Szerintem lehet. Ehhez azonban nagyon másképpen kell néhány dolgot csinálni.

Tudnotok kell, hogy én a politikacsinálást nem itthon tanultam, hanem az Európai Parlamentben, nemzetközi környezetben – van ennek jó, de rossz oldala is. Szorosan nyomon követtem az itthoni eseményeket, s értetlenül és szomorúan néztem, mennyire másként működnek hazánkban a képviselők. Energiájuk nagy részét a belpolitika küzdelem, az aktuális adok - kapok határozza meg, miközben kevés idő jut az érdemi ügyek kezelésére, a valós vitákra.

A döntéshozás szentélyében (a Parlamentben) a képviselők politikai mércéje sokszor pusztán a másik céltalan, amde „sikeres” lejáratása. Szerintem először is ezen kell változtatnunk. Magyarország csak a politikai kultúra megváltozása után állhat be az európai jóléti állomok sorába.

Könnyű példát hozni (bármilyen nehéz szívvel is teszem): a brüsszeli politikában elképzelhetetlen, hogyha egy komoly politikus vitatkozni kíván egy másik képviselő javaslatával, felszólalása ne azzal kezdődjön, hogy megköszöni az előterjesztést, és deklarálja, hogy mi az, amivel egyetért – s csak ezután fejti ki, mit tenne másként.

Meggyőződésem, hogy nem folyhat értelmes párbeszéd úgy, hogy annak szereplői az első pillanatban a sárba tiporják a másikat.

Persze, az Európai Parlament döntéshozási eljárásrendje is segíti a magasfokú együttműködést: az ügyek személyi felelőse mellett az ellenzék (tehát a többi frakció) részéről is úgynevezett árnyék-jelentéstevőkre van szükség ahhoz, hogy a téma a Parlament elé kerülhessen. A kialakult konszenzusos döntésekhez pedig mindenki tartja magát – így mindig egyértelmű, mely pontokon folytatódhat a vita. Brüsszelben azt tanultam meg, hogy egy ügyet csak úgy lehet végigvinni, ha az érintettek között valós többség alakul ki, mindenki megtalálja a számításait, az érdekeit – pártállásától függetlenül.

Az elmúlt öt évben – a Regionális Bizottsági munkám során – alkalmam volt végigjárni az EU régióit, és megnézni, hogy hol, mi működik, s miért. Amióta nem vagyok EP képviselő, a hazai politikában szeretnék megoldani néhány olyan feladatot, melyet fontosnak tartok. Szeretnék támogatást szerezni olyan ügyekhez, melyek meggyőződésem szerint feltételei Magyarország fejlődésének.

Európában azok az országok bizonyultak sikeresnek, melyeknek sikerült az EU tudásközpontjaivá válni, anélkül, hogy szétszakadt volna a társadalmuk – ezek, megtalálva a versenyképesség és szolidaritás egyensúlyát, világviszonylatban is a „minőségi” életet tudnak biztosítani állampolgáraiknak.

A magyar társadalom szétszakadt, a politika az emberi kapcsolatokat is veszélyezteti, és a társadalmi különbségek olyan nagyok, hogy az lassan az ország belső békéjét veszélyezteti. Meggyőződésem, hogy itthon ez a legnagyobb baj. A legsürgetőbb feladat ezért a leszakadó vidéki területek, az ott élők kilátástalan helyzetének javítása – közösen. Még akkor is, ha tavasszal választások lesznek. Ez az ügy nem tűr halasztást, ráadásul a tennivalókat minél szélesebb körben kell megvitatni – így ezt a felületet is szeretném felhasználni erre.

Vannak valódi kihívások, melyeket – pártállástól függetlenül – meg kell oldani, ezt mindannyiunknak tudnia kell. Ha a politikai szereplők változnak is, az ország boldogulását érintő alapkérdésekben egyetértésnek kell lennie. Sőt, a konszenzusnak a nyilvánosság előtt kell megszületnie, már csak azért is, hogy a közös döntést következetes végrehajtás is kövesse. Erre készülve, a következő hetekben ebben a blogban fogom Veletek a munkámat megosztani…

Boldog Új Évet Kívánok Nektek, Nekünk!

Üdvözlettel:
Harangozó Gábor