A koronatanú

Mint a vád egyik koronatanúja és az egész folyamat egyik főszereplője, mi a véleménye Ábel szabadlábra helyezéséről?

Végh József: Vigyázok a véleményalkotással, mivel Ábel ügyvédje felelősségre vonna, ha jogi állásfoglalást tennék. Annyit mondanék, hogy alaposabban meg kellett volna fontolni a döntést.

Veszélyes még Ábel?

Az ember egy év alatt is rengeteget változhat, különösen a körülmények változásának hatására. De Ábelről nem tudok szakmailag megalapozott véleményt alkotni. Személyesen egyszer találkoztunk, és ez a mai állapotának megállapításához édes kevés.
Vele kapcsolatban az a nagy kérdés, hogy benne van-e abban a realitásban, amiben az átlagember él; vagy az ő a valóságélménye eltér-e az átlagtól? Beszélgetésünk során arra a következtetésre jutottam, hogy Ábel eseményekről alkotott olvasata nem feltétlenül egyezik meg a nagy többség valóságélményével ugyanarról a történésről.




A védelem szerint ez a bizonyos egyetlen beszélgetés és a kihallgatása is jogszabályba ütközött, mivel nem tájékoztatták megfelelően Ábelt a jogairól, és nem biztosítottak számára képviseletet.

Elismerem, hogy jogilag nem vehető figyelembe a vallomása, de akárhogy is: ő mondta el mindazt, amit én a bíróságnak továbbítottam. Ráadásul a beszélgetés alapján készített szöveget alá is írta. Egyébként én meg voltam győződve róla, hogy mielőtt Ábelt elém hozták, a rendőrök már tájékoztatták jogairól.

Közismert, hogy Ábel cukorbeteg. Befolyásolhatta-e ez őt a vallomásaiban?

Nem vagyok orvos, így ezt nem tudom. De tapasztalataim szerint tökéletesen beszámítható volt; tudta, hol van, és világosan ki is jelentette, hogy mindezt jegyzőkönyvbe nem fogja majd felmondani. Ezért lepődtem meg azon, hogy nemcsak a nekem elmondottakat, hanem még ennél is többet közölt első kihallgatása során. Ekkor hangzott el először, hogy 22 személyt kívánt megölni 22 elpazarolt évéért.

Egyébként nem teljesen értem, hogy a védelem miért indított ellenem hadjáratot a médián keresztül. Csak azt mondtam el, amit hallottam; következtetéseim szakmai jellegűek voltak, mentesek minden szubjektivitástól. Persze az én helyzetem nehezebb – egy szakértő csakis az igazat mondhatja, hiszen a véleményén életek múlhatnak. A védelem, és különösen a vádlott, állíthat, amit akar, cáfolhat, ami akar.

Érdekes, hogy a Futó úr nyilatkozataival sokkal nagyobb jelentőséget kerít szakmai véleményemnek, mint amekkora annak tényleg van. Nem értem, miért erre fókuszál annyira.

Talán mert a vád alapját az ön szakvéleménye képezi.

Ez igaz. Elismerem, hogy Ábel perbefogása jórészt nekem köszönhető. De állítom, hogy nem légből kapott a véleményem, hogy 2010-ben fennállt a veszélye annak, hogy Ábel gyilkolni fog.

Mi lenne helyes eljárás Ábel esetében? Ha bűnös, büntetni kéne?

Nem büntetésre van szükség; mindenképp kezelés kell.


A védő

Jogilag mi történt 2011. november 14-én?

Futó Barnabás: Az előzetes letartóztatás véget ért, mivel a bíróság megállapította, hogy bűnismétlés esélye nem áll fenn – Ábel teljesen szabadon védekezhet, nincsen korlátozások alatt. Akár külföldre is utazhat. A vád nem tudta bizonyítani, hogy bűnismétlés veszélye fennállna, ezért adott az Ítélőtábla helyet az indítványunknak.

Tehát nem az derült ki, hogy nem akar ilyet tenni többé, csak azt nem sikerült bizonyítani, hogy akarna?

