Széles szerint alapvetően más a helyzet, mint 2008 novemberében volt, mikor is húszmilliárd eurós pénzügyi segítséget kért a Gyurcsány-kormány az IMF-től, az Európai Uniótól és a Világbanktól. Jelenleg nem pusztán kedvezőbb az ország gazdasági helyzete, hanem az Orbán-kormány társadalmi támogatottsága is viszonylag magas. Eközben azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a hitelminősítők keményebben léphetnek fel velünk szemben, mint korábban arra számítani lehetett.

Széles több pontban foglalta össze, milyen lépéseket kellene megtennie a kormánynak az elkövetkezendő egy hónapban, hogy azt az ideges hangulatot lenyugtassa, amely kialakult a nemzetközi piacokon Magyarországgal kapcsolatban.

A nagyvállalkozó szerint helyesen tette a kormány, hogy az IMF-hez fordult. Ezzel ugyanis a nemzetközi pénz- és tőkepiacokon biztonsági hálót épített ki, építhet ki Magyarországnak. A magyar gazdaságnak, a gazdasági szereplőknek kimondottan jó hír ez. Ha pedig létrejön az új megállapodás a valutaalappal, akkor véget érhet a hazánkkal kapcsolatos piaci bizalmi válság.

Ezzel együtt valószínűleg nem lesz könnyű együttműködni a Nemzetközi Valutaalappal! Újabb költségvetési kiigazítások, akár nagyobb megszorítások is jöhetnek, miután általában a nemzetközi hitelező intézet kemény kritériumokat támaszt a pénzügyi kölcsönök folyósításakor.

Ami biztos, hogy a kormány korábban meghirdetett úgynevezett nem ortodox gazdaságpolitikáját át kell írni, újra kell tervezni annak alapelemeit. Bár a lehető legjobb út volna a magyar gazdaság számára a növekedésközpontú intézkedések bevezetése, illetőleg gazdaságnak iparosítása, amit a kormány újabban egyre inkább hangsúlyoz, sajnos sokkal inkább költségvetési megszorításokra kell rövid távon számítani.

A hitelminősítők keményebben léphetnek fel, mint korábban azzal kalkulálni lehetett.
Nagyon kevés időnk van, mindössze egy hónap, hogy a nagy hitelminősítő intézetek közül legalább egy, a Standard & Poors ne tegye Magyarországot a "bóvli" államkötvényekkel rendelkezők piaci státuszába. Piaci információk szerint ugyanis december 21-én dönthet a nevezett hitelminősítő Magyarország lerontásáról.

A bóvli kategória nemcsak azért veszélyes, mert sokkal rosszabb feltételekkel (költségvetésre nagyobb terheket róva) lehet majd eladni az államkötvényeket, hanem azért is, mert onnantól kezdve a tőzsdei brókereknek szabadulniuk is kell az ebbe a kategóriába került állampapíroktól.

Magyarország valutatartalékait dupla sebességgel fogja emészteni, valamint egy rendkívül gyorsan bekövetkező válsághelyzetet fog előidézni! Mivel még legalább egy hónapig szélcsendesebb időszak várható, ki kellene használni ezt az időt arra, hogy olyan üzeneteket küldjünk a nemzetközi pénz- és tőkepiacok felé, ami jelzi azt, hogy mi is dolgozunk a felvetett kétségeik, problémáik megoldásán, és nem ölbe tett kézzel, a tudatlanok nyugalmával üldögélünk.

Hogy ilyen mértékben megváltozott a pénzpiacok véleménye Magyarországról, az nemcsak azért van, mert bizonyos költségvetési intézkedéseket nem kellett volna megtenni, hanem azt sem vettük észre, hogy a háttérben nyilván a súlyosbodó pénzügyi helyzetre egy olyan együttgondolkodás indult be az amerikai és német pénzügyi körök között, amire korábban a történelemben nem volt példa.

Látszik, hogy az amerikaiak rájöttek arra, hogy egy erős Európai Unió nélkül ők egymagukban már nem képesek a világgazdaság bizonyos kihívásainak megfelelni. Ezért, Széles szerint, legalább hallgatólagosan az amerikai pénzügyi körök is elfogadják, vagy elfogadták, hogy német gazdasági dominancia nélkül nem lehet az unió gazdaságát "gatyába rázni". Tetszik, nem tetszik, ez van, mivel csak Németországnak van tartaléka, valamint csak nekik van a legversenyképesebb iparuk az unióban. Jó példa erre az autóipar. A német márkájú autókat az egész világban, amerikai, kínai stb. piacokon is el lehet adni.

