Felejtse el egy csöppet, hogy ön itt a pártelnök, mezei újságolvasóként mit érzékelt az utóbbi héten az MSZP-ből?

Egyértelmű, hogy a jobboldali média mindenáron két dolgot akar erőltetni, az egyik, hogy a szocialista pártot milyen belviszályok szabdalják…

Mondom újságolvasóként!

Újságolvasóként mindenki látja legalább a címlapot! És azon az van, hogy valaki mindjárt lemészárol házon belül. És persze a líbiai fejlemények…

Mondjuk ön Gyurcsányt, vagy fordítva…

Nekik mindegy, csak vér folyjon.  A másik üzenet pedig általában valami korrupciós ügy.

És mennyit változtathat ezen a helyzeten a „hallasd a hangodat” kampány? Persze nem a líbiai mészárlásra gondolok.

A „hallasd a hangod” akció csak egy része az induló kampánynak. A médiakampány mellett kirajzás is lesz: a képviselőink márciustól 176 választókerületbe mennek el, és meghallgatják, milyen problémákkal küszködnek az emberek. A hallasd a hangod internetes felületén például egyetlen nap alatt 1800-an jelentkeztek, hogy segítenének az MSZP-nek kvázi aktivistaként. Szóval a jelek szerint a Fidesz által sulykolt ügyek – az MSZP megosztott, romokban az ország, a szocialisták mindent elloptak – kommunikációjával nem sikerült elfedni, hogy volt különadó, hogy kifosztották a nyugdíjpénztárakat, hogy 250 milliárdot zárolni kell, hogy szükség van adóemelésre,  600-800 milliárdos megszorításra, hívja bárhogy a kormány, például megszorításnak.

Továbbá itt az alkotmányozása, ahonnan az MSZP kivonult, és a pálya széléről bírál. Nem lenne célszerűbb benn maradni, és megharcolni minden sorért?

Nem, mert az egész folyamat elfogadhatatlan, az okáról nem is beszélve. Az okot még Kötcsén taglalta Orbán Viktor, mondván: új politikai rendszerváltozásra van szükség, a fülkeforradalomban kivívott rendszerváltásnak pedig az új alkotmány elfogadása adja meg a jogi kereteit. Ezt a rendszerváltást mi nem akarjuk és nem is fogjuk legitimálni. Nem újabb és újabb rendszerváltásról kellene beszélni, hanem a mindennapi problémákról, hogy miért drágább a benzin, az élelmiszer, miért veszítenek sokat az emberek az adórendszeren, miért nem segít a kormány a devizahiteleseknek. És hadd emlékeztessek mindenkit: kezdetben részt vettünk az alkotmányelőkészítő-bizottság munkájában, javaslatokat tettünk szóban és írásban, de ezeket még megfontolni sem volt hajlandó a kormány. Miközben pedig folyt ez az előkészítő munka, a Fidesz előbb alkotmányt módosított, majd átírta az Alkotmánybíróság jogkörét. Mindebből pedig egyértelműen kiolvasható, hogy mennyire veszik komolyan ezt az egyeztetési folyamatot, látszik,  ez pusztán színjáték – semmi értelme nem lett volna folytatni a komédiát.

 Akkor hiába is próbálja önöket visszacsalogatni a Fidesz az alkotmányozó terembe?

Hiába, pedig fontos lenne a kormánypártnak – a külföldi visszhangok miatt is. Azt megértették, hogy a világban egyetlen demokratikus országban sem fogadnak el alkotmányt egy párt alaptörvényeként. Most viszont kifelé is egyértelműnek tűnik, hogy ami most készül, az a Fidesz pártalkotmánya, nem több.  Semmi jele a nemzeti konszenzusra való törekvésnek.

Beszéljünk a pártról. Az a hír járja, hogy regionális szinten nyúlnának hozzá – minden régió kapna egy, a pártszervezésért felelős igazgatót. Nem alulról kellene kezdeni?

Onnan is kezdjük: most bíztam meg a megyei elnököket, hogy azokon a településeken, amelyek eddig fehér foltnak számítottak, találjanak egy kontaktszemélyt, egy aktivistát, illetve térképezzék fel a szocialista szimpatizánsokat. És elkezdjük újra szőni az MSZP szimpatizáns- és aktivistahálóját, illetve 176 választókörzetre kiterjedő aktivistaképzést indítunk be. A harmadik lépés valóban az, hogy legyenek regionális szervezők – nem igazgatók -,  akik hétről-hétre végigjárják a megyéket, és számba veszik, kinek mire van szüksége, illetve felmérjék, ki mit végzett a kiosztott feladatok közül. Arról még nem született döntés, hogy a regionális szervezők miként működjenek, de a szándék az, hogy erősödjenek a párt központi-szervezői kapacitásai.

És mit kell most egy szocialista aktivista fejébe tölteni?

Olyan praktikus információkat, hogy hogyan lehet helyben küzdeni a politikai ellenféllel, ellenzékből, kevesebb eszközzel.

Hogyan?

