Szerdán zsúfolásig megtelt a Dohány utcai zsinagóga: politikusok, volt miniszterelnökök, jelenlegi és egykori vezetők, közjogi méltóságok is ellátogattak a megemlékezésre. Ott voltak az áldozatok rokonai, egykori társai is.

1944-ben jelölték ki Budapesten az úgynevezett nagy gettót, ahol több tízezer zsidót zsúfoltak össze embertelen körülmények között, egyidejűleg kitelepítve onnan a nem zsidó lakosságot. A Király-Rumbach-Sebestyén-Dohány-Akácfa utca által határolt városrészt 1945 januárjában szabadították fel a szovjet csapatok.

A külügyminiszter levelét olvasták fel először a megemlékezésen. Martonyi János azt írta: a magyar állam nem védte meg polgárait, akik ezáltal hazátlanokká, emberi mivoltuktól megfosztva, sorstalanokká váltak.

Karin Olofsdotter svéd nagykövet pedig úgy vélekedett, hogy Budapest történetének legsötétebb korszaka volt a német megszállás és a nyilas terror, és amíg létezik diszkrimináció, antiszemitizmus addig Raoul Wallenberg célja nem valósul meg teljes egészében.

A Zsinagóga főrabbija arról beszélt, hogy úgy tűnik, nem tanulunk a történelemből. Fröhlich Róbert azt mondta: A 600 ezer áldozat ellenére még ma is sokan megkérdőjelezik a holokausztot. „A gyűlölet – újra vagy még mindig – felhangzik az utcákon, a járműveken, a parlamentben, mindenhol. Ellenünk acsarkodnak, úgy látszik nem volt elég az a 600 ezer” – mondta a főrabbi.

A rendezvény végén a résztvevők a zsinagóga oldalánál az emléktáblánál elhelyezték a megemlékezés köveit.

További fotók, videók, kommentek - csatlakozzon az atv.hu közösségéhez a Facebookon és a Twitteren is.

atv.hu