Egy demokratikus pártban van, akit leváltanak, és van, akit megválasztanak – bármilyen furcsa ez. A mi megyénkben egyébként rendre jobb eredményt érünk el, mint országosan. Legutóbb közel a dupláját. Talán nem véletlenül. Az egyébként egy másik párt, ahol egy ember mondja meg, ki megy, ki marad. Én olyan pártba nem lépnék be. Bízzuk ezt szépen a tagságra, ahogy eddig is.
Mióta tagja, illetve városi- és megyei elnöke az MSZP-nek?
1993-ban jöttem a pártba, és öt év alatt értem el azt, hogy a városi elnökség tagja lehettem, és később városi, majd megyei elnök. Közben végigdolgoztam néhány kampányt. Van, aki így érvényesül, van, aki gyorsabban.
Hogy áll a legitimációval – a városi párttagság közvetlenül választja, vagy küldöttgyűlés útján?
Tatabányán most küldöttgyűlés választ. Az alapszervezetekben megválasztják a küldötteket – és hangsúlyoznám, itt mindenki szavazhat, azaz itt közvetlen a választás. Az alapszervezetek küldöttei pedig felhatalmazásuk szerint szavaznak a városi küldöttgyűlésen. Ezen az elvi alapon áll össze egyébként a kongresszus is az országos tisztújításon. Korábban a taggyűlés választott elnököt. Így is, úgy is bizalmat kaptam már. Nem ezen múlik. Ez álprobléma.
Gyurcsány Ferenc mégis azt mondja: válasszák közvetlenül az MSZP egyes vezetőit. Ez erősebb legitimáció, mintha valakit a kongresszus emel pajzsra?
Lehet arra hivatkozni, hogy a közvetlen választás masszívabb legitimációt biztosít, és természetesen lehet erről a kérdésről beszélgetni. Én csak arra lennék kíváncsi, hogy a legitimáció-kérdést miért nem akkor vetette fel – például amikor ő indult pártelnöknek, akkor a legerősebb legitimációval bíró testületnek nevezte a kongresszust. Most meg lassan kétségbe vonják a kongresszusi küldöttek tisztességét. Hát ne sértegessünk sok száz, jóra való MSZP-tagot, akik közül sokan régebben jöttek ebbe a pártba és többet tettek érte, mint akik most minősítik őket.
Az utóbbi 18 évben – a szegedi kongresszus óta – a megújulásról beszélt a párt, akár csak most. Ön szerint mikor volt erős, illetve mikor gyengült el az MSZP, mint párt?
Mondhatnám, hogy a teljesítmény nagyon jól mérhető egy egyszerű módszerrel, úgy hívják: választás. Egy párt akkor működik jól, amikor megnyeri a választást, és akkor rosszul, amikor elveszti azt. Ez persze ennél bonyolultabb. Az biztos, hogy a nyolcévnyi kormányzás után sokkal rosszabb állapotban volt a párt, mint a kezdetén. Ennek sok oka lehet, de ez tény. Nagy hiba az is, hogy képtelenek vagyunk a nyolc év sikereit hitelesen elmondani. Márpedig voltak sikerek is.
Gyurcsány Ferenc nyert egy választást.
Igen. Megverte Orbán Viktort. Ahogyan megverte Horn Gyula és Medgyessy Péter is. És tudja miért verték meg? Mert ott állt mögöttük az MSZP. A Magyar Szocialista Párt vesztett és nyert is választást. De azt látni kell, hogy soha nem személyek nyertek választást, mindig a párt nyert. Valaki persze állt az élen, de a győzelem akkor is csapatmunka volt. Aki azt gondolja magáról, hogy önmagában képes nyerni, az tévúton jár. Én ezért vagyok mindig a párthoz lojális és soha nem személyekhez.
Én úgy gondolom, hogy az 1989-es pártalakulás nagyon komoly politikai egyezségek eredménye volt – egy bölcs és okos dolog, ami másként gondolkodó platformokat és embereket hozott össze, és később épp ez adta a párt erejét. Ez nagyon sok sikert hozott a pártnak és az országnak. Volt tehát egy megállapodás, miszerint működnek a platformok, virágzik a másként gondolkodás és a vita, de egyetlen platform vezetése sem akarta soha az egész pártot elfoglalni.
Nagy Sándor és a szocialista platform a ’90-es évek végén?
Ők arra készültek, hogy meghatározó szerepre tegyenek szert a pártban, és ő a párt élére, a platformtagok pedig a vezetőségbe emelkedjenek. A meghatározó szerep adott ügyekben az más, mint a kizárólagosság. Arra nyilván törekedni lehet. De ha jól emlékszem nem sikerült nekik. Ám az nem legitim törekvés, hogy valaki egy egész pártra akarja ráerőltetni a világ- és politikai képét. Főleg egy évtizedek óta sok alkuval, sok gondolat összehangolásával működő párton nem lehet ilyen erőszakot tenni. Úgyhogy úgy gondolom, hogy a ’89-es alku most felrúgták. Ezt sürgősen orvosolni kell.
