A rezsiköltségek befagyasztását, pontosabban az ehhez szükséges szabályozást a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Belügyminisztérium dolgozza ki 2011. július 1‐ig – legalábbis ez áll a kormány által ismertetett Széll Kálmán Tervben. A Policy Agenda heti elemzésében azt vizsgálta, milyen eszközök vannak a kormány kezében a rezsiköltség-befagyasztáshoz, illetve milyen lakásfenntartás költségekkel kell kalkulálni az év második felében. Mindenesetre a kormányzati bejelentés azt sejteti, hogy az év második felében sem lesz több a lakások után fizetendő rezsi, mint az első hat hónapban. Az biztos, hogy társadalompolitikai és gazdaságpolitikai értelemben egyaránt nagyon erős vállalást tett a kabinet, hisz bejelentése felfokozott várakozást kelt a lakosságban. Jogi és politikai értelemben véve nem kétséges, hogy a kormány ténylegesen képes befagyasztani a költségek egy részét, de teljes árstopot nem lehet megvalósítani.

A lakás fenntartásának költségei öt kategóriába sorolhatók – funkcionalitás alapján. Ezek közül több területen már most is diszkrecionális jogai vannak a kormányzatnak, máshol csak áttételesen tud hatni az árakra.

A fűtés a legdrágább

Az egyik legnagyobb rezsitétel a fűtési költség – itt három szegmensben szabályozhat árat a kabinet. Legerősebb hatásköre a gázfűtés esetében van, hiszen itt jelenleg is hatósági árasak a lakossági díjak, azaz a nemzeti fejlesztési miniszter rendeletben dönti el, hogy mennyit kell fizetni egy köbméter gázért. A távhő esetében már indirektebb a kormányzati hatáskör, mivel alapvetően az önkormányzat jogköre, hogy megmondja, az adott településen mennyi a költség. Igaz, a kormányzat elveheti ezt a jogot a településektől – a Gyurcsány-kabinet meg is próbálta, ám a kormányzati akarat elbukott a szocialista polgármesterek ellenállásán. Háttér-információk alapján most is egy hasonló vita kezd kibontakozni a kormánypárti polgármesterek és a kabinet között, ezért kérdéses, hogy a kormány képes lesz-e e téren újabb hatásköröket szerezni.

A távhő hatósági árképzésén kirobbant vita természetesen nem csak arról szól, hogy egy újabb területen kontrollálná az önkormányzatokat a kormány, hanem a lépés erős gazdasági aspektusáról is. Magyarán: amennyiben a maximalizált ár miatt a szolgáltató cégek nem lesznek képesek bevételt növelni, akkor a veszteség a szolgáltatókat tulajdonló önkormányzatoknál jelenik meg. Ez pedig még inkább csökkenti az amúgy is nehezebb helyzetben lévő települések mozgásterét. Persze a vitának lehet egy olyan megoldása – és ez kezd körvonalazódni az utóbbi napokban – miszerint úgynevezett hőtámogatást adnának a kötelező átvételi rendszeren keresztül a távfűtő műveknek. Ennek mértéke akár akkora is lehet, hogy a lakossági díjak emelése nélkül is kompenzálja a veszteségeket.

Ugyanakkor van egy igen jelentős kör, ahol semmiféle mozgástere sincsen a kormánynak az árak emelkedésével kapcsolatban. A felmérések szerint egyre több háztartás fűt kizárólag szilárd tüzelőanyaggal (pl. fa, szén) – ezen a területen korábban sem volt kompenzációs rendszer, és most is igen kevés az esély a létrehozására.

Függetlenség és világpiac

Az elektromos energia felhasználása főként a világításra és a háztartási gépek működtetésére korlátozódik, bár számos helyen fűtenek is árammal, de ez kevéssé hatékony. Az elektromos energia lakossági árának esetében már most is erős jogköre a kormánynak, mivel a miniszter rendeltben szabja meg, hogy melyik szolgáltató, milyen maximalizált áron adhatja az energiát. Amennyiben a világpiaci változások ellenére itt is szinten tartják az árakat, akkor ez a szolgáltatóknak okozhat jelentős veszteségeket. Kérdéses, hogy egy ilyen szituáció hosszútávon fenntartható-e anélkül, hogy az állam az adófizetők pénzéből kompenzálná a veszteséges működést. Ez persze politikailag felvállalhatatlan lenne a kormány számára, hiszen eddig a kabinet azzal érvelt, hogy e vállalkozások túl sok extraprofitot vesznek ki a szolgáltatók az emberek zsebéből.

Óriási árkülönbségek a települések között

Egyelőre semmilyen direkt jogköre nincs a kormánynak, hogy - az állami vízműveken kívül - beleszóljon a vízellátás és a szennyvíz-elvezetés lakossági árába. Nehezen is szerezhetne ilyen jogkört, mivel ezen a területen komoly árazási eltérések vannak az egyes települések között: például nem mindegy a település földrajzi adottsága, ahogy az sem, miszerint milyen támogatásból épült a közmű beruházás.

