Olyan családokat, melyek tagjait politikailag veszélyesnek, osztályellenségnek kiáltották ki, így táborokba zsúfolták a kulákokat, nemeseket, az önállóan gondolkodó értelmiségieket. 1948 és 53 között összesen mintegy 300 ezer embert telepítettek ki otthonából.  Falvakba, tanyákra kellett menniük, amelyet nem hagyhattak el, embertelen körülmények között, fűtés nélkül éltek. Volt, hogy istállókban, ólakban éhezve kellett éveket átvészelniük. Orvosi ellátás vagy fizetés nem volt, mezőgazdasági munkára kényszerítették őket. A leghírhedtebb kényszermunkatáborok a Hortobágyon voltak. A kitelepítettek vagyonát elkobozták, elhagyott házaikba, lakásaikba pedig pártvezetők és ávósok költöztek.

Budapestről majdnem 14 ezer embert telepítettek ki. Ötezer családot, akiknek órák alatt fejenként legfeljebb 250 kilónyi holmival kellett elhagyniuk otthonukat fegyveres ávósok kíséretében. „Fel kell törni az elhallgatás és elhallgattatás kőkemény falát, mert még ma is 20 évvel a rendszerváltás után nehéz a diktatúra bűneit elismertetni. Ennyi idő elteltével több generáció is van, amely már semmit nem tud a kitelepítésekről”, mondta Széchenyi Kinga, akit egykor szintén internáltak

 Jókai Anna író a megemlékezésen azt mondta, a legfontosabbtól, otthonaiktól fosztották meg az üldözötteket. „Jó lenne azt a törvényjavaslatot kissé korszerűbbé tenni, ami úgy szól, hogy akik 2 éven keresztül méltánytalan igazságtalanságot szenvedtek, azoknak valamit a nyugdíjukon segély formájában valamit enyhítenek. Jó lenne ezt három évre kiterjeszteni, mert akkor azok is ott volnának, akik a kitelepítésnek ezen hullámába estek”, mondta a Kossuth-díjas író.

Rétvári Bence közigazgatási államtitkár az ünnepségen elmondta, vizsgálják, hogyan tudnák kárpótolni a kitelepítetteket. „Több előterjesztés is járt már a kormányülés előtt, hogy miként lehet a Gyurcsány és Bajnai kormány által megállított és az inflációkövetést sem megába építő kárpótlási kiegészítő nyugdíjrészeket valamelyest megemelni legalább annyival a követezőkben, mint amennyivel a többi nyugdíjrész megemelkedik”, magyarázta az államtitkár.

A kitelepítettek rémálma részlegesen a kényszermunkatáborok felszámolásával 1953-ban ért véget, Sztálin halálával ugyanis amnesztiát kaptak. Legtöbbjük sosem kapta vissza vagyonát. Mostantól nekik állít emléket ez a három méter magas dombormű.