Simor András hétfő este a Budai Liberális Klubban beszélt az ország és a gazdaság állapotáról. Azzal kezdte, hogy 1990-től 2010-ig folyamatosan növelte Magyarország a világpiaci részesedését, a magyar export mindig gyorsabban nőtt, mint a világkereskedelem. 2010-ben azonban ez a növekedés megállt és azóta is stagnál – mondta Simor András leköszönő jegybankelnök a Budai Liberális Klub hétfő esti előadásán. Az MNB-ben „nagyon sokat vitatkoztunk, hogy mi ennek a stagnálásnak az oka” – mondta Simor, aki az okok között sorolta elsőként azt, hogy a költségek növekedése miatt drágábban termel az ország.

Hozzátette azonban, hogy ő ebben kevésbé hisz, szerinte az okok leginkább ott keresendők, hogy kezdenek elavulni a termelőeszközeink, mert az utóbbi években folyamatosan esik vissza a beruházás. És – tette hozzá – azokat a gépeket, amelyeket jórészt a külföldi tőke hozott be a kilencvenes években, egyre kevésbé újítják fel, ez pedig versenyképességi visszaeséshez vezet. A jegybank volt elnöke szerint ezért lassulhatott le a magyar teljesítmény az exportpiacainkon.

De – folytatta – még mindig az export hajtja a gazdaságot. Régebben – fejtette ki a nettó exporttal összefüggésben – az export gyorsabban nőtt, mint az import, ebből növekedés származott, ma azonban más a helyzet: az export stagnál, az import pedig visszaesett, amiből látszólag gazdasági „növekedés” származott. A leköszönő jegybankelnök szerint kérdés, hogy a tavalyi 1,7 százalékos GDP-zsugorodás, valamint az idei évre prognosztizált 0 százalék körüli GDP rövidtávú lassulás, avagy hosszú távú probléma. Szerinte az is kérdőjeles, hogy amennyiben ez csak rövid távú lassulás, akkor a magyar emberek a fogyasztói hajlandóság javulásával elkezdenek-e majd fogyasztani, illetve, ha el is kezdenek, magyar terméket tudnak-e vásárolni, vagy esetleg az import oldalt fogják erősíteni. Utóbbi ugyanis a magyar termelésre nem igazán van jótékony hatással.

A bőkezű ellátórendszer és a rossz gazdasági ösztönzők csapdája

Egyáltalán nem mindegy, hogyan kezeljük a válságot – vélekedett Simor. Ha pusztán kereslethiány az oka, akkor a kereslet bővülésével a gazdaság növekedése is feltételezhető, de ha ez nem kereslethiány, hanem növekedési képesség probléma, akkor azt egészen máshogy kell kezelni – mondta. Simor szerint a probléma alapvetően nem a kereslet visszaesésében van, hanem a növekedési képesség romlásában. Magyarország a 2000-es évek elején évente átlagosan 4 százalékos növekedést tudott produkálni, ez a válság előtti évekre visszaesett, most pedig már csak nulla és fél százalék közötti teljesítményt nyújtunk. Ez nem az elmúlt 2-3 évben, hanem már a 2000-es évek elejétől elkezdett visszaesni – mondta.
Ennek több oka van: az egyik ok az, hogy a gazdasági fejlettségünkhöz képest bőkezű volt a jóléti ellátórendszer – mondta. Hangsúlyozta: nem volt bőkezű ez a rendszer, csak ahhoz képest volt gáláns, amennyit a gazdaságunk ki tudott termelni. A másik probléma szerinte a nem hatékony gazdasági ösztönzőkben keresendő, ugyanis korábban, aki boldogulni szeretett volna, az nem feltétlenül munkával törekedett erre, ugyanis viszonylag könnyen lehetett nyugdíjba menni, és nem volt akkora különbség az alacsony bérek és a nyugdíj között, ami érdekeltté tette volna az embereket, hogy addig dolgozzanak, amíg csak bírnak.

Helyes célok, de rossz eszközök

Amikor az Orbán-kormány hatalomra került 2010-ben, akkor meghatározta azokat a célokat, amelyekkel a magyar gazdaság versenyképessége növelhető: csökkenteni az államadósságot és az adókat, növelni a foglalkoztatást. „Én azt gondolom, ez helyes célmeghatározás volt” – mondta, de szerinte az igazi kérdés az, hogy mit tettek, milyen eszközökkel próbálták ezt elérni, és milyen eredményt értek el. Helyes célokat határoztak meg, de rossz eszközöket használtak és egyik céljukat sem érték el ezalatt a három év alatt – foglalta össze Simor.