Ha a kormány ezen a területen hatósági árakat akarna bevezetni, akkor kénytelen lenne legitimálni azt a gyakorlatot, hogy két egymás mellett fekvő település között akár 20-30 százaléknyi különbség is lehet. Ennek a problémának a megoldása pedig szinte lehetetlen, és valóban az önkormányzatok feladata. Egyetlen valódi eszköz az lehet a kormány kezében, ha olyan kompenzációs rendszert vezet be, amelynek kedvezményezettjei a szolgáltatók, azaz az esetleges indokolt emelési költségeket megtérítik számukra, így kerülve el a lakossági terhek növekedését. Az persze kétséges, hogy ez végrehajtható-e, illetve van e rá fedezet.

Közös költség: nem látszik a megoldás

A társasházak esetében számolni kell – és nem is kis mértékben – a közös költséggel. Ebben a szegmensben végképp semmilyen lehetősége nincs a kormánynak, ugyanis a közös költség megállapítása a társasházak, lakóközösségek kizárólagos joga. Itt semmilyen direkt árstopot nem lehet alkalmazni. Még kompenzációs rendszert sem képzelhető el, mivel a szolgáltatás árának megállapítás gyakran nélkülöz mindenféle mechanizmust, átláthatatlan, és a folyamatnak nagyon sok szereplője van. Ha a kormány mégis beavatkozik e területen, akkor egy kezelhetetlen feszültségforrást talál, ugyanakkor a politikai felelősséget egyértelműen magára húzza.

Honnan lesz fedezet?

Jelenleg is több, a lakosság rezsi költségeit enyhítő támogatási lehetőség van. Ezek közül a 2007 óta működő gáz- és távhő-támogatási rendszer a jelenlegi szabályok alapján csak április 30-ig működik, és e célra 30 milliárd forintot tervezett a költségvetésbe a kormány. Azaz májustól azoknak a családoknak is megszűnik a támogatása, ahol 71.250 forint alatti az egy főre jutó jövedelem. A kormányzati tervek szerint ezt a kört lehetne kompenzálni a már most is létező lakásfenntartási támogatással, amely az új szabályok szerint szeptembertől nagyobb kör számára és normatív módon lesz hozzáférhető. Ugyanakkor nehéz becsülni, hogy ez valódi segítség lesz-e, illetve nem tudni, képesek lesznek-e a települések ténylegesen kezelni azt a többszázezer háztartást, amelyek eddig kedvezményt kaptak fűtési költségeikhez.

Az említett két dotáción kívül a gáz- és a villany esetén is van egy fogyasztás alapú támogatási rendszer is, melyben jövedelmi helyzettől függetlenül bizonyos fogyasztási mérték alatt olcsóbban kapják a szolgáltatást az emberek. Ehhez társul a gáz esetében, hogy a nagycsaládosok a gyermekek után is hozzájutnak a kedvezményes fogyasztás lehetőségéhez.

Összességében a politikai kényszerhelyzetek miatt egy nagyon kusza és több síkú támogatási rendszer épült ki. Ennek egyes elemeinek a megszűnése komoly rezsiköltség emelkedést okoz jelentős társadalmi rétegeknél. A politikai hisztéria miatt az utóbbi években a kormányok nagyon félnek a közszolgáltatások árának kérdésétől – pillanatnyi politikai érdek miatt akár középtávon is tarthatatlan folyamatokat indítanak el. Ilyen volt a 2006-ig tartó időszak, amikor a lakossági gázáremelkedést állami pénzből kompenzálták és alacsonyabban tartották az árakat, mint azt a világpiaci helyzet indokolta volna. A mostani kormány is errefelé a sodródik a beharangozott tervek alapján, bár eddig elkerülte, hogy az állami kasszából dobjon mentőövet a rezsiköltségek növekedésének megakadályozására, hiszen az egy újabb fenntarthatatlan rendszert hozna létre.

Álláspontunk szerint nehéz lesz a Széll Kálmán Tervben szereplő rezsi költségekre vonatkozó politikai-kormányzati vállalásokat teljesíteni.  Ahogy az elemzésben is bemutattuk a gáz, villany és esetleg a távhő kivételével a többi területen nem gyakorolhat érdemi kontrollt a kormányzat az árak felett. A feladatok kapcsán megjelölt két tárca azt mutatja, hogy a kabinet a szolgáltatói árképzés és az önkormányzati szociális támogatások ágán akar megoldást találni. Ezzel szemben a háztartások szociális helyzetét figyelembe vevő támogatási rendszer, amely valóban kompenzálja a lakásfenntartás költségeinek emelését, politikailag hitelesebb lenne, hiszen kézzelfogható garanciát jelentene a lakosság számára. Természetesen kérdéses, hogy ennek a költségvetési fedezetével rendelkezik-e a kormány, és főleg hosszabb távon hogyan tudja fenntartani azt.

atv.hu / Policy Agenda