A már említett 130 milliárdos költségvetéshez a bevételekből származó 52 milliárdon túl a fővárosi önkormányzat 10, míg az állam 32 milliárd forinttal járul hozzá, a fennmaradó részt hitelből fedezik. A cég – a közvélekedéssel szemben – nem pazarló: Tarlós István főpolgármester az ATV-ben azt mondta, javítottak a vállalat helyzetén, például nem kaptak kiemelt prémiumot a cég vezetői, bérmegtakarítással pedig 300 millió forint csökkentést értek el.
A BKV hiteltörlesztései áprilisban járnak le, onnantól kezdve nagyjából nullszaldóssá válhatna. A probléma abból fakad, hogy az állam befagyasztotta a cégnek járó 32 milliárd forintot. Ennek okáról Szatmáry Kristóf gazdaságszabályozásért felelős államtitkár keddi sajtótájékoztatóján azt mondta: van lehetőség a 32 milliárd forint zárolt normatív támogatás feloldására, ennek feltétele, hogy a fővárosi, a kerületi és az agglomerációs önkormányzatok átfogó tervet készítsenek a BKV finanszírozásáról, nekik biztosítaniuk kell a kormányt, hogy elő tudják teremteni a rájuk eső forrást.
Egy, a cég körül zajló folyamatokat jól ismerő, neve elhallgatását kérő vezető a Heteknek azt mondta: mivel „átfogó tervekkel” már így is tele van a padlás, látszólag érthetetlen, hogy miért tartja vissza a kormányzat a teljes állami költségvetéshez képest elenyésző 32 milliárd forintot egy olyan vállalattól, melynek működése sokszázezer ember életét befolyásolja napi szinten, miközben például stadionépítésre hasonló nagyságrendben biztosít pénzt a költségvetés. Informátorunk szerint a háttérben politikai és gazdasági megfontolások állnak, melyek megértéséhez 2002-ig érdemes visszanyúlni. 2002-ben a Medgyessy-kormány konszolidálta a BKV-t, a cég adósság nélkül indulhatott neki az új szakasznak. A központi támogatás azonban a két szocialista-szabaddemokrata ciklusban sem vette figyelembe az amortizációt, spórolás címén a fejlesztések is elmaradtak, ugyanakkor a cég működtetéséhez még így is hiteleket kellett felvenni. Mindennek eredményeként a BKV megint eladósodott, járműállománya elöregedett – ezzel függnek össze a lerobbant buszokról, füstölő metrókról szól gyakori híradások – az infrastruktúra – a sínek, az elektromos hálózat, a metróalagutak – szintén felújításra szorul. Egy, a műszaki kérdésekhez jól értő informátorunk szerint a járműpark fiatalítása – az átlagos európai állapotok 50 százalékos szintjének eléréséig – és az infrastruktúra generálozása mintegy 1000 milliárd forintos tétel lenne, ami a jelenlegi viszonyok között irreális elvárás.
Ugyanakkor az éves költségvetésen felül évi 20-30 milliárd forintnyi többletforrásból középtávon stabilizálható lenne a cég, sőt, a későbbiekben fejlesztésre is jutna. A jelenlegi kormányzati késlekedés oka, illetve célja az, hogy a megfelelő – értsd: kormány közeli – cégek kerülhessenek BKV-mentő pozícióba – mondta a Heteknek egy, a folyamatokat közelről ismerő szakszervezeti vezető. E feltevés szerint mivel Tarlós István főpolgármester mindeddig nem támogatta a nagyobbik kormánypárt holdudvarához tartozó egyik cégcsoportot, a kormány taktikát váltott: kész a csőd közeli állapotig visszatartani a már említett 32 milliárdot, majd a BKV közelgő bedőlésre hivatkozva meneszteni a cég menedzsmentjét, saját szakembereivel váltva azt. Vagy felőrölni Tarlós idegeit, és új városvezetővel megvalósítani a tervet. De az is lehet, hogy mind a két részcél szerepel a tervben, a lényeg az, hogy végül a megfelelő cégek menthessék meg a BKV-t – összegezte a teória lényegét informátorunk.
Minderre persze a vállalaton belüli szóbeszéden kívül nincs bizonyíték. Ugyanakkor tény, hogy a BKV-járművek reklámfelületeinek értékesítésének jogáért két, Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó cég verseng, noha volt olyan pályázat, amely mindkét cégnél magasabb összeget kínált a BKV-nak.
A történethez hozzátartozik, hogy a kormányváltást megelőző, szocialista-szabaddemokrata években is viták tárgya volt a reklámfelületek pályáztatása. És szintén a BKV fejőstehén-jellegét erősítették a végül Hagyó Miklós szocialista főpolgármester-helyettes bebörtönzéséig vezető, Nokiás dobozos, arcátlan végkielégítéses történetek. Melyek sorát egy, szintén neve elhallgatását kérő informátorunk újabb sztorival egészített ki: eszerint a 2010. januári BKV-sztrájkok egyik „ösztönzője” egy városházi szocialista erős ember volt, aki a vállalat megbénításával akarta megbuktatni riválisát, Kocsis Istvánt, a cég akkori vezetőjét.
