Inkább látom kívánatosnak, mint reálisnak. A január 1-én életbelépett új alkotmányos berendezkedés – és ezalatt nemcsak az alaptörvényt értem, hanem az egész alkotmányos berendezkedést, beleértve a sarkalatos törvényeket és az átmeneti kiegészítéseket is – megváltoztatásához ugyanolyan fölhatalmazásra lesz majd szükség, mint amilyen meghatalmazással az megszületett, vagyis kétharmadosra – hacsak a mostani kormánypárt nem betonozza még inkább be a most már komplett alkotmányos rendszert és meg nem szigorítja a most kétharmados alkotmányozási szabályt. Ha azonban az alkotmányozó többség továbbra is kétharmados marad, akkor is messze nagyobb támogatottság kell az alkotmányozáshoz, mint amivel a mostani ellenzék rendelkezik. A Jobbikot nem számítom ide, a Jobbik ugyanis nem demokratikus párt. Ezt annál is könnyebben mondhatom, mivel az elnöke nemrég ilyen tartalmú nyilatkozatot tett.
A Jobbikkal, mint a mostani, illiberális alkotmányt megváltoztató egyik erővel, nem lehet és nem is szabad bármilyen politikai egyezséget kötni. A Jobbikon kívül kell lennie az alkotmány megváltoztatásához elegendő erőnek – föltéve persze, hogy azt az eljárást akarja valaki követni, amely az alaptörvényben elő van írva és amely eljárással ez az alaptörvény is született. A szkepszist erősíti, hogy a legtámogatottabb párt még mindig a Fidesz.
Ha nagyon pesszimista vagyok, azt mondom, hogy elkezdődött a mostani kormányból egy nagyarányú kiábrándultság, de úgy tűnik, hogy ez a kiábrándultság nem hozta meg más politikai erők megerősödését, pontosabban némi erősödés a nem demokratikus Jobbik esetében mutatható ki. Ebből az látszik, hogy a kiábrándultság valamiféle gazdasági elégedetlenség jele, annak, hogy a Fidesz nem tartotta be az ígéreteit és nem oldotta meg azokat a problémákat, melyeknek a kétségtelen megléte idézte elő a 2010-es nagy választási sikert. Úgy tűnik számomra, hogy azok a választópolgárok, akik közel két éve a Fideszre szavaztak, azóta azonban kiábrándultak a kormánypártból, többségükben nem az új alkotmányos rendszer, hanem a gazdasági helyzet miatt hagyták ott a Fideszt. Ráadásul a január 2-i operaházi tüntetésen a legoptimistább becslés szerint is egyharmad annyian voltak, mint a Hősök teréről indult úgynevezett békemeneten – márpedig az utóbbin megjelentek nyilván helyeslik az új alkotmányos rendszert. Persze ha a gazdasági helyzet tovább romlik és esetleg államcsőd lesz – amit egyébként nem szeretnék –, akkor az magával ránthatja ezt a mostani, illiberális alkotmányos berendezkedést.
Az új választójogi törvény – számomra – két kérdést vet föl. Egy: a győztes mindent visz elve alapján nem történhet-e meg az, hogy a demokrata ellenzék a listára leadott szavazatokat tekintve csak enyhe fölénybe kerül, de megszerzi a mandátumok kétharmadát, azaz a Fidesz a saját kardjába dől? Kettő, hogy ellentmondjak saját magamnak: a választókerületek teljes átszabása miatt elképzelhető, hogy a Fideszt egyszerűen lehetetlen leváltani?
Egyelőre még nem látszik, hogy egy Jobbik nélküli ellenzéki összefogásnak többsége lehetne. A legkomolyabb problémája kétségkívül a gerrymandering, olyan választókerületek kialakítása, amelyek több vizsgálat szerint a Fidesz győzelmét hozta volna 2002-ben és 2006-ban. Az eddigi választási rendszer is annyira aránytalan volt egyébként, amin Európában csak a brit és a francia tesz túl. Ezzel sikerült a Fidesznek a szavazatok ötvenhárom százalékával a mandátumok hatvannyolc százalékát elnyernie. Az új rendszer fokozza az aránytalanságot. Ha minden úgy marad, ahogy most van, a Fidesz a mandátumoknak még a hatvannyolcnál is több százalékát szerezheti meg az új választójogi törvénynek köszönhetően, de ha a Fidesznek lecsökken a népszerűsége, pont az ön által említett, a győztes mindent visz elve alapján akár nagyot is bukhat. Hangsúlyozom: a demokratikus ellenzék győzelméhez valaminek történnie kell. Vagy a demokratikus pártoknak kell jelentősen megerősödniük, vagy egy új politikai erőnek kellene garantálnia ezt a többséget.
