Ami az előzményeket illeti: Nagy György vállalkozó és cége 1996-ban tűnt fel a VII. kerület környékén, és – a vádirat szerint – az általa kitalált szisztémaalapján megszerzett az önkormányzattól 17 ingatlant. A módszer lényege az volt, hogy a házakat, telkeket bevitték egy, a VII. kerülettel közös tulajdonú cégbe, majd e cég üzletrészét továbbadták – néhol egy offshore cég közbeiktatásával. Ezeket az üzletrészeket nyomott áron szerezték – valótlan értékbecslés alapján – és sokszor több tízmilliós haszonnal adták el a projektcégeket külföldieknek. A strómanokkal kapcsolatban az eljárást a bíróság elévülésre hivatkozva megszüntette, az ügyész fellebbezett.

Az ügyészség szerint Hunvald szándékosan segített az áron aluli értékesítésben. A vádlottak padján ülőknek – akik Gál Györgyhöz és a vállalkozóhoz kötődő családtagok és üzletemberek – különböző juttatásokat (telefon, önkormányzati lakás) adott. Az önkormányzat a kárát összesen 1,8 milliárd forintra taksálja, és kártérítést követel.

Mindenestre Gál György családja nem fizeti meg az óvadékot. „Nem kaptam összegeket, nehéz lenne, ártatlan vagyok”, vitatta a vádirat állításait Gál. Azok szerint egyébként az említett vállalkozó az önkormányzat döntéshozóival kiváló kapcsolatot alakított ki, mégpedig Gál Györgyön, a gazdasági bizottság elnökén keresztül. Aki azért, hogy kedvező döntést érjen el, a fideszes Czibula Csabának adta tovább a vesztegetési pénzt. Az ingatlanértékesítési konstrukciót kitaláló vállalkozó mindenestre nincs a vádlottak padján, hogy miért, ez államtitok és csak a zárt tárgyaláson volt erről szó. Vélhetően vádalkut kötött az ügyészséggel.