Majd egy évtizede foglalkozom a politikával, és legnagyobb kihívásaim egyikének mindig a cigányság integrációját tartottam. Meggyőződésem, hogy olyan értékeket rejt magában ez a több százezer ember, amiről fogalmunk sincsen. Az is meggyőződésem, hogy ami most a cigányság körül zajlik, az legalább annyiban a többségi társadalom hibája, mint a sajátjuké. A sikeres integrációs folyamat elindulása pedig legalább annyira a többség érdeke, mint amennyire a romáké…. Még EP képviselőként is, illetve azóta Szociális Innovációért felelős miniszterelnöki megbízottként láttam elképesztő dolgokat. Láttam azt, hogy mennyire reménytelen a helyzet Csenyétén, de láttam a bódvalenkei csodát, amiről hadd beszéljek nektek egy kicsit bővebben.
 
Bódvalenke tipikus zsákfalu B-A-Z megyében közel a szlovák határhoz. Térerő alig, ahol van, ott is szlovák. A legközelebbi település Edelény, ami szintén nem a magas munkaerő-igényéről ismert. A település gyakorlatilag teljesen cigányok által lakott, javarészük iskolázatlan, házaik romos állapotban vannak, kitörési lehetőségük, a normális életre való esélyük minimális. Tavaly azonban megjelent egy hölgy, aki Indiában már részt vett hasonló települések reintegrációjában. Összegyűjtött néhány roma művészt (festőt, grafikust), és felfestették sok ház falára a cigány legendák, mesék egy-egy jelenetét. A falu ma több színben pompázik, az emberek büszkék a régen még lesajnált házaikra. Hazai forrásból megkezdték a telepfelszámolást, a gyerekek imádnak oviba és suliba járni, és jönnek oda a látogatóhoz, hogy megmutassák: tiszta a kezük…

Mellesleg az asszonyok kézművességgel foglalkoznak, néhány férfi pedig az érdeklődőket végigvezeti a környéki láposban… A turisták érdeklődése nő, a házak értéke emelkedik, a helyi lakosok már nem csak a segélyre, hanem saját magukra (is) számíthatnak. Lassú, konfliktusos folyamat ez egy falu életében, hiszen nagy változásokkal jár, de azt könnyű megérteni, hogy nincs más út. Megfogalmazásra került egy komplex fejlesztési program a helyi emberek igényeire, lehetőségeire, illetve a turizmusra építve, a programban résztvevők közös megvalósításával, közös szervezet alapításával. Ha sürgősen nem kap a freskófalu program folytatása pénzügyi támogatást, akkor a jó példa helyett marad a csalódottság, a bezzeg egy újabb bebukott program.

Nem mondom, hogy minden megoldódott Bódvalenkén. Azt sem mondom, hogy minden rendben lesz 5 év múlva a faluban. De azt mondom, hogy ez egy követendő példa, amit tisztelnünk és hirdetnünk kell! Látnunk kell az akaratot, az elszántságot a helyi romák részéről, látnunk kell az elhivatottságot szakértőinknél, és látnunk kell az Európai Unió komoly szándékát arra vonatkozóan, hogy senkit ne hagyjunk magára. Minden egymásra épül, az egyik nem megy a másik nélkül… Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy Bódvalenke ne csak egy mutogatható kísérlet legyen, hanem egy a sok közül. Ehhez pedig nem elég a politika, hanem mindenkire szükség van!