Bajnai Gordonra céloz?
Bajnai Gordon látszik ma a politikai paletta egyetlen olyan személyiségének, aki nemcsak világos képpel rendelkezik a jelenlegi gazdasági és társadalmi problémákról, hanem akinek víziója is van arról, hogy miképp kell a helyzetet kezelni. Nem világos, hogy milyen formában képzeli el a részvételét – lehet, hogy ő maga már tudja, de ez a nyilvánosság számára még nem egyértelmű. Én attól tartok, hogy párt nélkül ez nem nagyon megy. A modern politikai rendszerekben nem nagyon sikerült párt – vagy valamiféle nagyon komoly mozgalom – nélkül politikai választási sikereket elérni. Azt gondolom, hogy itt előbb-utóbb valaminek történnie kell: ha nem pártalapításnak, akkor egy szélesebb támogatottságú mozgalom létrejöttének. Bajnai Gordon politikusként hiába viszonylag népszerű, ha nincs mögötte párt.
Mozgalomnak ott van a Szolidaritás, a Milla vagy épp a Tiszta Kezek. Ezek gyengék?
Egy választási sikerhez ma még ez kevésnek látszik.
Az a párt, amiről beszél, liberális lenne?
Abban az értelemben igen, hogy célja lenne a mostani, illiberális alkotmány megváltoztatása. A cél az, hogy egy liberális alkotmány alapján az nyerjen, akinek többsége lesz a választáson: ha konzervatív, konzervatív, ha szocialista, szocialista és ha liberális – most már a szó ideológiai, gazdasági és politikai értelmében –, akkor liberális.
Eddigi szavaiból azt veszem ki, hogy maximálisan egyetértene a Karácsony Gergely-féle, a Fideszt leváltani hivatott technikai koalícióval – amennyiben abban nincs benne a Jobbik?
Persze, csak a mostani helyzetben nem tűnik elégnek. Nem tudjuk, hogyan alakul a választópolgárok azon felének a választási hajlandósága, amely most még bizonytalan. A Jobbikkal viszont semmilyen ilyen megállapodást nem szabad kötni. Miközben a Fidesz kiépített egy illiberális rendszert, a demokráciára az igazi veszélyt a Jobbik jelentené, ha hatalomra kerülne. Akkor ugyanis diktatúra alakulna ki Magyarországon: az alkotmányos rendszer ma még meglévő maradékai is lebomlanának és kilépnénk azokból a szövetségi rendszerekből, amelyekben a meglévő tagságunk miatt ma Magyarországot még a civilizált országok csoportjába sorolják. Bármilyen ellenzéki összefogást diszkreditál a Jobbiknak az abban való részvétele.
Mit támogatna inkább: az 1989-90-ben kiépült és 2010-11-ben ledózerolt alkotmányos berendezkedés helyreállítását vagy egy új létrehozását? Ugyanez másképp: a III./b vagy a IV. Köztársaságot – amennyiben persze az 1918-19-es Magyar Népköztársaságot tekintjük az I. Köztársaságnak?
Az 1989 után kialakult alkotmányos berendezkedés minden tekintetben jogállami és vállalható volt. Kisebb-nagyobb hibái voltak, de melyik rendszernek nincsenek? Az 1989-90-es Alkotmánynak voltak hibái, de nem ez a lényeg, hanem hogy egy többé-kevésbé kompakt, a jogállami fogalmaknak megfelelő alkotmány, amely biztosítja a hatalommegosztást és garantálja az alapvető jogokat. Két nagy hibája volt: egyrészt – bár erre voltak törekvések – nem sikerült az Alkotmányt véglegesíteni, másrészt nagyon könnyen kialakulhatott alkotmányozó kormánytöbbség. A hat parlamenti választás után a kormánynak kétszer volt kétharmados többsége. Nem az 1989-es Alkotmány újbóli hatályba helyezésére lenne szükség, hanem arra, hogy megnézzük: az 1989-es alkotmányos rendszerből mi váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ez egy parlamentáris, fékeket és ellensúlyokat tartalmazó rendszer volt, nagyon erős, a mostani alkotmányból szinte teljesen kiiktatott független intézményekkel. Fontosnak tartom továbbá, hogy mind az új alkotmánynak, mind magának az alkotmányozási folyamatnak magas legyen az elfogadottsága. A mostani alkotmány legitimitásának talán legsúlyosabb hiátusa, hogy elfogadása abszolút illegitim módon történt: a kormánypárt mindenféle befolyásolás megengedése nélkül alkotta meg ezt az alkotmányt. Nem igaz, hogy társadalmi vita volt az alkotmányról. Tehát egy legitim alkotmányozási folyamatban, legitim többséggel lehetne egy, az 1989-es intézményrendszert sok tekintetben tükröző, annak hibáit nyilván kiküszöbölő alkotmányt létrehozni, amit azután már meg lehetne védeni egy erős alkotmányozási szabállyal.