Gyurcsány is ’89-el érvelt, mondván: az MSZMP Központi Bizottságát nagyon helyesen lenyomták a pártstruktúrákhoz és folyamatokhoz nem igazodó reform körök. Összevethető a mai és a 22 évvel ezelőtti helyzet?
Én 1969-ben születtem, 1993-ban kezdtem politizálni, úgyhogy nem tudom. De az minimum vicces, amikor valaki a mai modern szocialista pártot – aminek több évig elnöke és miniszterelnöke volt - az MSZMP-vel veti össze, illetve az 1989-es állapotokat veti össze a 2011-es helyzettel. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy a frakcióülésen Feri maga is jelezte, hogy ez nem egy egészséges párhuzam.
És az sem tűnik túl egészségesnek, hogy mindenki úgy beszél, mintha Mesterházy Attila vagy Gyurcsány Ferenc közül kellene választani. Tényleg ennyire a személyi kérdésekre szűkült az MSZP alternatívája?
Ha valaki tudatosan előállít egy ilyen helyzetet, akkor ez a kép fog kialakulni. Pedig szereposztást írni most még teljesen időszerűtlen. Újra és újra elmondom: az emberek gondjaival kell foglalkoznunk, mert óriási a baj, és óriási a várakozás is. Lehet ezt még kis ideig csinálni, de hadd idézzem az idevágó viccet, amikor az oroszok és a németek lövöldöztek egymásra az erdőben, hol az egyik, hol a másik foglalta el rövid időre. Aztán jött a csősz, és mindenkit hazazavart.
A csősz a párt?
Bizony. Párszor már megmutatta.
Ha nem a személy a fontos, hanem a párt: a megyei tagságnál hogy csapódott le a Demokrata Párt alakulásának híre? Gyurcsányt az MSZP-vel együtt szeretik, avagy nélküle is?
Számunkra csak most pattant ki a Demokrata Párt ügye, úgyhogy egyelőre csak néhány megyei kollégával beszéltem róla. Azt tudom mondani, hogy már a múlt heti „ha nem az lesz, amit én akarok, akkor csinálok egy zöldmezős pártot” történet sem aratott túlzott tetszést, a Demokrata Párt viszont kifejezetten nem tetszik. És amit most mondok, az az én véleményem: sok mindenről lehet beszélni, még arról is, hogy egy megújulási folyamat végén nevet vált egy párt. De ez a folyamat nem úgy működik, hogy a háttérben, titokban csinálok egyet, majd valaki elkezd nyilatkozgatni, hogy várja az MSZP tagjait. Bitang gyenge felütés, hogy valaki egy létező párt tagjaira ácsingózik új erőként.
Gyurcsány annyit mondott, hogy tudott a pártról, az alapításához hivatalosan semmi köze.
Én hiszek neki. Akkor maradjunk annyiban, miszerint elfogadhatatlan, hogy tudott róla, ám felelős politikusként mégsem tájékoztatta a pártvezetést. Holott az MSZP politikai jelenét, helyzetét – nem azt mondom, hogy végletesen, de mégiscsak – befolyásolja egy ilyen párt, úgyhogy illet volna felkészíteni a pártvezetést. Szóval ezt egy furcsán amatőr akciónak tartom. És ha van olyan MSZP-tag, aki nemcsak tudott róla, de a szervezésében is részt vett, az szimplán áruló. De remélem, hogy ilyen ember nincs.
Mégis, mit érdemel az a bűnös, aki ilyesmibe keveredik?
Az az alapszabályban is benne van: ha valaki párttagként egy másik politikai formációt kezd el szervezni, az vétséget követ el. De az alapszabályon kívül vannak emberi és etikai kérdések: úgyhogy az a minimum, hogy aki másik pártot épít, az először elbúcsúzik az MSZP-től. De mondom: bízom benne, hogy senki nem keveredett ilyesmibe.
Akkor személyi kérdésekről a szervezetiekre: ha az mondanák, hogy holnaptól ön a pártelnök, mi lenne az első öt pártépítési intézkedése?
Világossá tenném az ideológiai irányunkat. Én azt képviselem: balra át! Nem balközépre. Oda kell állnunk a melósok, a tanárok, a köztisztviselők, az egészségügyiek, a rendvédelmi dolgozók, a nyugdíjasok, a fiatal családos emberek mellé, akiket éppen megnyomorít a mai hatalom. Ez egy baloldali párt dolga. Olyan nincs, hogy egyik nap munkásnak nevezem magam, a másik nap meg liberális értékekről beszélek. Akinek hiányoznak Horváth Ágnes széfjei, vagy Magyar Bálint oktatáspolitikája az alakítsa újjá az SZDSZ-t. Nekem nem hiányoznak ezek a dolgok ebből a pártból. Megint más a szövetségi politika. Lehet, hogy nincs igazam. Ez az a téma, amiről nagyon komoly beszélgetéseket kellene folytatni, hogy mi legyen azzal a rengeteg emberrel, aki leválik a Fideszről. Mert most százezrek várják, hogy az MSZP olyan párttá váljon, ami képes megszólítani őket, és amelyikre érdemes a voksukat adni.