Adócsökkentés: nem fizetünk kevesebb adót

Az Orbán-kormány első programpontja az adócsökkentés volt. Nem jött össze, mert nem fizetünk kevesebb adót – mondta Simor, aki szerint egyesek kevesebb adót fizetnek, mások többet. Összességében az állam nagyjából ugyanannyi adót szed be ma, mint amennyit 2010-ben beszedett, csak éppen a lakosság felső 10 százaléka sokkal kevesebb adót fizet, a vállalati szektor egyes részei pedig sokkal többet – mondta.

Nőtt az államadósság

Az államadósság csökkentéséről a leköszönő jegybankelnök elmondta: a statisztikák alapján „valamicskét csökkent” az adósság, mert a válság csúcsán 84 százalék volt, 2012 decemberében pedig az MNB statisztikusai 79 százalékra taksálták. Igen ám, de egy valamit „kifelejtünk” a számításból – árnyalt Simor – aki felhívta a figyelmet, hogy a magán nyugdíjpénztári vagyont, ami a GDP mintegy 10 százalékára rúgott, az állam átvette a lakosságtól – ez pedig belefolyt a költségvetésbe. Ha ezt – pontosabban a 10 helyett mintegy 8 százalékot – hozzáadjuk a 79 százalékos államadóssághoz, akkor az már 87 százalék – tehát az államadósság nem csökkent, hanem nőtt. Simor szerint azért kell a magán nyugdíjpénztári vagyont hozzáadni az államadóssághoz, mert amikor azt az állam átvette, akkor azt „nem ajándékba kapta”, hanem azzal kötelezettséget vállalt magára, mégpedig nyugdíjkötelezettséget a magánkasszába befizető állampolgárok felé. Nem ingyen pénzről van szó, hanem adósságról – húzta alá Simor, aki szerint összességében nem igaz, hogy csökkent az adósság.

Nem nőtt a foglalkoztatottság a versenyszférában

A kormány harmadik célkitűzéséről, a foglalkoztatás növeléséről Simor elmondta: nem nőtt, pontosabban a közmunkások foglalkoztatása nőtt, de a versenyszférában érdemi növekedés nem volt. Ezzel szemben soha nem volt ilyen alacsony a meghirdetett állások száma – tette hozzá a volt jegybankelnök.

Miért nem sikerült a kormánynak egyik célját sem elérnie?

Simor szerint „rossz eszközöket használt” a kormány. Az egyik ilyen az egykulcsos adó bevezetése volt – habár, érvelt, nem szociális, hanem versenyképességi alapon elkerülhetetlen az egykulcsos adó bevezetése. Szerinte ez a lépés szükségszerű volt, de a kérdés itt az, hogy mikor és hogyan történt. Mint mondta, akkor vezették be, amikor nem lehetett, mert nem volt meg rá a fedezet, másrészt pedig „igazi egykulcsos adóként” vezették be, holott a környező országokban „nem igazi egykulcsos” adókkal találkozunk, ugyanis minden országban, Grúziát leszámítva, van nullakulcsos sáv. Magyarországon nem hoztak létre nullakulcsos sávot, az adójóváírás rendszerét tehát megszüntették. Ezzel – fogalmazott – a legalacsonyabb keresetűektől vettek el pénzt. Ennek pedig az az eredménye, hogy az alacsony képzettségű rétegek, akiknek így csökkent a fizetése, még kevésbé lesznek érdekeltek abban, hogy munkát keressenek.

„Egy csomó ember rémülten keres munkát, csak nem talál”

Ezt a kormány is észrevette és ezért felemelte a minimálbért – mondta Simor, aki szerint azonban így visszaálltunk az eredeti állapotba, pontosabban majdnem, ugyanis a vállalkozóknál ez a lépés felelte a munkaerő költségét. A kormány igyekezett egy rakás jogszabállyal – nyugdíjkorhatár megemelése, rokkant- és korengedményes nyugdíjazási rendszer felülvizsgálata – visszanyomni az embereket a munkaerőpiacra, ami jó, de az ellentmondásos, hogy mindeközben felelték a munkáltatók költségeit. Ebből pedig olyan helyzet állt elő Magyarországon, hogy „egy csomó ember rémülten keres munkát, csak nem talál” – vélekedett. Ezt a kormány munkahelyvédelmi programmal igyekszik ellensúlyozni – mondta Simor, aki szerint ez „értelmes lépés volt, csak az eredményei még nem látszanak.”