Így igaz. Egyébként Ábel tett ilyen kijelentést, hogy eddig sem akart, és továbbra sem áll szándékában gyilkolni. És nincs is adat arra, hogy ez valaha is szándékába állt volna. Úgyhogy az egész vádat indokolatlannak tartom!

Mi kellene Ábel esetében ahhoz, hogy elítéljék?

Bizonyítani kellene a szándékot, illetve azt, hogy az előkészületeket megtette tervének végrehajtása érdekében. Előkészületről akkor beszélhetünk, ha megvan a merénylet alanyi és tárgyi feltétele. Egyébként, ha a vádlott önkéntesen eláll szándékától, a Büntetőtörvénykönyv szerint nem büntethető. Első vallomásában Ábel elmondta, hogy sokat foglalkozott egyetemista vérengzésekkel, és blogjában (- amit Ábel nem ismer el sajátjaként – a szerk.) is foglalkozott ezzel. De már elhessegette magától a gondolatát is a gyilkosságnak, illetve soha nem is volt ilyen szándéka.




Az említett blogon szereplő, gyűlölettel, cinizmussal áthatott írásai nem fejezik ki eléggé Ábel szándékait?

Erre csak azt mondanám, hogy József Attila is írt olyan verset, amiben azt mondja, hogy akár embert is ölne… Az interneten szereplő irományok kevesek, mivel a gondolatszabadság él. Azért, mert valaki papírra vet valamit, még nem vonható felelősségre büntetőjogilag. Ennyi erővel mindenkit elő lehetne állítani, aki a feleségének azt mondja, hogy „legszívesebben agyoncsapnálak”.

Akkor mégis hol van a művészi önkifejezés határa?

Hát, erőszakos sorok mindenesetre még beleférnek a jogi keretekbe, büntetőjogilag ugyanis nem számítanak előkészületnek, ha nincs más kísérlet vagy eszköz ennek megvalósítására. Még az izgatás vagy gyűlöletkeltés büntetőjogi kategóriáit sem meríti ki.

Ábel 9 mm-es Parabellum fegyvere nem számít ilyen eszköznek?

A fegyvert Ábel csupán sportcélokra használta. Letartóztatásakor sem volt nála.

A szakvélemény és a vizsgálatok mit mondanak Ábel elmeállapotáról?

Az el nem fogadott szakvélemény szerint személyiségzavara van, de beszámítható. Személyiségzavar egyébként még nem elég ahhoz, hogy valaki gyilkoljon. De most is elmeorvosi megfigyelés alatt van. Meg kell említenem, hogy súlyos cukorbetegsége is nagymértékben befolyásolja viselkedését.

Mi kifogása van Végh József szakvéleménye ellen?

Végh József nem igazságügyi szakértő, és érvénytelen szaktanácsadói véleményt készatett. Sajátos módon úgy készítette ezt el, hogy a rendőrségen őrizetben lévő ifjúval beszélgetést folytatott úgy, hogy nem tájékoztatták arról, hogy mindez felhasználható ellene. Emiatt érvénytelen, szabálytalan és mehet a kukába! Nem ér semmit – fogalmam sincs miért így járt el, hisz rég a szakmában dolgozik.

Egy mondat hiánya érvénytelenít egy egész szakvéleményt?

Igen, az ügyészség sajnos egy érvénytelen véleményt használt fel. Ráadásul az első kihallgatás is szabálysértően zajlott le. Éjszaka volt, Ábelnek nem biztosítottak a betegségének megfelelő táplálékot, és nem biztosítottak számára védőt sem.

Végh József elismeri, hogy eljárása nem volt szabályszerű, de azt is állítja, hogy a szavak, amiket lejegyeztek, akkor is elhangzottak Ábel szájából.

Mondja ő…

Igaz, hogy Ábel korábban szétrúgta a nagymamája álkapcsát, és ezért még nem vonták felelősségre?

