A szerző szerint a magyar jogforrás egyenlőségjelet kíván tenni a náci és a kommunista rezsim bűnei között, „ami azt jelentené, hogy Magyarország nem vonható felelősségre háborús tetteiért, azért, hogy zsidókat, romákat, homoszexuálisokat és politikai disszidenseket gyilkoltak meg, ugyanis ezeket a bűncselekményeket külföldi nyomásra követték el”.
Mindezek mellett – olvasható a cikkben – a kormányzati történelemértelmezés az állami múzeumok irányvonalát is meg fogja határozni, különösen olyan érzékeny kérdésekben, mint az emberi jogok és a nemzeti válságok idején tanúsított személyes felelősség. „Ez az agenda az elemi oktatástól egészen a tanárképzésig jelen lesz, és amennyiben az állami iskolák tanítói eltérnek a fő csapásiránytól, elbocsáthatják őket” – figyelmeztet Orszag-Land, majd hozzáteszi, hogy Magyarország töredezett és olykor fájdalmas igyekezete a múlttal történő szembenézésre - mellyel pedig feloldozást nyerne bűnei alól – ismét el lett napolva.
Az új alaptörvényről szavaz az országgyűlés.
Az alkotmány más problematikus rendelkezéseket is tartalmaz – írja a szerző: „alapjaiban gyengíti az alkotmánybíróságot; felhatalmazza a köztársasági elnököt, hogy amennyiben a Ház nem szavazza meg a költségvetést, feloszlassa az országgyűlést; aláaknázza a demokratikus ellenőrzés lehetőségeit, a fékek és ellensúlyok rendszerét.” Orszag-Land emlékeztet rá, hogy az alaptörvény elfogadása komoly kritikát váltott ki az Európai Parlamentben, az Európai Tanácsban valamint nemzetközi jogvédő szervezetekbe is.
Orszag-Land szerint vélhetően azért volt szükség az új alkotmányra, hogy mind belföldön, mind külföldön megerősítse a megszorításokon dolgozó kormányt. Mint írja: Orbán Viktorról senki nem gondolja, hogy antiszemita lenne, azonban széles körben tartja magát az a nézet, miszerint opportunista politikus, akinek a saját kezében összpontosuló hatalomért nem drága az emberi jogok aláásása. A szélsőjobb támogatásáért pedig kész a külföldiek kétes vádjaként kezelni Magyarország holokausztban betöltött felelősségét”.
Neonáci előretörés
A cikk szerint a legtöbb megfigyelőt meglepte a kelet-európai neonáci mozgalmak erőteljes politikai előretörése. Az utóbbi idők történései közül a szerző kiemeli a háborús bűnökkel vádolt Képíró Sándor perét: a budapesti bíróságon örömujjongásban tört ki a tárgyalásra érkező tömeg, miután első fokon felmentették az egykori csendőrtisztet. A magyar zsidó közösség felháborodott, a történészek pedig tehetetlenül állnak a fejlemények előtt – írja a The Report. Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke szerint a „politikailag motivált történelem újraértelmezése meg fogja akadályozni a társadalmat abban, hogy szembesüljön múltjával – holott ez a folyamat nagyon jótékony hatással volt például a háború utáni Németországra”. Feldmájer szerint a magyar holokauszt jóval a náci megszállás előtt megkezdődött, és kérdés sem férhet hozzá, hogy a náci csapatokat független nemzeti kormány, valamint integető tömeg fogadta Magyarországon. A The Reportnak nyilatkozva Feldmájer hozzátette: a holokauszt idején különös kegyetlenséggel hajtották végre a deportálásokat – magyar hivatalnokok irányítása alatt, nagyrészt a csendőrség segítségével, a náci megszállók csekély részvételével.
Ungváry Krisztián történész úgy véli, hogy „a holokausztot követő generációk továbbra is magukon viselik a múlttal való szembenézés felelősségét. Ezt a folyamatot azonban jelentősen aláaknázza az új alkotmány”. Deák István, a New York-i Columbia Egyetem magyar történésze pedig azt nyilatkozta, hogy „Magyarország igen komoly nemzetközi elismerést szerezhetne azzal, ha szembenézne a múlt felelősségével”.
Az államtitkár cáfol
A The Report szerint Gál András Levente, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára egy hivatalos weboldalon igyekezett cáfolni Magyarország felelősségét a széleskörű atrocitásokban, amelyek végül a vidéki zsidóság tömeges, gázkamrákba történő deportálásába torkolltak 1944-ben. Az államtitkár a The Report szerint azzal érvel, hogy a zsidók elhurcolására egy „bábkormány” adott parancsot – ezzel pedig a felelősséget külföldi megszálló erőkre, valamint bizonyos önállóan tevékenykedő „gonosz és kapzsi” személyekre hárította.
Gál ezt követően látogatást tett a Holokauszt Múzeumba – írja a The Report – ahol kifogásolta, hogy az állandó tárlat „nem hiteles és feszültségeket kelthet”. A magyar állam holokausztban betöltött szerepére összpontosító kiállítást egy szakértői csoport állította össze. Az államtitkár kritikáját követően Harsányi László, a múzeum vezetője nyilvánosan utasította vissza, hogy az adott kormányzati irányvonalnak megfelelően szabják meg a történelmi tárlatot – olvasható The Reportban, amely beszámolt róla, hogy ezt követően Gál új igazgatósági tagokat nevezett ki az intézet élére, és rövidesen felmondtak Harsányinak.
Cáfolják az államtitkárt
Az ügy nyilvános vitát keltett: a Columbia Egyetemen oktató Deák István tudományos szempontok alapján megvizsgálta az államtitkári történelemértelmezést, majd közölte, hogy vannak benne tévedések. Deák azt állítja, nincs rá bizonyíték, hogy a nácik arra kényszerítették volna a magyar kormányt, hogy nemzeti érdekei ellen cselekedjen. „Azok, akik bagatellizálni igyekeznek Magyarország szerepét a holokausztban, elfelejtenek bizonyos tényeket. Azt például, hogy a német megszállást követően mind a kormányzó, mind a parlament a helyén maradt. Ugyanígy megmaradt a mintegy félmillió fős haderő, a jól szervezett csendőrség, a rendőrség és az államapparátus. A magyar kormány nem volt bábkormány” – idézte Deák Népszabadságban megjelent cikkét a The Report.
A lap szerint Ungváry és negyven további magyar történész petícióval fordult a kormányhoz az alkotmány parlamenti elfogadása előtt, amelyben azt kérték, hogy tartózkodjon az ország holokausztban betöltött szerepének törvényhozási fehérre mosásától.
ML – atv.hu / The Jerusalem Report
