„Úgy gondoljuk, helyes, hogy Gergényi Péter ma már nem budapesti rendőrfőkapitány, nem Budapest díszpolgára, de gyanúsítottja a 2006 őszi rendőri erőszak miatti büntetőeljárásnak. Úgy gondoljuk, hogy politikai utasítás nélkül ilyen rendőri fellépésre nem kerülhetett volna sor. Ma már látjuk az igazság részleteit, és mindent megteszünk azért, hogy egykor a teljes igazság kiderüljön, mert a bűnök nem maradhatnak büntetlenül”, védte a Balsai-jelentést és a tényfeltáró mundér becsületét a parlamentben Gulyás Gergely. Ám a fideszes honatya szónoklatában akadtak eltartások is – ugyanis a Balsai-jelentés még kormánypárti körökben sem aratott átütő sikert, legalábbis logikai bakugrásai miatt.

Tény, hogy Gulyás felvezetésében még arról beszél, hogy a 2006-os események megítélése kapcsán a politika közelebb került a közös állásponthoz. Magyarán: a politikai elit majdnem egységesen ítéli el az öt évvel ezelőtti, október 23-i rendőri cselekményeket. Ám arról, hogy kit terhel ezért politikai, illetve büntetőjogi felelősség, a fideszes politikus nem ejt szót. Mindössze annyira szorítkozik, miszerint a politika tegyen meg mindent azért, hogy valamennyi büntetőjogilag értékelhető jelentést és dokumentumot a vádhatóság rendelkezésére bocsásson. És, folytatja Gulyás - a miniszterelnöki megbízott (Balsai István) jelentése erre kiválóan alkalmas – majd jön a távolságtartás: nyomozati eszközei azonban kizárólag az ügyészségnek vannak, ítélkezni pedig a bíróság jogosult.

A távolságtartás nem véletlen, mint ahogy az sem, hogy nincs „Gulyás-jelentés”. Pontosabban van, ám a kormánypártok nem ezt használják, noha az országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottságának kebelében alakult meg a „2006 és 2010 között különösen a 2006 őszén az állam részéről a politikai szabadságjogokkal összefüggésben elkövetett jogsértéséket vizsgáló albizottság”, amelyet Gulyás elnökölt, és amelyik szintén letett egy jelentést az asztalra. Igaz, ez az iromány mindössze 22 oldal, míg a Balsai-jelentés 144 oldalra hízott, de a két jelentés nemcsak ebben különbözik egymástól. Noha a túlkapásokat az albizottsági dokumentum is számtalanszor említi, a rendőri tevékenységen belül leginkább a felsővezetés ténykedéseire koncentrál, ugyanis itt érhető tetten a politikai ráhatás – amennyiben volt ilyen.

Márpedig amíg a Balsai-jelentés köztörvényes és kvázi államellenes cselekményeket (mint a lakosságot megfélemlítő terror gyakorlása) kíván Gyurcsány rovására írni, a szolidabb – és így megvalósulási esélyeit tekintve esetleg reálisabb – Gulyás-dokumentum leginkább azzal operál, hogy a miniszterelnök olykor az igazságügyi miniszter helyett adott utasítást és iránymutatást, noha ehhez nem lett volna joga. Ám az összegzésben ennek ellenére Gulyás megfogalmazza fenntartásait. A miniszterelnök jogi és politikai felelőssége azért nem deríthető ki egyértelműen, mert az általa adott utasítások tartalma az albizottság rendelkezésére álló bizonyítékok alapján nem tisztázható, azokról sem a kormánynál, sem a rendőrségénél semmilyen feljegyzés nem található. (Részben azért, mert például a tévéostrom idején a hivatalos verzió szerint a rendőrség kommunikációs rendszere összeomlott, így a parancsnokok és a különböző vezetők telefonon tárgyaltak.)

Úgyhogy a bizottságnak meg kellett annyival elégednie, hogy a miniszterelnök nem volt tisztában a hatáskörével, és egy esetben bizonyíthatóan túllépte azt. Ugyanis különböző minősített esetekben az igazságügyi és rendészeti miniszter adhatott volna utasítást a szabályok szerint a rendőri vezetőknek, de Petrétei József és államtitkára otthon ült, és a Hír Tévén követte az eseményeket. Szabadfi Árpád országos rendőrfőkapitány-helyettes szerint Gyurcsány viszont háromszor is felhívta az este folyamán, illetve beszélt a Miniszterelnöki Hivatalt vezető Szilvásy Györggyel is. Azaz – állapítja meg a jelentés – Gyurcsány jogtalanul vette át az igazságügyi miniszter hatásköreit. Ez pedig – következtet óvatosan a dokumentum – alapot adhat arra a feltételezésre, miszerint a miniszterelnök más esetben is személyesen utasítgatott. Illetve a jelentés még annyit állapít meg, hogy amikor 2006 október 23-án a randalírozókat a rendőrség rátolta a Fidesz-nagygyűlés résztvevőire, akkor a kormány nem biztosította a gyülekezés alkotmányos jogát, ami nem pusztán az összesereglésre szorítkozik, hanem a zavartalan eltávozást is magába foglalja.

Mindenesetre most a sokkal sarkosabb – ám még fideszes források szerint is tarthatatlan tényállásokat soroló – Balsai-jelentést tárgyalja az emberi jogi, az alkotmányügyi, illetve a rendészeti bizottság, és sokak szerint a bizottsági tárgyalások után ejtik is ezt az összegzést.

atv.hu / nbgy