A jelenbe visszakanyarodva úgy tűnik, mintha Tarlós is többfrontos háborút vívna: az elmúlt másfél évben sikerült szópárbajba keveredni Rogán Antal belvárosi polgármester mellett Kósa Lajossal, a Fidesz alelnökével, Lázár Jánossal, a Fidesz parlamenti frakcióvezetőjével, és Pesti Imrével, a fővárosi kormányhivatal vezetőjével is. Pokorni Zoltán Fidesz alelnökkel kapcsolatban is hallani lehetett konfliktusról, de a hegyvidéki politikus „visszavonulása” (a volt oktatási miniszter passzív rezisztenciába vonult) miatt már nem zavarja a főpolgármester „mozgását”.
Egyes forrásaink Tarlós István konfliktusai kapcsán a „tervezett káosz” elméletét osztják. E szerint Tarlóst – ezt a vélekedést főpolgármesterhez közelálló személyek is megerősítették – személyesen Orbán Viktor miniszterelnök-pártelnök kérte meg, hogy ne engedje be a fővárosba a különféle fideszes lobbikat, mert, ha tisztázatlan ügyek keletkeznek, akkor a Fidesz is az MSZP sorsára juthat. Hagyó Miklós egykori szocialista főpolgármester-helyettes ügyei ugyanis olyannyira megroppantották az MSZP-t, hogy máig nem tért magához.
Tarlós erre hivatkozva igyekezett a Fidesztől független személyeket, volt MDF-es, sőt, szabad demokrata kapcsolatokkal is rendelkező szakembereket kinevezni a főváros cégek vezetői posztjaira. Másrészt a főpolgármesteri poszt – legalábbis ezt mondják Tarlós Istvánhoz közel álló forrásaink – olyan jelentőséggel bír, ahonnét egy-egy fideszes politikus képes lehetne Orbán Viktortól független hatalmi centrumot kialakítani. E logika miatt nem lehetett a Fidesz főpolgármester-jelöltje Pokorni Zoltán, vagy Rogán Antal (noha utóbbi stábjához tartozók szerint ez soha nem is merült fel). Tehát ebben az összefüggésben Tarlós azért is jó főpolgármester Orbán Viktor számára, mert a lehetséges riválisok elől elfoglalja a „dobbantót”, úgy, hogy nem jelent veszélyt a megbízójára, emellett segítségére van az „oszd meg és uralkodj!” hatalomtechnikai játszmában. Harmadrészt Tarlós több belső fórumon is kritikusan beszélt az Orbán mögötti, másodvonalbeli fideszes politikusokról, kétségbe vonva becsületességüket.
A Fidesz egy prominense szerint Orbán személyesen figyelmeztette Tarlóst, hogy ne mondjon le parlamenti mandátumáról, mert ez esetben a Parlamentben ülő, jó érdekérvényesítő képességgel rendelkező fővárosi politikusok kiterjesztik befolyásukat a fővárosi ügyekre.
Tarlós azonban lemondott a mandátumról, s ennek is köszönhető, hogy szakpolitikai kérdésekben - az önkormányzati törvénytől kezdve a közlekedés szabályzásáig - kimaradt az alkufolyamatokból. Mindemellett többször tüntetően beszélt arról, hogy nem fideszes, ami miatt a kormánypártban sokan megorroltak rá. Másfél év alatt nem szerzett szövetségeseket, miközben egy sor politikust nyíltan megsértett. A Fideszben akadnak, akik úgy tudják, ezek után Orbán Viktor kérte meg Rogán Antalt, hogy figyeljen oda a főváros ügyeire, próbálja meg menedzselni a folyamatokat, mert a Fidesznek fontosak a fővárosi szavazóik. Eszerint tehát a miniszterelnök akarta Tarlós „ellensúlyának” Rogánt.
Amikor a sajtó tavaly ősszel arról cikkezett, hogy Tarlós elvesztette a Fideszen belüli támogatóit és különösen Orbán Viktor csalódott benne, akkor a főpolgármester a fővárosi Fidesz frakcióülésén személyeskedésig menően azt magyarázta, hogy tudja, melyik fővárosi képviselő irattata a „gyalázatos cikkeket”. (Rogán Antal és Pokorni Zoltán is tagja a fővárosi közgyűlésnek.) Tarlós körül annyira megfagyott a levegő, hogy fővárosi politikusok és polgármesterek is felvetették, ezentúl ne közvetlenül válasszák a főpolgármestert, hanem a közgyűlés soraiból. Egyes vélemények szerint azért, hogy Tarlós esetleges idő előtti lemondása miatt ne kelljen választást tartani Budapesten, mivel kétséges, hogy a Fidesz rendelkezik-e még a fővárosban többséggel.
Nem tudható biztosan, hogy a BKV körül kialakult helyzet, ennek a „tervezett káosznak” a része-e, vagy Tarlós István politikai tévedéseinek a következménye. A városvezető valószínűleg abban bízott a választási győzelmét követően, hogy az Orbán-kabinet pénzt pumpál majd a közel 80 milliárd forintos adósságot maga előtt görgető BKV-ba. Az 500 milliárdos költségvetésű Budapest ugyanis nem tudja kigazdálkodni a BKV újjászervezéséhez szükséges pénzt.
Hetek / Hazafi Zsolt, Szlazsánszky Ferenc
