Csurka István 1934. március 27-én született Budapesten. 1957-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia szakán szerzett diplomát. 1956-ban a főiskolai nemzetőrség vezetője volt, emiatt fél évre Kistarcsára internálták.
   
Tanulmányai befejeztével szabadfoglalkozású íróként dolgozott. Igen fiatalon, 1954-ben debütált, s regényeket, filmforgatókönyveket (Hét tonna dollár, Amerikai cigaretta), rádióhangjátékokat, elbeszéléseket, színműveket (Ki lesz a bálanya?, Deficit, Döglött aknák, Házmestersirató) írt. Irodalmi munkásságáért 1969-ben és 1980-ban József Attila-díjat kapott, 1980-ban elnyerte a színikritikusok díját. 2011-ben, több évtizedes kihagyás után új drámával jelentkezett, melynek címe A hatodik koporsó.


Csurka István

   
Újságíróként 1973-86 között a Magyar Nemzet szerződéses munkatársa, tárcaírója volt. 1988-89-ben a Hitel című folyóirat szerkesztőbizottságának tagjaként, 1989-90-ben az általa alapított Magyar Fórum című hetilap főszerkesztője, a lap 1991 januári újraindulásától a szerkesztőbizottság elnöke, a Magyar Fórum Kft. ügyvezető igazgatója.
   
Politikai megnyilvánulásai miatt többször került szembe a hatalommal: 1972-ben szilenciumra ítélték rendszerellenesnek és antiszemitának minősített kijelentései miatt, 1986-ban pedig azért, mert a kisebbségek érdekében való összefogásról szóló, Elfogadhatatlan realitás című esszéje megjelent a New York-i Püski Kiadónál.


Mint az a ‘90-es évek elején napvilágra került, Csurka István a korábbi rendszerben III/III-as ügynök volt. 1956 után kényszerítették lakóhelyének elhagyására, majd – saját bevallása szerint – a további nyomás hatására, kényszerből írta alá a beszervezési nyilatkozatot. Állítása szerint soha nem írt jelentést. Ezt megerősíteni látszik az, hogy a fellelhető levéltári dokumentumokban az áll: „együttműködés hiánya miatt alkalmatlannak nyilvánítva”. Bár a rendszerváltás óta erőteljes antikommunista retorikát folytatott, a rendszerváltás előtti évtizedekben ünnepelt és rendszeresen játszott szerző volt, a diktatúra kultúrpápájaként ismert Aczél Györggyel pedig szívélyes kapcsolatot ápolt. A saját tulajdonában álló Magyar Fórum hasábjain több ízben tett szélsőséges antiszemita, anticionista kijelentéseket.

Csurka 1985-ben részt vett a magyar politikai ellenzék monori tanácskozásán, majd két évvel később az MDF megalapításában, 1988-tól a párt elnökségi tagja, 1991-1992 között alelnök volt. Egy idő után azonban szembekerült a párt vezetőivel, végül 1993-ban kizárták az MDF-ből.

Még ugyanebben az évben megalapította a Magyar Igazság és Élet Pártját, melynek azóta is elnöke volt, és a párt parlamenti tagsága alatt (1998-2002) ő volt a frakcióvezető is. 2006-ban pártja a Jobbik Magyarországért Mozgalommal közösen indult az országgyűlési választásokon Harmadik Út néven, ám a koalíció nem tudott bejutni a Parlamentbe.

Csurka István neve legutóbb az Új Színházzal kapcsolatban merült fel, a frissen kinevezett igazgató, Dörner György ugyanis a MIÉP elnökét szerette volna intendánsnak a színházba. Azonban az atv.hu cikkei kapcsán - melyekben Csurka István folyamatos zsidózására hívtuk fel a figyelmet - Tarlós István kérte, hogy ne nevezzék ki a poltikust. A MIÉP elnöke január közepén, kórházi kezelését megszakítva még megjelent egy, a kormány melletti szimpátiafölvonuláson Szegeden, ahol beszédet is mondott. Az író életének utolsó nyilvános megszólalása február 2-án volt, a budapesti Új Színház társulati ülésén, amikor Dörner György felolvasta a kórházban fekvő Csurka István társulathoz intézett levelét. Ebben arra bíztatta a jelenlévőket, hogy attól függetlenül, ki hova érzi magát tartozónak, mit gondol a politikáról, szeretetben dolgozzanak együtt.

Csurka István elhunyta alkalmából közleményt adott ki egykori pártjának, az MDF-nek az utódpártja, a Jólét és Szabadság Demokrata Közösség (JESZ). A főként meleg hangú megemlékezés egyebek közt úgy fogalmaz: „Tehetsége, hajlíthatatlansága, elvhűsége sok csodálót és rajongót szerzett Neki a rendszerváltás előtt. A kádári önkény is kénytelen volt teret engedni megmásíthatatlan világának, gyűlölték és csodálták, félték és hallani akarták. A rendszerváltás ugyanezt a kettősséget hozta meg számára. Csurka forradalmi lelke döntő tényező volt abban, hogy Magyarország első újkori, szabad választásán a jobboldal győzött. A születő demokráciában azonban lassan elszigetelődött.” A JESZ közleménye azonban egy szóval sem említi a József Attila-díja író harsány antiszemitizmusát.

További fotók, videók, kommentek - csatlakozzon az atv.hu közösségéhez a Facebookon és a Twitteren is.

atv.hu / MTI