Családi erőszakért még valóban nem vonták felelősségre, de a jelen vádiratban már ez is szerepel. A vallomást e téren mind Ábel, mind a nagymama megtagadta. Kérdés, hogy a bíróság hogyan mérlegeli az erről szóló adatokat.

Ábel esete kísértetiesen hasonlít egyéb iskolai mészárosok esetére. Hogyhogy mégis teljesen megalapozatlan tartják a pert?

Mivel önkéntesen elállt, ezért nem vonható felelősségre. Különben sem lehet az említett esetekhez hasonlítani, hisz ott megtörtént a gyilkosság. Nemcsak én, de a Fővárosi Ítélőtábla három bíróból álló tagja is úgy gondolja, hogy senkinek sincs félnivalója Ábeltől, és könnyen vissza tud majd illeszkedni a társadalomba.


A vádlott

Alaptalannak tartod a vádat?

Somogyi Ábel: A vádnak három pontja van: többrendbeli gyilkosság előkészítése, súlyos testi sértés - a nagymamám ellen - és garázdaság, mivel állítólag gázpisztollyal lövöldöztem. Mindegyik vádat alaptalannak tartom. A nagymamám bántalmazásáról sincs semmi bizonyíték.

A sok gyűlölködő, megvetést sugalló versed között kitűnik az egyik, amelyben ezt írod: „Te addig az égnek hálát adsz értem, / Hogy szerethetsz ennyire, nem is értem!”…

Hát, ez csak egy paródia. A versben lévő költői képek jelentése nem meghatározott… De… egyébként én nem ismertem el, hogy ezek a versek az enyémek lennének, és most sem tenném. Csak ismerem őket, mert az iratok között vannak. Ezek a versek csak vélt bizonyítékok, és egyébként a nyomozás során nem is tárták őket elém, miért is elfogadhatatlannak tartom, hogy az eljárásban felhasználják őket.

Hogyhogy nem egyenesen letagadod az írásokat? Miért csak nem ismered el őket? Ha valaki nem írt ilyesmit, és mégis neki tulajdonítják; hevesen tiltakozna, nem?

Ha az enyémek is lennének, ez a tény nem elég az elítélésemhez. Ezért inkább nem nyilatkoztam az ügyben. Egyébként ezen versek között volt olyan, amit nem én egyedül alkottam.




Tehát nem mindegyiket te írtad, csak úgy felkerültek a blogra?

Hát… igen… Ez biztos. De hogy mennyit nem én írtam, az vesszen a balladai homályba!

Miről szól a Csőre töltve című regényed?

Kitalált helyen és meghatározatlan időben játszódik, egy fiatalról szól, aki iskolai mészárlást követ el.

Miért ezt a témát választottad?

Egyszerűen felkeltették az érdeklődésemet az ilyen esetekről készült hírösszeállítások.

Mindezen érdekes körülmények ellenére - hogy az évfolyamtársaid véleményét ne említsük - továbbra is értetlenül állsz az előtt, hogy gyanúba keveredtél; és úgy érzed, gyanú fölött állsz?

Igen, ezt fenntartom. Mindenki csinál olyasmit, ami szokatlan, és amit más nem szokott… Már a gyanú sem jogos, mert a gyanúnak arra kellene vonatkozni, hogy én itt és itt, ekkor és ekkor, erre és erre készültem. E helyett lerohantak a Déli pályaudvaron - még fegyver sem volt nálam -, majd letartóztattak, és ennek már majd’ két éve. Az egész esetből hiányzik a ráutaló magatartás.

A fegyvered nem számít ennek? A norvég elkövető is hasonlóan sportfegyvert tartott, blogba írogatott. Ha merénylete előtt nem sokkal elfogják, hasonlóan érvelhetne, mint te.

Ennyi erővel a világon az összes fegyvert tartó és hasonlóan kommunikáló személyt elő kellene állítani. Szerintem a nekem tulajdonított versek nem tartalmaznak semmi olyasmit, ami gyilkos terveket sugallna; még a hírhedt Célbalövés című versben sem.

Volt egy sokat vitatott beszélgetésed Végh József kriminálpszcihológussal, ami aztán a vád alapjává vált.