„Szörnyű helyzetet” örököltek Orbánék, de nem oldották meg

Simor szerint, amikor a kormány megold problémákat, akkor „jó érzékkel azokat a problémákat oldja meg, amelyeket ők maguk kreáltak az elmúlt három évben”. Előtte sem volt Kánaán, elég szörnyű helyzetet örökölt a kormány 2010-ben, csak a probléma az, hogy nem tudott rajta javítani – mondta.

Mit lehetne tenni, hogy növekedjen a gazdaság?

(1) Kiszámítható üzleti környezet

Az egyik, hogy kiszámítható üzleti környezetet kell teremteni a vállalatok számára, legyenek azok külföldiek, vagy magyarok. A vállalkozóknak kockázatot kell vállalniuk, de a vállalatok a piaci kockázatokhoz vannak szokva, nem pedig a szabályozórendszerek (törvények, jogszabályok) által jelentett kockázathoz. Arra nem tud felkészülni senki, és nem is akar, hogy egyik pillanatról a másikra módosítják a szabályokat. A volt jegybankelnök a rezsicsökkentés példájával élve elmondta: a fogyasztók biztosan örülnek neki, de a vállalkozónak ezt ki kell gazdálkodniuk, ami a beruházások csökkentéséhez, az infrastruktúra romlásához vezethet. Nem kell szeretni a vállalkozókat, de érteni kell, hogy nélkülük nincs gazdaság – fogalmazott Simor. „Nem voltam a szocializmus nagy híve, de Kádár Jánosnak volt egy okos mondása: Magyarországon mindenki szereti a lángost, de senki nem szereti a lángossütőt” – fogalmazott Simor, aki szerint most ugyanez a helyzet: mindenki utálja a vállalkozókat, „jól megadóztatjuk őket, aztán csodálkozunk, hogy nem csinálnak semmit”, a gazdaság pedig lelassul.

(2) Átlátható gazdálkodási feltételek

A másik teendő Simor szerint az, hogy egyenlő, átlátható feltételeket teremt a kormány a vállalatoknak. A közgazdász szerint a stratégiai együttműködés jó, de még jobb lenne, ha nem kellene senkivel sem megállapodni, hanem mindenki számára világosak lennének a gazdálkodási feltételek Magyarországon. „Úgy nem lehet piacgazdaságot építeni, hogy a Józsival megállapodok, a Géza pedig, ha megbukik, megbukik…” – vélekedett Simor, aki szerint ebből egészséges gazdaság nem lesz, mert torzul a verseny.

(3) Bankrendszer működésének helyreállítása

A harmadik fontos cél szerinte a bankrendszer működésének a helyreállítása lenne, mert a bankszektor jelenleg nem hitelez. Ha nincs hitel, nincs beruházás – mondta, majd hozzátette: azért nincs hitel, mert a bankok (1) nem hisznek abban, hogy Magyarországon lesz növekedés, (2) tele vannak rossz hitellel, (3) félnek kockázatot vállalni, (4) tudják, hogy hiába termelnek, ha év végén elveszik tőlük a profitot adóban.

A fő probléma – hangsúlyozta – a kiszámíthatatlan gazdasági helyzet: a bankok félnek kockáztatni, nem éri meg nekik, így nincs hitelezés, ez pedig visszafogja a gazdaságot.

(4) Szakképzés a munkaerőpiacon

És végül szerinte a negyedik fontos feladat az lenne, hogy azoknak az embereknek segítsen a kormány állást találni, akiket visszatereltek a munkaerőpiacra. Programokat kellene szervezni a képzésükre, alapvető tudást kellene nekik adni, amivel képesek lesznek a munkaerőpiacon érvényesülni. Olyan munkaügyi hivatalokat kellene építeni, amelyek gyakorlati segítséget nyújthatnak ezeknek az embereknek, valamint csökkenteni kellene az adóterheket, hogy olcsóbban lehessen foglalkoztatni azokat az embereket, akik a munkaerőpiacon marginalizálódtak.

A termelékenységet kellene javítani, ösztönözni kellene a tőkebefektetést Magyarországon, beleértve a külföldi tőkét, segíteni kellene a kutatás-fejlesztést, innovációt, ami a vállalati szférának gyakorlati hasznot hozhat – sorolta Simor, aki szerint a növekedést több tőke, több és modernebb gép, több megfelelő képzettségű, dolgozó ember indíthatja be hosszú távon.

atv.hu