Gyurcsány is majdnem szó szerint ezt mondta.
Ezeket a disputákat kezdeményezheti Gyurcsány Feri, és kezdeményezheti bárki, de hadd jegyezzek meg két dolgot. Egyes számú megjegyzés: a beszélgetések nem úgy működnek, hogy valaki a sajtón keresztül üzenget és állandóan kész helyzetet teremt. Mert akinek jobbító szándéka van, az a párton belüli vitákban próbálja érvényre juttatni az álláspontját. Erre megvannak a legitim fórumok. Kettesszámú hozzáfűzni való: nem lehet úgy tartalmi vitát folytatni, hogy „itt van az én véleményem, milyennek kellene lennie a pártnak, de ha nem ilyen lesz, akkor én elmegyek”. Mert ez azt jelenti, hogy az illető csak látszatvitát akar folytatni, és réges-régen eldöntötte, hogy mit csinál. Az a baj, hogy a belső huzavonák irtózatos energiákat vesznek el, miközben a Fidesz önkényuralmi rendszert épít, veri szét a szociális rendszert, kurtítja a munkavállalók jogait, bedarálja az igazságszolgáltatást, emellett pedig dühöng a szélsőjobboldali veszély. A legjobb példa a szerdai nap. A Fidesz elveszi a passzív táppénzt, Orbán egymilliárdot ad a fogorvosának, kiderül, hogy gyakorlatilag kivégzik az önkormányzatiságot, és az ÁSZ-ról szóló új törvény is megjelenik, ami szintén egy őrület. AZ MSZP frakciója mindeközben kilenc órán keresztül ülésezik, és azt üzeni a magyar embereknek, hogy nyugalom, lesz pártszavazás. Hát nekem ez a bajom!
Akkor ellenzi a pártszavazást?
Olyan szinten nem érdekel a pártszavazás, hogy el sem tudom mondani. Tőlem egyébként hetente is lehet. Egyáltalán nem érzem relevánsnak. Lehet azt játszani, hogy aki nem akar pártszavazást, az maradi, aki pedig akar, az haladó, csak meg kéne kérdezni az embereket is, hogy tényleg csak az a bajuk az MSZP-vel, hogy idén nem volt pártszavazás. Nem hiszem, hogy a választók a pártszavazás hiánya miatt nem áramlanak tömegével az MSZP felé. Ami a kérdéseket illeti, a közvetlen választásról már elmondtam a véleményem, a vagyonnyilatkozatra vonatkozó kérdésről annyit, hogy adok én vagyonnyilatkozatot minden héten, de nem ettől lesz tisztességes az ember. A vagyonbevallásra vonatkozó kérdéssel pont az a baj, hogy ha valaki nem akar pártszavazást, akkor nyomba rásütik: titkol valamit, mutyizik, azért nem akarja. Egyszerűen méltatlan. Arról egyébként miért nem volt pártszavazás, hogy az MSZP frakciója megszavazza-e a vizitdíjat, meg a kórházi napidíjat? Lett volna rá igény, elhiheti. A többi kérdés pedig okafogyott, mert az alapszabály szerint most is megoldható.
Azért a pozícióhalmozást emeljük ki a kérdések közül: például a budapesti közgyűlési képviselők visszaadták az országgyűlési mandátumukat. De nyilván célszerűbb lenne egy egységes szabályozás.
Meg lehet fontolni – az önszabályozás egyébként sok helyen már most működik. A javaslat, ha jól emlékszem az, hogy mindenki legfeljebb egy párt- és egy közjogi tisztséget tölthessen be. Ez bizonyos időben működhetett volna, például amikor remekül állt a párt, és mindenki pártelnök, meg jelölt akart lenni. De én emlékszem a legutóbbi önkormányzati választásra is, amikor sok helyen lasszóval fogták a jelölteket, és örültek, hogy valaki elvállalja. Hát, ha valaki azt gondolja, hogy egy országgyűlési képviselőség mellett nem fér meg egy városi is, akkor téved. De biztosan sokaknak szimpatikus az ötlet, szerintem sem jó a pozícióhalmozás. Most jöjjek azzal a dumával, hogy, ha valaki egy platform elnöke, akkor nem biztos, hogy az MSZP pártalapítványának kuratóriumi elnökének is kell lennie? Ugyan már. Az viszont egy állandó vita Horn Gyula óta, hogy a pártelnöki és a miniszterelnöki posztot ne tölthesse be ugyanaz az ember. De a jelenlegi javaslat szerint a kettő összeférhető, hiszen egy párt- egy közjogi funkcióról van szó. Ha azt állítjuk, hogy valaki egy parlamenti és egy önkormányzati képviselőséget nem tud ellátni, mert akkora feladat a kettő, akkor hogy bír el valaki a pártelnökséggel és a miniszterelnökséggel?
atv.hu / Nagy B. György