Francia márkákat már inkább csak Európában, olasz márkákat meg főleg csak belföldön.

Széles Gábor négy pontban foglalta össze javaslatait:

1. A fiskális, improvizációs időszakot le kell zárni. Ez részben azzal érhető el, ha a kormány megfontolja egy önálló Pénzügyminisztérium felállítását. Ennek következő előnyei lennének: - Elválna a fiskális gondolkodás a gazdaságfejlesztési gondolkodástól.

Látszik, hogy egy miniszter számára (bárkiről is van szó) ez a jelenlegi nemzetközi és belgazdasági helyzetben tudathasadásos állapotot jelenthet.

- Csak egy önálló Pénzügyminisztériumot lehet olyan munkára kötelezni, hogy a hatástanulmányok elkészítése nélkül nincs kormány szintű előterjesztés a minisztérium részéről. Ezzel nagyon sok ötletelést kormányon belül, vagy frakción belül el lehetne kerülni.

- Jobb együttműködést lehetne kialakítani a fiskális és monetáris politika irányítói között, egy megvalósítható gazdaságfejlesztési koncepciótól függetlenül.

- Az ország cash flow-ját is felelősségteljesen kézben lehetne tartani, beleértve az ország pillanatnyi eladósodását is.

2. A második nagyon fontos üzenet lenne a piacok felé, amit a miniszterelnök már a mostani angliai tárgyalásain is kiemelt: a gazdaságfejlesztési, növekedési és munkahely-teremtési kérdések.

Véleményem szerint itt a következő kérdésekre kellene reagálni: - Tudomásul véve azt, hogy az elmúlt másfél évben lassult a világ, azon belül az Európai Unió gazdasága, valamint abból kiindulva, hogy az unió maga számára is sokkal mérsékeltebb gazdasági növekedést jelöl meg a következő évre, ezt el kellene fogadni tényként, és ehhez igazítani a Széll Kálmán-tervet.
Tehát a legfontosabb öt-hat súlyponti, ágazati gazdaságfejlesztési koncepcióra kellene koncentrálni a Széll Kálmán-tervből 2012-re. Véleményem szerint a külgazdasági folyamatok menedzseléséhez nem elegendő a jelenlegi államigazgatási struktúra legfelsőbb szintje, ahol is helyettes államtitkár irányítja Magyarország, a magyar gazdaság export folyamatait, illetőleg tárgyal befektetőkkel, kereskedelmi kamarákkal, nemzetközi pénzpiaci szereplőkkel.

Csak egy jóval magasabb állami vezetői státusz teheti komollyá ezt a szintet. Ugyancsak fontosnak tartanám, hogy a súlyponti feladatok között nagyobb szerepet kapjon a belgazdaság, a vidék fejlesztése, a háztáji gazdálkodás feladatainak és struktúrájának meghatározása.

Ha elfogadjuk előzetesen az unió több forrásából jövő értékelést, miszerint Magyarországra csak egy fél százalékos gazdasági növekedést lehet prognosztizálni, akkor ebben a helyzetben egy hiteles új makrogazdasági pályát lehetne az unióval, illetve a pénzpiacokkal elfogadtatni. Véleményem szerint ebben a témában már a következő hetekben is jelzéseket kellene adni a pénzpiacok és a hitelminősítő intézetek felé!

3. Meggyőződésem, hogy félszázalékos GDP-növekedéshez tartozó új makrogazdasági pálya meghatározása, egy új második szja-kulccsal megvalósítható, az meg elfogadtatható a választópolgárokkal, hogy ebben a megváltozott külgazdasági helyzetben és egy jelenleginél sokkal szigorúbb európai uniós fiskális politikában csak így lehet kiutat találni magunk számára, illetve pozitív jelzéseket küldeni a pénzpiacoknak.

4. Természetesen ahhoz, hogy egy fél százalékos gazdasági növekedést és az új makrogazdasági pályát leíró anyag hiteles legyen, valamint egy sokkal pragmatikusabb kormányzati munka is létrejöjjön, ahhoz bizonyos feladatok újraosztását, átcsoportosítását is a minisztériumok között, vagy akár a kancellária működésének visszaállítását is meg kellene fontolni.

A teljes cikk a Magyar Hírlap november 21-i számában olvasható.