Politikai kérdésekben nem szívesen nyilatkoznék, de jogi vagy gazdasági folyamatokkal nem indokolható ez a folyamat, mondta a Sukoró ügyről az ATV Egyenes Beszéd című műsorában Császy Zsolt. Emlékeztetőül: a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. értékesítési igazgatóját szeptember 2.-án helyezték előzetes letartóztatásba, és három és fél hónapot töltött a rácsok mögött. Hatszor hallgatták ki, a kihallgatások során pedig Császy szerint semmi olyan körülmény nem merült fel, amit a nyomozók egy éve nem ismertek volna, hiszen az információkat – akkor még állami emberként – épp Császy, illetve az MNV-t irányító Tátrai Miklós adta át az ügyészség kéréseinek megfelelően. (Császy például az ügyészség által elé tett dokumentumokon a saját sorszámozásait és szignóit látta viszont, így tudott arra következtetni, hogy hol tarthat a kihallgatás menete. „És sajnálattal tudom megállapítani, hogy a három és fél hónap alatt sem jutottunk el addig, ami már egy éve is ismert volt, vagy annak kellett volna lennie az ügyészség számára”, mondta Császy.

És éppen azért, mivel ismerte, hogy milyen iratok alapján zajlik a kihallgatás, Császy nem érti, miért húzódott ez a procedúra három és fél hónapig – ráadásul a 16 hétből 7-ben hozzá sem szóltak. Ami a kihallgatások tartalmát illeti, az ügyészség a tényállást szerette volna tisztázni, többek között felmerült, hogy mennyit érhetnek a Sukoró-ügy kapcsán érintett területek. (Emlékeztetőül: a vád szerint az MNV egy erősen ár alatti telekcserébe ment bele.) Császynak egyébként meggyőződése, hogy az ügyészség értékbecslése erősen sántít, ám a volt értékesítési igazgató többet nem árult el, mondván: az ütős információkat a bírósági szakra tartogatja. A kihallgatásokon szó esett még a az ügy politikai vonatkozásait, noha Császy szerint neki nem volt közvetlen kapcsolata a politikai vezetőkkel, nem is kellett, hogy legyen.
Amennyit a politikai szándékokról mégis megismert, abban semmi különöset nem lát, az ügyben a kormány a gazdaságpolitikai feladatát próbálta érvényre juttatni.

Arra a kérdésre, hogy az ügyészség tudakolta-e azt, miszerint Császy látta-e már Gyurcsány Ferencet, vagy Veres János volt pénzügyminisztert, netán fogta-e valaki a kezét, amikor aláírta az üggyel kapcsolatos papírokat, a volt értékesítési igazgató csak annyit mondott: erre a kérdésre nem válaszolhat. Császy annyit szögezett le, hogy tapasztalata szerint a politika a Sukoró-ügyben sem tárgyalt magasabb szinten, mint ahogy ildomos lett volna (értsd: ahogy más nagyberuházások – például a Mercedes-gyár – esetében tette a kormány). A Sukoró-ügyben az MNV dolga a telekcsere lebonyolítása volt, és a vagyonkezelő azt vette figyelembe, hogy a beruházó a sukorói telekért egy négyszer annyit érő területet ajánlott, mondta Császy. És annyit még hozzátett, hogy amikor döntöttek, semmilyen más, a terület iránt érdeklődő potenciális befektetőről nem tudtak.

Továbbá a gyanúsítás szerint az ügyészség kötelességszegést tételez fel, mondta Császy, ennek lényege, hogy ő értékesítési vezetőként megsértette az állam alapvető érdekét. Erre Császy azt tudja mondani, hogy akkor az MNV vezetői ugyanúgy az állam képviseltében jártak el, mint most az ügyészség – és akkor bizony legjobb szakmai tudásuk szerint úgy jártak el, ahogy az adott körülmények között kellett. Azt, hogy bármiféle politikai nyomást gyakoroltak volna rá Császy a kihallgatások alatt határozottan tagadta. Mindenesetre a politikai nyomás kulcskérdésként merült fel a három és fél hónap alatt, például abban az időszakban, amikor a miniszterelnök elszámoltatási szándéka nyomán felerősödtek bizonyos politikai mozgások. (Nevezetesen akkor, amikor az előző legfőbb ügyészt a parlamentben a Sukoró-ügy kapcsán támadták.)

Amikor őrizetbe vették, akkor Császy mankóval járt, és a rendőrség a mankójához bilincselte – hogy miért, azt a volt értékesítési igazgató sem érti, hiszen előéletében még csak szabálysértése sem nagyon követett el. Mindenesetre szerinte volt egy olyan elvárás, hogy azokat a szereplőket, akik bekerültek ebbe az eljárásba, fizikai megaláztatással kell feltálalni annak a közönségnek, aki erre igényt tart. Engem például a kínai kulturális forradalomra emlékezetet, hogy bizonyos lapok címlapján megjelentem, mint vezető értelmiségi – ezt megtiszteltetésnek veszem –, bilincsben. Tehát amikor egy kényszerintézkedés hatása alatt van valaki, akinek nem ez a dolga. Én jogi érvekkel szeretnék szembeszállni, és nem szeretném, ha az én érveimre bilinccsel válaszolnának”, mondta Császy.

Hogy miért tartották indokoltnak, a rendőrök, hogy a mankójához bilincseljék, azt Császy még meg szeretné kérdezni a szervektől. Egyébként, emlékeztetett a volt értékesítési igazgató, a rendőrök alapvetően tiszteletben tartották az állapotát, máskor nem fordult elő bilincselés, kizárólag akkor, amikor a tévé nyilvánossága előtt ment. Szóvá pedig azért nem tette a helyszínen az eljárást Császy, mert amikor a mankójához bilincselték, akkor gyakorlatilag nem fogta fel, elszenvedte, mint egy sérülést, hiszen sokkal fontosabb dolgokra koncentrált, elmondása szerint például arra, hogy mi lesz a szabadságával. Utóbb visszagondolva a helyzetre pedig arra jutott, hogy a bilincselés mögött politikai szándékok húzódtak, hiszen nem ő maga kérte fel a sajtót, hogy vegye fel a jelenetet. Egyébként megítélése szerint ez az eljárás nem neki szólt személy szerint, hanem mindenkinek, aki ebben az ügyben érintett. Császy úgy érzi, hogy Magyarországon lassanként olyan helyzet alakul ki, hogy mindenkit le lehet csukni. De a volt értékesítési igazgató szerint a bilincselés nem marad következmények nélkül, annál is inkább, mivel a börtönben más atrocitás is érte. Emiatt ugyan tett panaszt, de az illetékese szervek két és fél hónapja nem válaszolnak. Hogy mi volt az atrocitás, arról Császy egyelőre nem beszél. Most mindenesetre Császy bíróságon szeretné bizonyítani igazát az ügyben, és utána az összes körülményt szeretné megismertetni.

atv.hu