Ambrus Attila Erdélyből települt Budapestre. Első rablását 1993. január 22-én követte el. Ezt még 25 másik követte. A viszkis rabló név azért ragadt rá, mert a bűncselekmények előtt a kiszemelt pénzintézet közeli kocsmában mindig ivott egy viszkit.

A rablásokat mindig terepszemle előzte meg, és azt is felmérte, hogy a kiszemelt pénzintézethez milyen gyorsan érnek ki a rendőrök. Mindig elmaszkírozta magát, még az utolsó - 50,7 millió forint zsákmányt hozó – rablásakor is sikerült úgy elváltoztatnia a külsejét, hogy senki ne ismerje fel. A bank biztonsági kameráinak tanúsága szerint több mint másfél órát ült a bank ügyfélterében, de nem ismerték fel.

1999. január 15-én több mint 18 millió forintot raboltak Orbán Gáborral, azonban az egyik szemtanú nem a 107-et hívta, hanem egyik rendőrbarátja mobilját. A járőrök a „vártnál” hamarabb érkeztek meg, és üldözőbe vették a gyalog menekülő rablókat. Orbánt a Duna-parton fogták el, Ambrust pedig késő délután a magyar–román határon, amikor kilépésre jelentkezett.

Fél évvel később, Ambrus Attila őrei figyelmetlenségét kihasználva, a reggeli sétán átmászott a Gyorskocsi utcai fegyintézet udvarát körbefogó négy méter magas kerítésen, majd betört az egyik harmadik emeleti irodába. Az ott lévő elektromos hosszabbítókon és függönyökön leereszkedett az első emeletig. Körülbelül 4,5 méter magasból leugrott, majd elsietett. Az őrök mindezt csak jó másfél órával később észlelték. Még három rablást követett el, mire az egyik tetthelyen felejtett telefonkártyája segítségével a rendőrségnek sikerült azonosítani azt a férfit, aki rendszeresen élelmet vitt a rejtekhelyére, majd rajta keresztül beazonosítani azt a zuglói házat, ahol az utolsó rablásakor súlyosan megsérült viszkis meghúzta magát. 17 évet kapott, ebből 12 – őt töltött börtönben, ahol folyamatosan tanult, itt szerzett kommunikációs diplomát is.

atv.hu