Bajnai Gordon szerint a most porba hullt jogállamnak két komoly hibája volt: a párt- és kampányfinanszírozás megoldatlansága és a médiatörvény. Ebben van igazság?
Van. Az Ellenzéki Kerekasztal súlyos hibája volt, hogy nem sikerült a médiatörvényben megegyezni, nem is volt egészen 1996-ig médiatörvény. Az a rendszer, ami végül 1996-ra e téren kialakult, messze nem egy alkotmányos rendszer. 1992-ben az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a média nemcsak a kormánytól legyen független, hanem a parlamenttől is. A 2009-es, a Fidesz és az MSZP között létrejött, a Slágert és a Danubiust elhallgattató paktum – ami miatt Majtényi László ORTT-elnök lemondott – pontosan a két legnagyobb párt megegyezése alapján sértette a médiaszabadságot – és erre ez a médiatörvény lehetőséget adott. A médiatörvény által fölépített struktúra a parlamenti pártok szabad prédájává tette a rádiózást és a televíziózást. Ez persze most már megváltozott: csak a kormánypártoknak van beleszólási joguk az új médiarendszerben a média ügyeibe. A másik kérdésben is egyetértek Bajnai Gordonnal: a párt- és kampányfinanszírozás rendszerét meg kéne oldani. A jelenlegi állapot a bizonyíthatatlan korrupciónak és választási csalásnak a melegágya, teljesen átláthatatlan és kiismerhetetlen. Átlátható rendszerre van szükség és arra, hogy a választások kimenetele ne a pénz alapján dőljön el. Jó lenne, ha a demokratikus erők megállapodnának abban, hogy majd, ha ismét alkotmányos rendszer lesz Magyarországon, akkor ezt a kérdést nem söprik a szőnyeg alá.
Ön személy szerint vállalna politikai szerepet?
Nem szeretnék. 1989-ben sem léptem be a politikába – persze lehet, hogy azért nem, mert 1988 decemberétől 1989 decemberéig nem voltam otthon – és most sincsenek ilyen szándékaim. A politikát műveljék a profi politikusok, én a politikában amatőr lennék.
Jól érzem, hogy nem túl optimista?
Jól. A pesszimizmusom egyébként részben abból a föltételezésemből fakad, hogy elfogadásakor, 2011 áprilisában az új alkotmány a sarkalatos törvényekkel együtt egy népszavazáson simán átment volna – még az új népszavazási törvény szerint is.
Egy amerikai kollégámmal könyvet írunk A magyar alkotmányos rendszer tündöklése és bukása címmel. Nincs köztünk teljes nézetazonosság, ugyanis ő jóval optimistább nálam. A könyv megírásának része egy magyarországi értékvizsgálat arról, hogy az alkotmányos értékeknek milyen a tisztelete. Más, korábbi vizsgálatok szerint gyenge – nemcsak az Európai Unió átlagához, de az új EU-tagállamok átlagához képest, sőt: nemcsak a többi visegrádi országhoz, de még Romániához képest is.
Romániához képest?
Igen, Romániához képest. Hozzáteszem, hogy ezek nagyon szórványos adatok csak és szeretnénk komolyabb vizsgálatot végezni. Én lennék a legboldogabb, ha az derülne ki, hogy tévedek és a magyar embereknek az alkotmányos rendszer nagyon fontos.
További fotók, videók, kommentek - csatlakozzon az atv.hu közösségéhez a Facebookon és a Twitteren is.
atv.hu, Szegő Péter
