Az állami kitüntetésekről, benne a Nagy Imre-érdemrend megszüntetéséről szóló javaslat 14-2 arányban, a kormánypárti képviselők igen szavazataival, a szocialista Nyakó István és Lendvai Ildikó nemjével ment át. Az egyetlen LMP-s képviselő, Szabó Tímea bizottsági alelnök – bár az ülés elején még részt vett –, ekkor már nem volt jelen, így nem szavazott. Ugyancsak nem volt jelen a szavazásánál a három jobbikos bizottsági tag, Gaudi-Nagy Tamás, Kulcsár Gergely és Zagyva György Gyula, valamint a Demokratikus Koalíció pártigazgatója, Varju László sem.

A törvényjavaslatot a kormány nevében támogatta Gáva Krisztián, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára.

A vita kezdetén Lendvai Ildikó afelől érdeklődött, hogy a Nagy Imre-érdemrendet a törvénytervezet miért szándékszik törölni a kitüntetések sorából. Lukács Tamás kereszténydemokrata bizottsági elnök azt mondta: azért, mert az előterjesztők szerint akik megkaphatnák, azok már mind megkapták.

A bizottság ülésén az előterjesztőket Pálffy István képviselte. A kereszténydemokrata politikus azt mondta: egyetlen személyhez köt a törvény elismerést: Istvánhoz. Lendvai közbeszólására azt mondta: a Corvin-lánc ugyan köthető Hunyadi Mátyáshoz, de a Hunyadi-dinasztia többi tagjához is. Pálffy megismételte a Lukács által elmondottakat: akik a Nagy Imre-érdemrendet meg kellett, hogy kapják, azok már megkapták. Úgy folytatta: mivel a jogszabály lehetővé teszi, hogy minisztériumok vagy állami szervek elismeréseket alapítsanak, nyitva áll a lehetőség egy esetleges Nagy Imre-díj megalapítására.

A napfényt Wittner Mária fideszes bizottsági tag két hozzászólása jelentette. Nem tudjuk nem szó szerint idézni – és ez még csak az első kör: „Én helyesnek tartom, hogy megszűnt. Ugyanis Nagy Imrének volt a tizenkét napból – 27-én állt a forradalom mellé teljes szélességgel – azt megelőzően ugye a KGB-s és … (itt négy szótag érthetetlen – Sz. P.) múltja nem igazán lett tisztázva. Egy biztos: azt el kell ismerni, hogy a forradalom után kitartott az álláspontja mellett, hogy a forradalom mellé állt, egészen a haláláig. Ezt mondom önnek, aki ugye annak a pártnak a tagja volt, amelyik kivégezte Nagy Imrét. Tehát innen kezdve… Önök alapították ezt a díjat és azt hiszem, hogy aki megkapta, az megkapta, aki nem akarta átvenni, az nem vette át, ugye? Ezt, ezt is lehet így értelmezni, mindenféleképpen én helyesnek tartom, hogy megszűnt, mert ez a díj ez kicsit megosztott, még a forradalmárok között is, úgyhogy ezzel le is zárnám az egész dolgot és én helyesnek tartom, hogy ez megszűnt.”

Lendvai szerint Wittner hozzászólásából kiderült: nem egyszerűen formai, hanem tartalmi oka van a Nagy Imre-érdemrend megszüntetésének: „Nagy Imre történelmi szerepének megítélése is belejátszik ebbe” – fogalmazott. Azt kérdezte: ha kizárólag István nevéhez lehet kötni állami kitüntetést, akkor megszűnik-e a Kossuth- és a Széchenyi-díj? Ha egy kitüntetés kikerül a kitüntetések közül, annak szimbolikus jelentése van, mint ahogy annak is, hogy a Corvin-lánc bekerül a kitüntetések közé – fogalmazott.

Hosszú történelmi fejtegetésében Lukács Tamás hosszan méltatta Nagy Imrét. Varga László (a II. világháború után demokrata néppárti, 1994 és 2003 között kereszténydemokrata, független, majd fideszes képviselő, nem azonos a mostani kereszténydemokrata Varga Lászlóval, a vita következő hozzászólójával – Sz. P.) drámájára hívta föl a figyelmet. A dráma szerint a purgatóriumban Mindszenty mondja ki, hogy Nagy Imre üdvözülhet. A bizottsági elnök szerint 1956 Bibó Istvánnal, Nagy Imrével és Mindszenty Józseffel teljes. Mindenesetre Lukács ebben a hozzászólásában nem indokolta a Nagy Imre-érdemrend megszűnését.