Valóban, ő nagy kerékforgatója az ügynek; működésének egyébként lesznek egyéb következményei is – rágalmazás és jó hírnév megsértése miatt már benyújtottam ellene a keresetet.




A beszélgetésünkről csak ennyit: velem nem közölte, hogy olyan szaktanácsadói véleményt fog alkotni, ami majd a vádirat részét fogja képezni. Én mint pszichológushoz beszéltem, akiről feltételeztem, hogy betartja az orvosi titoktartás szabályát.

Ezért olyasmiket mondtál neki, amit nem kellett volna?

Nem, sőt, ő azt állítja, hogy közöltem vele: amiket most elmondok, a jegyzőkönyvbe már nem fogom. Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ez egyszerűen nem igaz!

Miért koholna ellened hamis vádakat? Miért akarna befeketíteni?

Ezt tőle kell megkérdezni… És nekem mi érdekem lenne 22 embert megölni?

Mondjuk, az ilyesminek általában ritkán van racionális oka…

De Végh úr ellenem folytatott hadjáratának sincs; ez csupán az ő „túlműködése”. Biztos, sok ügyet jól oldott meg, esetemben viszont életének tévedését követte el!

Ez után következett a még vitatottabb első kihallgatás, igaz?

Pontosan. Ennek során védelmet nem biztosítottak számomra, jogaimat nem közölték, így teljesen jogszabálysértő volt.

De mondtál sok mindent; itt hangzott el az is, hogy 22 embert terveztél a másvilágra küldeni…

Igen, itt, és sehol máshol!

Hogyhogy most tagadsz mindent?

Nézd, hadd mondjam el a 22-es szám történetét: az egyik kihallgató rendőr erőltette, hogy mondjak egy számot, mégis hány főt kívántam megölni. Így találtam ki hasraütésszerűen ezt a számot.

És azt az indoklást is köré, miszerint elfecsérelt éveid miatt öltél volna ennyit?

Igen.

Hogyhogy ilyen súlyos vádat koholtál magad ellen? Nem gondoltad, hogy komoly slamasztikába kevered magad?

A Btk. szerint nem büntethető a bűncselekményre való előkészület, ha az ember feljelenti magát a hatóságnál. Úgy gondoltam, azért vallok be olyasmit, ami nem valós, mert ezen a szálon az egész úgysem büntethető, nem lehet baj belőle.

Ez meglehetősen logikátlan…

Tény, viszont arra, hogy miért lehetett engem erre a logikátlan lépésre rávenni, az a válasz, hogy egy éjszakai kihallgatáson történt; a nap során nem biztosították a megfelelő szénhidrátbevitelt számomra, mely szükséges lett volna az inzulinkezelésemhez. A vércukorszint csökkentésének kompenzálására kellett volna ez, így az éjszakai órákra már félig-meddig öntudatlan és befolyásolható állapotba kerültem. És az is fura, hogy az emberölés tervezésének a vádirat szerinti kezdetekor még nem is voltam 22 éves. Most akkor hogyan lehet ezt összerakni?

Szerinted valamilyen szinten egy összeesküvés áldozata vagy, melyet Végh József és egyes évfolyamtársaid gerjesztettek?

Hát… hallanod kellett volna az egyetemisták vallomásait! Nem voltak meggyőzőek! Bizonyos telefonhívásaimat, megnyilvánulásaimat értették félre, és tartották homályosnak, ijesztőnek. Ezek egyértelműen paranoiás jelek. Egyikük szerint lövöldözésről beszéltem neki, amikről nem tudták eldönteni, hogy komoly-e vagy vicc. Nem igaz, hogy konkrét személyekről azt mondtam volna, hogy lelövöm őket – ez hazugság! A lövöldözés témaköre valóban felmerült, de csak a hírek kontextusában… talán az lett gyanús nekik, hogy túl sokat beszéltem velük, de az is lehet, hogy voltak cinikus megjegyzéseim… Érdekes, hogy egyik tanú sem tudta alátámasztani a másikat.

