Előadásában Róna Péter élénk szavakkal bírálta a maastrichti szerződést. Szerinte a maastrichti kritériumrendszer elhibázott volt. A reáltételeket a monetáris eszközökkel nem lehet pótolni – mondta és ez a gondolat előadásának hangsúlyos elemeként később többször is visszatért.

Kérdésözön

Róna úgy vélte: az egységes fizetőeszköz nem viszonyul a tagállamok tényleges teljesítőképességéhez. Az általa tévútnak tartott pénzügypolitikából a kiutat Róna szerint az jelentené, ha az Európai Unió mindenekelőtt választ adna a következőkre:
-    Mely országok és milyen kritériumok alapján legyenek euróövezeti tagok?
-    Milyen kritériumokat kellene ezeknek a tagoknak teljesíteni? Ezzel kapcsolatban azt mondta: most egyetlen euróövezeti ország sem tartja be az idevonatkozó szabályok mindegyikét.
-    Mi az a fiskális unió? A fiskális unió hogyan old meg olyan problémákat, mint például a baszk munkanélküliek támogatása?
-    Milyen kapcsolat legyen az Európai Unió megerősödött központja – főleg Németország – és a leszakadó perifériák között? Milyen fölzárkózási lehetőségei vannak a perifériaállamoknak?
-    Mivel az Európai Központi Bank nem jegybank, nincsenek is jegybanki jogosítványai, milyen fölhatalmazása legyen egy, az euró mögötti jegybanknak?

Kiutak a válságból

Oszkó Péter már kevésbé volt kritikus a valutaunióval szemben. A volt pénzügyminiszter szerint ugyanis a valutaunióból nem következik, hogy egy görögnek ugyanannyit kelljen keresnie, mint egy hollandnak. Budapesten például magasabbak a jövedelmek, mint az ország elmaradott vidékein, holott a pénznem ugyanaz – példálózott. A válságból Oszkó szerint több kiút is van. Ha Görögországban ismét bevezetnék a drachmát és leértékelnék azt, azzal a görög munkaerő versenyképessé válna – mondta. Hozzátette: van más út is, a balti államok útja. A baltiak ugyanis pénzügypolitikájukat rég az euróhoz kötötték és nem volt önálló árfolyam-politikájuk, és a szükséges megszorításokat is meghozták. Az euró nem lett drágább, csak az emberek kerestek kevesebbet. A volt pénzügyminiszter azonban arra is fölhívta a figyelmet, hogy ez politikailag nem sétagalopp, ráadásul, amit az észt kormány megtehet, azt – az eltérő társadalmi környezet miatt – a görög nem.

Bérmunka és félkész termékek

Észtország növekedése még mindig kevés ahhoz, hogy visszakerüljön saját 2007-es szintjére – kontrázott Róna Péter. Magyarországra áttérve azt mondta: a magyar gazdaságot egyre inkább a bérmunka és a félkész termékek előállítása jellemzi és ebből az állapotból nincs kiút. Hozzátette: szellemi, kulturális tartalmak nem jellemzik a magyar gazdaságot, az alacsony bérek annál inkább.

Visszatérve az euró jövőjére, Oszkó Péter azt mondta: nemcsak az lehet járható út, hogy a déli államok kilépnek a valutaunióból és régi-új valutáikat leértékelik, hanem az is, hogy az északiak lépnek ki és fölértékelik például a márkát vagy a schillinget „Talán ez lenne az Európai Uniónak összességében a legkevésbé fájdalmas út, igaz, kissé rontaná az északi országok versenyképességét” – fogalmazott, hozzátéve, hogy erre sok esélyt nem lát.

Róna ennek egy alváltozatát ismertette: az északiak kilépnek az euróövezetből és létrehoznák a szupereuró-övezetet. Az északiak új eurója erősebb lenne, egy ilyen lépéssel azonban versenyképességük csökkenne.

Az egykori pénzügyminiszter annyival színesítette a képet, hogy Magyarországon is azért nem lehet leértékelni, mert egy ilyen lépés ugyan növelné a versenyképességet, de az államadóságot és a devizahitelesek terheit úgyszintén.

Ennyi narancsfa a világon nincs

A közönség sorait számos politikai és gazdasági celebritás erősítette. Egyikük, Kocsis Györgyi, a HVG volt főszerkesztő-helyettese, a Magyar Európa Társaság alelnöke a déli államok működéséről hozzászólásában azt mondta: statisztikailag kimutatható, hogy Görög-, illetve Olaszország annyi narancsfára vett föl uniós támogatást, amennyi az egész világon nincs, és ezt az Európai Unió részéről semmilyen számonkérés nem követte. Érthető, ha a német polgár mindezt nem nézi jó szemmel és a szabályok betartását és betartatását várja el az uniós intézményektől, de saját kormányától is.

Egy kérdésre válaszolva Róna Péter visszatért a közös valuta bírálatához. Közölte: az Európai Unióban a reálszféra és a pénzügyi szféra szétválasztása az eredeti bűn. Az Európai Unió létrejötte ünnepelnivaló dolog, de az euró bevezetésére elhamarkodottan került sor és félő, hogy pont az euró lesz az EU sírásója – fejtegette. Álláspontját történelmi érvekkel próbálta alátámasztani: a Zollverein megalakulása és a német márka bevezetése között ötvenhárom év telt el, Dél-Olaszország pedig jelentős részben annak köszönheti Észak-Olaszországgal szembeni elmaradottságát, hogy rögtön az olasz egység létrejötte után bevezették az egységes lírát.

A márka volt a motor

A Bajnai-kormány pénzügyminisztere vitatkozott ezzel az állásponttal: a német márkát említette, amely az 1990-es egyesítés után a motorja lett az elmaradott kelet-német tartományok fölzárkóztatásának – érvelt. A moderátor Martin József Péter újságíró kérdésére nem mondott konkrét időpontot az euró magyarországi bevezetésére, de szerinte a lehető leghamarabb teljesíteni kell az idevonatkozó föltételeket „és utána más kérdés, hogy mikor vezetjük be az eurót”.

Az eleve eurókritikus Róna a reálszféra szerepének fontosságára figyelmeztetett. Közölte: „nincs nominálkonvergencia reálkonvergencia nélkül”. Hangsúlyozta: ha a reálszféra nem működik, akkor a hiteleket az emberek nem tudják visszafizetni.

Ki ölte meg a bankrendszert?

A vita végén a felek nagy egyetértésben ekézték a „zombi bankrendszert”. A kifejezést Róna használta először, Oszkó pedig átvette tőle. Mintegy mellékesen Róna kijelentette: Magyarországon a jogállamiság összeomlott, ennek pedig óriási a gazdasági hatása. A zombi magyar bankrendszer három éve lényegében nem képes hitelezni – mondta, hozzátéve, hogyha egy bankrendszer nem képes normális körülmények között hitelezni, akkor nincs normális gazdaság. A fölzárkózást egy logikus adórendszer megteremtésében, egyúttal a különadók eltörlésében látná. Magyarországra egyre inkább az alacsony hozzáadott értékű munkák jellemzőek és az ilyen gazdaságszerkezet nem növeli a kilábalás esélyeit.

Oszkó ehhez annyit tett hozzá: ugyanazok a bankok, amelyek Magyarországon nem hiteleznek, Csehországban vagy Szlovéniában igen, tehát a magyar gazdasági környezettel vannak súlyos problémák, nem a bankokkal.

atv.hu, Szegő Péter