A filozófus szerint az érzéketlenség és az apátia az elmúlt húsz év csalódásainak is köszönhető. Mint mondta, számtalanszor beszéltünk már a demokrácia bukásáról, és most, amikor csakugyan véget ér a dolog, az embereknek már fel sem tűnik.

TGM szerint maguk a hatalmon lévők is kijelentették, hogy szakítanak a rendszerváltáskor létrejött rendszerrel és igazat adnak a közvéleménynek, amely nagy többségében elítéli és kedvezőtlennek tartja a ’89-ben elért fejlődést. TGM egyébként maga is elégedetlen a ’89-ben elért változásokkal, a filozófus kudarcnak, bukásnak nevezte a rendszerváltást.

TGM szerint egyébként Magyarországon nincsenek populisták, Orbán Viktor pedig egyáltalán nem az: a miniszterelnök szerinte kifejezetten elitista, a populizmus legszélsőbb ellentéte.

A Fidesz pedig TGM szerint nem azért nyerte meg ekkora fölénnyel a választást, mert olyan nagyon szeretik az emberek, hanem elsősorban amiatt a politika iránti közöny miatt, amely ma a magyar társadalmat jellemzi. Emlékeztetett, amikor 2002-ben és 2006-ban Orbánt nem választották meg, hívei százezrével vonultak az utcára éljenezni, tavaly pedig csupán néhány ezren ünnepelték a győzteseket. TGM szerint mivel a nép „alaposan” el akarta küldeni az előző kormányt, a legerősebbnek látszó alternatívát, a Fideszt választotta. Ugyanakkor szerinte Orbán Viktor bár kétségtelenül népszerű, de korántsem azért, mert szeretik, hanem mert tisztelik, például azért, mert remekül helyt tudott állni akkor is, amikor népszerűtlen volt és a bukás szélén állt. Mint mondta, nincs az a melegség, amely politikai kudarcok és népszerűtlen intézkedések esetén is kitart.

TGM szerint elképzelhető, hogy a Fidesz valóban évtizedekre kíván berendezkedni. Úgy véli, a már említett politikai apátiának és a Fidesz által kialakított média-egyeduralomnak köszönhető, hogy a Fidesz ideológiai befolyása és népszerűsége hosszú ideig fenn fog maradni.

Szerinte mindez azt a helyzetet eredményezi, hogy az országban végbemenő folyamatokról, a meghozott törvényekről a lakosság egyáltalán nem értesül, csupán a közvetett hatásait fogja érezni. Ennek szerinte az az oka, hogy a legtöbben a kereskedelmi tévékből és az „internet áttekinthetetlen általánosságából” próbálnak tájékozódni, így láthatóan nem tudják, mi történik. Nem tudják például azt sem, hogy a kormány visszatért a második Gyurcsány-kormány, illetve a Bajnai-kormány gazdaságpolitikájához. Egy ekkora fordulatot óriási felháborodásnak kellene követnie, ehhez képest most teljes a csönd – mondta. Szerinte az Orbán-kormány jelenleg az általa elátkozott Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bizottság által megkövetelt politikát folytatja, mindezt a rá jellemző brutális, tekintet nélküli és ügyetlen eszközökkel.

TGM szerint a kormány gondosan kiválogatta azokat a társadalmi csoportokat, amelyek egyébként is népszerűtlenek a társadalomban és leginkább az ő helyzetüket rontja az intézkedéseivel. Úgy véli, az elmúlt húsz évben mind a neokonzervatívok, mind pedig a nemzeti-konzervatívok elhitették az emberekkel, hogy az igazi problémát azok jelentik az országnak, akik nem dolgoznak és az adófizetők által befizetett pénzből élnek. Így például a nyugdíjasok, a rokkantnyugdíjasok, a segélyeken élők, a munkanélküliek, a diákok és mindazok, akik nem végeznek értéktöbblet-teremtő munkát, ezért lényegében a többiek kegyelméből élnek –fejtette ki a filozófus. Szerinte azzal, hogy a rendszerváltás óta most először három hónapra csökkentették a munkanélküli segély folyósítását, gyakorlatilag azt jelenti, hogy a munkanélküli segély megszűnt, ilyenkor pedig forradalmak szoktak kitörni. Nálunk viszont semmi nem történik, mert elhitették a lakossággal, hogy a munkanélküliek maguk tehetnek arról, hogy ilyen helyzetbe kerültek.

Mint fogalmazott, ennek a társadalomnak az az ideológiája, hogy akinek valami baja van, az haljon meg. Szerinte azonban akik így gondolkodnak, nem tehetnek róla, mert mint mondta, olyan társadalomban élünk, ahol a média felnagyítja ezeket az önző, megosztó ideológiákat és ezek mára teljesen elfogadottá váltak, egyébként egyáltalán nem csak Magyarországon.