Miért a columbine-i mészárlás egy jelenetét állítottad be a laptopod háttérképének?

Tény, hogy ez volt a háttérképem a házkutatás pillanatában, de nem ismerem el, hogy én állítottam volna be! A házkutatás körülményei zűrösek voltak; kezdjük azzal, hogy informatikai szaktanácsadó kellett volna, hogy az én jelenlétemben a gépemet átnézzék – ezzel szemben egy másik szobában, úgy, hogy én nem láthattam, a rendőrök nyúltak az eszközhöz és hozták aztán hozzám, hogy mi ez a kép. Egy ismerősöm is volt nálam ez előtt, és ő is vallotta, hogy nem ez volt a háttérképem.

Tehát akkor kimondatlanul arra utalsz, hogy akár a rendőrök állíthatták át a képet?

Nem, én ilyesmire még kimondatlanul sem utalok.

Azt vallottad, hogy az első kihallgatásod során tanúsított szókimondóságod igazából reklámcsinálás céljából is történt – a kiadandó könyvednek akartál reklámot kavarni?

Ez közel jár az igazsághoz – meggondolatlanul cselekedtem. De hozzáteszem, hogy a kiadandó könyvemet csak egy média nyilatkozatban hoztam összefüggésbe az első vallomásommal, tehát nem hivatalos vallomásban.

Szóval, félig öntudatlan állapotodban a marketinget végiggondoltad?

Hát; ez volt benne a meggondolatlanság… Miért csinálnék amúgy ilyen hülyeséget?

Tervezel visszatérni a jogi egyetemre?

Igen, szeretném befejezni félbeszakadt tanulmányaimat. A második félévtől lehet szó arról, hogy a passzív hallgatói jogviszonyom feléledjen. Nem rúgtak ki; így remélem vissza is vesznek, miután tisztáztam magam a vádak alól.

Mi szeretnél lenni?

Az ügyvédkedésre gondoltam, egyrészt családi példák után, másrészt szép, méltóságteljes pályának tartom. Tárgyalások, logikus érvelések – nagyon szeretem az ilyesmit.

Mi okból látogattál el a többek között terrorizmussal vádolt Budaházy György múlt szerdai tárgyalására?

Ismerősökkel akartam találkozni…

A tárgyalóteremben?

Hát, sok embert ismertem meg az előzetesben. Budaházy urat amúgy nem ismerem személyesen. De ez egy szokásos gesztus a börtönökben, hogy ha valaki kiszabadul, elmegy az egykori zárkatársak tárgyalására – ezt velem is megtették. Ez mintegy bátorítási célzatú.

Szóval, te is bátorítás céljából mentél el Budaházy tárgyalására?

Igen, bátorítás, szolidaritás kifejezése érdekében. De ismétlem, nem ismerem őt; ám az ő ügye kapcsán is volt lehetőségem megismerni többeket. El kell mondanom, hogy Budaházy ügyére is igaz, hogy az ügyészség túl sok mindent megenged magának. Sok a szabálytalanság…

Az atv.hu szerint egyik ismerősöd azt állította, hogy korábban Jobbik gyűlésekre is jártál. Igaz ez?

Nem értem, hogy tartozik ez ide. Annyit mondanék, hogy volt olyan utcai, közéleti esemény, melyet megtekintettem.

Szimpatizálsz a nézeteikkel? Vagy már nem? Egyáltalán milyen filozófiát vallasz?

Az elmúlt években eléggé alábbhagyott bennem a politikai érdeklődés. Ez inkább a tinédzser éveimre volt jellemző. A filozófia terén Nietzschét tartom nagyra. Az ő Zarathusztrájából írtam az évfolyamdolgozatomat is. Szerintem az übermensch elméletét pozitív értelemben kell felfogni – konstruktív, sokrétű emberekre van szükség.

Ha vissza kívánsz térni a jogi egyetemre, nekünk, hallgatóknak immár nincs mitől félnünk?

Nem, egyáltalán nincs, és korábban sem volt!

Surjányi Dávid