Jócskán csúszik a kormány az 1 millió ígért munkahellyel: a jelek szerint nem képes letérni arról a munkaügyi pályáról, amire a válság szorította az országot.  A jelenlegi adatok alapján 100 ezerrel dolgoznak kevesebben, mint 2008 végén, amikor 3,879 ezer ember ragadta meg a munka végét. Viszont az is igaz, hogy a mostani 3,781 milliós dolgozói létszám szinte „darabra” annyi, mint amikor a Bajnai-kormány elköszönt. Igazából azonban nem a számháború a fontos, hanem az, hogy fel tudja-e pörgetni a kormány az úgynevezett aktív korúak (a 15-64 évesek) foglalkoztatását. Az ugyanis vészesen romlik: a jelen állás szerint már most két „eltartott” jut egy keresőre: míg 2008-ban a 15-64 évesek 56,7 százaléka dolgozott, addig ez az arány 2010 végére már csak 55,4 százalék volt. Holott a Brüsszelnek megküldött konvergencia-program azt ígéri, hogy szárnyal a foglalkoztatás: és az említett foglalkoztatási ráta 67-68 százalékra szépül. Azaz a kabinet már 2015-re plusz 820 ezer új munkahelyet, vagy legalább dolgozót vizionál: hogy az ő kezükbe ki ad munkát és kenyeret, arról nem igen ejt szót a konvergencia-program.

Agrárra, magyar!

Az egyébként reményre adhat okot, hogy idén az előrejelzések szerint 2,5 százalékkal növekszik a magyar gazdaság, miközben tavaly csak 1,2 százalékkal izmosodott – és a növekedési többlet zömét a mezőgazdaság adja. Ugyanis az agráriumot tavaly kis híján elmosta az időjárás, ha viszont idén normális év lesz, akkor visszaerősödik. Igaz, hogy a mintegy 26 ezermilliárdos GDP-hez csak 2,9 százalékkal (körülbelül 754 milliárd forinttal) járul hozzá az agrárium, ám a mezőgazdasági termelés számos munkahely sorsát befolyásolja. Közvetlenül ugyan csak mintegy 172 ezer embernek ad munkát, de a feldolgozóipar állásainak körülbelül harmada-fele függ közvetve az agrárium teljesítményétől. Márpedig a többek között a papíripart, az élelmiszer-feldolgozást, a ruhaipart összefogó feldolgozóipar szívja fel a legtöbb embert, összesen 786 ezret. Magyarán, ha a mezőgazdaság „ugrik”, akkor annak hatására összességében sok tízezer munkahely keletkezhet. Ám ez jelenleg erőteljesen feltételes mód, egyelőre kormányzati intézkedéseket, illetve csökkenést tapasztalni.

Csak közfoglalkoztatás

Ami a kormányzati munkaügyi intézkedéseket illeti, azok közül talán a legintenzívebb hatású az, miszerint a cégek gyakorlatilag indoklás nélkül bocsáthatják el hivatalnokaikat. A kabinet szerint ugyanis nem járja, hogy jelen pillanatban csak kvázi személyi alkalmatlanság miatt lehet valakit az utcára tenni, piaci folyamatokra – például megrendelés-csökkenés –hivatkozva pedig nem. Megjegyzendő, egyébként az, hogy a jelenleginél nem rosszabbak a munkanélküli statisztikák, épp a munkavállalók „túlvédelmének” köszönhető, mivel a cégek nehezen tudtak megszabadulni alkalmazottaiktól. Továbbá némiképp az is enyhítette a munkanélküli helyzetet, hogy az a költségvetési intézmények, pontosan az állam viszonylag gyakran nyújtott segítő kezet. Ennek tudható be, hogy a hivatalos kommunikáció ugyan a karcsúsítás volt, de amíg 2008 végén 722 ezer embert fizettek a költségvetési szervek, 2009 végén már 747,9 ezret, 2010 végére pedig 772,4 ezret. Ám az adatok azt mutatják, hogy a központi dotációban részesülő közfoglalkoztatottak 2008-as 31 ezres létszáma szinte megduplázódott, a 2010-es évet pedig 87 ezer közfoglalkoztatottal zárta a kormány. Azaz a „költségvetési emberfelvétel” kizárólag erre korlátozódott.

Egyre gyengül a két hatalmas iparág

A piacon viszont egyértelműen kimutatható a folyamat: míg a minimum öt főt alkalmazó cégek 1,953 milliós emberállománnyal zártak 2008-ban, egy évvel később már 1,822 millió alkalmazottjuk volt csupán, és a helyzet csak egy csöppet javult 2010 végére, amikor 1,827 millió munkatársat tudtak felmutatni, azaz 5 ezerrel többet, mint egy évvel korábban. Főszabály szerint a mezőgazdaságban 171,8 ezer ember dolgozott (ez a szám 2,3 százalékkal múlta alul 2009-et) az iparban 1,161 millióan dolgoztak (1,7 százalékkal kevesebben, mint 2009-ben) míg a szolgáltatási szektorban 2,448 millióan kaptak munkát, 0,9 százalékkal többen, mint 2099-ben). Persze a részterületeken sem volt azonos a változás: a két legnagyobb húzóerő a feldolgozó- és az építőipar (nem véletlen, hogy utóbbi felpörgetése érdekében a kormány korábban azt ígérte, 500 milliárd forintos épület-felújítási programba kezd). Szóval 2009-es a feldolgozóiparban 2010-re már egy százalékkal csökkent, és 786,6 ezerre mérséklődött az alkalmazottak száma (miközben a szintén ide tartozó informatika bővült), míg az építőipar állománya 5,4 százalékkal gyengült és 277,6 ezer embernek adott kenyeret.

Apadt az emberek pénztárcája

Az úgynevezett szolgáltatóipar majdnem mindegyik alegységében javultak egy nagyon picit a foglalkoztatási mutatók – legyen szó például a 154,5 ezer embernek munkát biztosító vendéglátásról és idegenforgalomról, vagy a 259 ezer embert eltartó szállításról, raktározásról, vagy akár 60,2 ezer embert foglalkoztató művészetről és szórakoztatásról. Ami ezen a területen belül romlott, az leginkább a lakosság közvetlen fogyasztásához volt köthető: így többek között a kereskedelem és gépjárműjavítás kategóriában már csak 540 ezren dolgoztak, 1,7 százalékkal kevesebben, mint 2009-ben, és 4,6 százalékkal esett vissza a pénzügyi és biztosítási ágazatok alkalmazottainak száma: 2010-ben ezen a területen már csak 91 ezren kaptak munkát.

Némi remény

A fenti folyamatokkal párhuzamosan romlottak a munkanélküliségi statisztikák: míg a 2008-as évet 329,2 ezer munkanélkülivel zárta az ország, 2009-ben már 420,7 ezer ember volt állás nélkül, 2010 végére pedig 474,8 ezerre durvult a statisztika. Ennek ellenére jelenleg mintegy 25 ezer betöltetlen álláshely akad az országban (2008-ban ez a szám átvitte a 40 ezret).

atv.hu / Nagy B. György