2010. január 1-én indul a 18 hónapig tartó spanyol- belga-magyar elnökségi trió, amelynek programját a három tagállam közösen alakította ki és valósítja meg. Számunkra a legfontosabb a 2011 elején induló magyar elnökségi félév, amikor saját prioritásainkat tudjuk érvényesíteni, de kulcsfontosságú, hogy nyomon kövessük, és aktívan részt vegyünk a minket megelőző spanyol és belga elnökségi programok végrehajtásában is. A spanyol EU elnökség programjából magyar nemzeti szempontból kiemelkedő jelentőséggel bír a gazdasági válság további kezelése, különösképpen az európai szinten is egyre mélyülő foglalkoztatási válság elleni fellépés, a Zapatero miniszterelnök által január elején felvetett Gazdasági Unióra vonatkozó elképzelés (1-2), a nemrég hatályba lépett Lisszaboni szerződés gyakorlati végrehajtása (3), és a Közös Agrárpolitika jövőjéről szóló vita megindítása (4).

 

Először is: közös válságkezelés


A gazdasági válság kezelésének fiskális eszközei jelenleg elsősorban a tagállamoknál találhatók, az EU-ra elsősorban koordinatív szerep hárul ezen a téren. Az EU költségvetése alig haladja meg a tagállamok összesített gazdasági teljesítményének 1%-át. Az elmúlt két évben bebizonyosodott, hogy a tagállamok nem egyeztettek megfelelően a válságkezelő programok végrehajtásánál, a gazdasági válság negatív hatásait ellensúlyozni hivatott állami támogatások egyes esetekben nemzeti alapon diszkrimináltak. Ez elsősorban a kisebb, új tagállami gazdaságokat, így Magyarországot érintette hátrányosan. Ezért is bír különös jelentőséggel a spanyol elnökség új Gazdasági Unióra vonatkozó kezdeményezése, amely egységes, kötelező és az EU által számon is kérhető makrogazdasági célkitűzéseket fogalmazna meg a tagállamok számára. Jelenleg ugyanis a közösség bár rendelkezik egységes monetáris politikával, a tagok többsége által használt közös valutával, egységes külkereskedelmi- és vámpolitikával, a gazdaságpolitikát mégis nemzeti keretekben, huszonhét eltérő módon határozzák meg. Ez egyrészt visszafogja az unió belső fejlődését, másrészt csökkenti gazdasági súlyát a világban.

 

Másodszor: együtt a munkanélküliség ellen


Az összehangolt gazdaságpolitikai cselekvés az egyre növekvő, uniós szinten 10%-os munkanélküliség csökkentéséhez is hozzájárulhatna. Miközben azt látjuk, hogy a nemzetközi pénzvilág lassan újjáéled, a hitelezés megélénkül, a tömeges elbocsátások hatása csak most kezdi igazán érzékeltetni hatását. Ezen a téren az unió soros elnökségének, és a tagállamoknak szorosan együtt kell majd működniük Andor László foglalkoztatási ügyekért felelős biztossal.

 

Harmadszor: közös külképviselet


Öt éves vitát követően, 2009 végén lezárult a Lisszaboni Szerződés ratifikációs folyamata, de a szerződés végrehajtása kapcsán még számos teendő hárul a spanyol-belga-magyar elnökségi trió tagjaira. Ezek közül kiemelkedik az unió új külügyi-diplomáciai testületének (Európai Külügyi Szolgálat) felállítása, amely Catherine Ashton külpolitikai főképviselő vezetésével az EU külpolitikájának végrehajtásáért felel majd. Az új testületben biztosítanunk kell a magyar és az új tagállami diplomaták arányos képviseletét, ugyanis az új testület állományának nagy részét adó Külügyi és Bővítési Főigazgatásokban jelenleg alulreprezentáltak az új tagállamok.

 

Negyedszer: közös agrárpolitika


Minden jel arra mutat, hogy a Közös Agrárpolitika jelenlegi keretei 2013-tól nagymértékben megváltoznak. Összhangban a magyar érdekekkel a spanyol elnökség is úgy véli, a 2007-es élelmiszerárválságot követően, egyre növekvő népesség és a termelési feltételek beszűkülése mellett továbbra is szükség van a közös uniós mezőgazdasági politikára. A jövőben a támogatásoknak elsősorban a gazdák által megtermelt közjavak (tájkép, tiszta ivóvízbázis, állat- és növényvédelmi előírások betartása, alacsony üvegházgáz kibocsátás, stb.) előállítását kell finanszírozniuk. Ezek ugyanis az egész társadalom érdekét szolgálják, így finanszírozásuk is közösségi keretek közé tartozik.


Tabajdi Csaba

az MSZP európai parlamenti delegációjának vezetője