Kardot kivonva – természetesen! Félre a tréfát, ez a szakemberek dolga. A képzés első szakasza márciustól szeptemberig tart, s az ősszel az aktivistáknak már új embereket kell hozniuk – így épülne fokozatosan a hálózat, ami a nevéből adódóan valóban aktiv (ista!) lenne. Soha nem kezdtük el a választási felkészülést ilyen korán….

Előrehozott választásokat sejt?

Még az is előfordulhat, de az a lényeg, hogy bármilyen helyzet áll elő, a jövő év elejére az MSZP-nek legyen egy trenírozott, ütőképes csapata.

Egyeztetett a Táncsics Alapítvánnyal az MSZP, hiszen míg itt aktivistákat képeznek, ott szocialista politikusokat – ez a munkamegosztás?

Ez a kérdés nem merül fel így – más a képzések célja. Nálunk egy, a napi politikai munkát praktikusan segítő tudást kell átadni mintegy 350 embernek, a Táncsicsnál a politikai iránt érdeklődőknek zömmel elvi képzést nyújtanak mintegy 30 embernek. Egyébként  emellett az MSZP nyári- és szabadegyetemet is szervez, ahol többek között újságírásról, politikai marketingről, közösségépítésről szólnak majd az előadások és a foglalkozások. Több száz embert várnánk ide évente – például azt a 370 jelentkezőt, aki kiszorult a Táncsicsból.

Azt mondják a közvélemény-kutatók, hogyha nyárig nem indul be érzékelhetően az MSZP izmosodása, akkor valószínűleg nem lesz képes váltópárttá erősödni ebben a ciklusban. Hogy áll a népszerűség?

A kérdésben felvetődő állítás még egyetlen választásnál sem alakult így. Az MSZP az 1990-es választások után két-három éven keresztül szinte csak vesztett népszerűségéből, majd történelmének legnagyobb győzelmét aratta. 1999 végén Orbán Viktor még azt hirdette, hogy meg is semmisíti a szocialista pártot, és mondhatta, hiszen a szocialisták tábora két éven át nem tudott jelentősen gyarapodni. Szóval az látszik, hogy két éven belül soha nem állt elő olyan változás, ami eldöntötte volna, melyik formációból lesz váltópárt és melyikből nem. Ráadásul a mostani helyzetet azért nehéz összevetni a két említett helyezettel, mert 1994-ig az ellenzék gyakorlatilag minden kétharmados törvényt meg tudott vétózni, ha akart, illetve 1998 után az MSZP-nek egyedül több mint egyharmada volt a parlamentben, és a választások után is 20 százalék fölött volt a támogatottsága a teljes lakosság körében. Jelen helyzetben egyik sem adott – azaz az Országgyűlésben semmilyen, a parlamenten kívül pedig elég korlátos eszközei vannak az MSZP-nek ahhoz, hogy egyfajta társadalomszervező-erőként lépjen fel.

Ettől függetlenül még nem látszanak.

Ez egy ócska sztereotípia. Egyrészt tudtunk írni alternatív költségvetést, kidolgoztunk alternatív alkotmánykoncepciót és alternatív adótörvényt – nem igaz, hogy semmit nem tudunk tenni az ország legfontosabb ügyeiben. Másrészt nehéz úgy fellépni, hogy egyelőre az MSZP hitelességi deficittel küzd.  Emiatt van az, hogy amikor nagyobb tömegeket szeretnénk mozgósítani, netán magunk mellé állítani, akkor még gyakran elutasítanak minket a civil szervezetek és az átlagemberek is. Szűklátókörűségre vall ebben a helyzetben az MSZP-t kárhoztatni, hogy nem szervez össznépi ellenállást. Ha ezt a politikába friss erőként érkező LMP-ről mondanák, amiről még fél éve azt írták,  leváltja a baloldalt, és a szociális-liberális értékek egyedüli képviselője lesz, akkor nem pontosan értem, hogy az ilyen kritikák miért nem az LMP-t találják meg először. Valószínűleg azért, mert az elemzők szerint az LMP nem boldogul ezzel a feladattal. Az MSZP viszont iszonyatos erőfeszítéssel, de képes lesz magát újraépíteni.

De nagyon sok esetben mondja ugyanazt az MSZP és az LMP többek között alkotmányügyben – úgyhogy miért nincs erőteljesebb közeledés, például a szocialisták egyik kedvenc időtöltése, hogy kvázi Fidesz-bérencnek titulálják az MSZP-t.

Nem csak az alkotmányozás kapcsán, említhetném az adórendszerről, a médiatörvényről mondottakat, gazdasági ügyekben is sokszor vállalni lehetne egymás nyilatkozatait.  Ma már sajnos olyan helyzetben van az ország, hogy félre kellene tenni a személyes és politikai ellentéteket a civileknek, az MSZP-nek és az LMP-nek egyaránt, és közösen kellene cselekedni.  Most egy kicsit olyan a helyzet, mint amikor valaki fekszik a járdán, újra kellene éleszteni, és válogatunk a járókelők között: ő újjáéleszthető, ő nem, ő megint igen, ő megint nem. Ez egész biztosan csak a beteg halálához vezethet.

atv.hu / Nagy B. György