A kereszténydemokrata Varga László megismételte két frakciótársa, Lukács Tamás és Pálffy István álláspontját: aki megérdemelte a Nagy Imre-érdemrendet, az már megkapta. Szerinte a volt miniszterelnök nagy tettet hajtott végre, hiszen belátta korábbi politikai tévedését és elvei mellett élete árán is kitartott. „Ezért én Nagy Imrét a legmagasabb polcra helyezem” – tette hozzá. „Amit Mária mond, az egy másik oldala, én abban hadd ne vitatkozzam Máriával, nem is vitatkozom, nyilván” – érzékeltette finoman, hogy Wittner Máriáénál egy visszafogottabb stílust képvisel.

Akit világszerte az 1956-os a forradalommal azonosítanak, az mindig Nagy Imre – ezt már Nyakó István mondta. Hangsúlyozta: nem véletlen, hogy a szabad Magyarország, a III. Köztársaság megszületése összefonódott Nagy Imre személyével és újratemetésével. „Több mint kurzusváltás van most: ez rendszerváltás” – tette hozzá. Úgy vélte: Nagy Imre utólag a III. Köztársaság egyik szülőatyjává vált – azé a III. Köztársaságé, amelynek lassan jogilag is vége. Szerinte „mulatságos és nevetséges” az a fölvetés, hogy a Nagy Imre-érdemrendet mindenki megkapta, aki megkaphatta. Egyrészt ez nem egy bírálóbizottság, amely eldöntheti, hogy mindenki megkapta-e, akit illet, másrészt azok is kaphatnak Nagy Imre-érdemrendet, akik az 1956-os forradalomban nem vettek részt, de annak emlékét ápolják vagy azt történészként kutatják – vélte Nyakó István.

Lendvai hossza történelmi fejtegetéssel érvelt a Nagy Imre-érdemrend megszüntetése ellen, majd részben megismételte a frakciótársa, Nyakó István által elmondottakat. „Nagyon nehéz lesz a Nagy Imre-koporsónál tényleg rendszerfordító beszédet mondó fiatalember politikai tiszteletét megőrizni, ha közben Nagy Imrét most más módon vesszük ki a koporsóból […], valamiért lefokozandónak tartjuk. Ez nem lesz jó […] és annyira értelmetlen: egy díj meghagyása kinek árt? Viszont ha egy díjat megszüntetnek, akkor […] kérdések sora vetődik föl. Őszintén szólva nem is látom, hogy miért érdemes beleszaladni a kérdéssorba. […] Ha ott maradt volna a kitüntetés […], kit zavart volna?” – zárta gondolatait Lendvai Ildikó.

Válaszában Lukács Tamás arra hívta föl a figyelmet, hogy „az a fiatalember, akire ön céloz […], nem Nagy Imre koporsójáról, hanem a hatodik koporsóról beszélt”. „Ott voltam a téren, Nagy Imre nevét megemlítette” – riposztozott Lendvai. (A tisztánlátás végett: a beszéd itt megnézhető, itt pedig elolvasható – Sz. P.) Lukács szerint ezt a vitát a Nagy Imre-érdemrend megalapításakor kellett volna lefolytatni.

Wittner Mária ismét szót kért. „Hát, azt hiszem, hogy a Nagy Imre-díjat önök alapították. Tehát védheti, mint saját gyermekét. Körülbelül ez így néz ki. Hogy nehezen bírják elviselni, hogy az önök által alapított díj most megszűnt. De nem gondolja, hogy egy kicsit morbid az, hogy önök alapították meg ezt a díjat? Önök, akinek a pártja kivégezte? Szóval, a másik kérdés. Engem már régóta érdekel az a kérdés, hogy itt III. Köztársaságról beszélnek állandóan, ami jogfolytonos. Magyarázza meg nekem valaki, hogy melyik volt az első – tudom, a Károlyi-féle. Melyik volt a második? És ez, ez miért jogfolytonos? – kérdezem én. Akkor ezért alapították a Nagy Imre-díjat? Szóval ez kissé furcsa. Ha ennyire jogfolytonos ez a III. Köztársaság az elsővel és a másodikkal, hát akkor… ezt nagyon érdekesnek találom. De Gyurcsány elvtárs is jogfolytonosnak tartja. És most már évek óta azt számolgatom, hogy mitől jogfolytonos? Mitől jogfolytonos, hogy Károlyi Mihály átadta egy börtönben töltött embernek a kormányt, ő meg lelépett? És aztán itt randalírozott három hónapig és hatszáz embert végeztek ki a három hónap alatt. Ezzel akarják jogfolytonossá tenni ezt a III. Köztársaságot? És különben meg hadd mondjam el: Bibó volt az, aki igazi demokrataként ott maradt a Parlamentben, míg november negyedikén hajnalba a kormány – megtámadták a köztársaságot –, a kormány a helyén van, már rég a jugoszláv követségen volt. Ott ült a helyén Bibó István, az államminiszter és megvárta az oroszokat.” „És?” – vetette közbe Lendvai Ildikó. „És? És? Mennyivel nagyobb ember volt Bibó személye!”

Pálffy István úgy zárta a vitát: ő semmilyen történeti, történelmi vagy filozófiai érvet nem hozott eddig föl, ami azonban eddig folyt, az „ötvenhat utcáinak meghosszabbított vitája”. Azért kerülhetett erre a vitára sor, mert még „odaérnek az emlékezet szálai”. A törvényjavaslatot jegyző négyek azonban egy olyan történelmi távlatban gondolkoztak, amely elég ahhoz, hogy valaki egyértelműen pozitív megítélés alá tartozzék és ezért van az, hogy István az egyetlen személy, akiről állami díjat nevez el a törvény. Pálffy hangsúlyozta: a Kossuth- és a Széchenyi-díjat a törvény nem érinti.

Ezt követte a bizottság szavazás, mely során – mint már említettük – a magas testület 14-2-es szavazatkülönbséggel általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot.

Az atv.hu-nak nyilatkozó Pálffyt Wittner Mária két bizottsági hozzászólásának kommentálására kértük. „Egy törvényjavaslat előterjesztője vagyok ebben a dologban. Semmilyen értelemben nem kell kommentálnom történeti vitákat, ráadásul olyanokat, amelyeket képviselők egymással folytatnak” – közölte. Föltettük az alapkérdést: miért szűnik meg a Nagy Imre-érdemrend. A kereszténydemokrata politikus szerint azért, mert a jogszabály „az állami hierarchia szerinti kitüntetéssorrendet alkotja meg: Szent István-díj, Corvin-lánc, Becsületrend, Köztársasági Érdemkereszt”. Pálffy szerint, ha marad a Nagy Imre-érdemrend, „ilyen aktuálpolitikai vitákra” kerülhet sor. Pálffy arra a felvetésre, hogy a Nagy Imre kivégzése óta eltelt több mint ötven év nem elég-e, úgy felelt: „kérdezzen meg egy nyolcvanéves embert”. Hozzátette: „kell egy olyan történeti távolság, amely után már egyöntetű a megítélés”.

Az atv.hu-nak ugyancsak nyilatkozó Lendvai Ildikó szerint ugyanakkor a Corvin-lánc a Horthy-korszak iránti reminiszcenciát hordoz, nem egyedül, hanem beilleszkedve abba a kurzuspolitikába, ami folyik. Megismételte a bizottsági ülésen általa elmondottakat: egy kitüntetés létrehozása és egy másik megszüntetése komoly üzenettel bír: jelen esetben „Nagy Imre nem, Horthy igen”.

„Wittner Mária egy ikon” – reagált az atv.hu-nak név nélkül egy kormánypárti bizottsági tag azon kérdésünkre, hogy jó ötlet volt-e vélhetően – és tekintettel a tizenhárom év börtönre, érthetően – lelkileg súlyosan sérült Wittnert a tavalyi parlamenti választáson a párt országos listájának negyedik helyén szerepeltetni, Hozzátette: Wittner Mária addig lesz a Fidesz képviselője, ameddig ő maga ezt akarja. A kormánypárti politikus hozzátette: nagyon fölnéz képviselőtársára, amiért az akkor miniszterelnök Horn Gyulát lepufajkásozta.

atv.hu, Szegő Péter