Jó dátum az a február 26., de addig, ha kérhetem, hagyjuk Gyurcsányt – sejtetett Puch László az fn.hu-nak adott interjújában. Az MSZP pártigazgatója bizonyára arra gondolt, hogy ezen a szép szombati napon dönti el a szocialista párt választmánya, hogy szentesíti-e a Gyurcsány Ferenc által életre hívott Demokratikus Koalíció Platform megalakulását, vagy sem. Hogy Puch arra próbált csattanós választ adni, miszerint a volt pártelnök-miniszterelnök évet értékel (méghozzá a márványízű Grand Hotel Corinthia Royalban), vagy egy régóta mérgesedő helyzetet próbált kezelni, arról csak találgatni lehet. Egy biztos, a felfokozott hangulatban mindenki kerülgeti az igazságot, azaz az elnökség simán áldását adta (hivatalosabb formulával: elfogadásra javasolta) a Demokratikus Koalíció Platform létrejöttére, és az atv.hu információi szerint a választmány sem kötözködik majd.

Egyszóval hadüzenetnek, ha annak szánta Puch, egy csöppet gyenge. Ahogy hadüzenetnek, ha annak szánta Gyurcsány egy csöppet gyenge az évértékelő is. (Hogy ki lesz ott, azt egyelőre nem lehet tudni, ugyanis több forrásunk szerint, ha az invitáló e-mail-ben elküldött meghívó-linkre kattintott valaki, akkor a rendszer automatikusan résztvevőként regisztrálta. Így esett, hogy Mesterházy Attila pártelnök például elvben visszajelzett, a gyakorlatban viszont Pápán tolja a kampányipart.) Mindenesetre több interpretáció kering a pártban arról, miképp értékelendő, hogy az eddig a főként a színfalak mögött tevékenykedő szürke eminenciás Puch kilépett a színpadra. Az első verzió rendkívül egyszerűsíti a helyzetet, mondván: Puch László szimplán meg akarta mutatni, hogy nagyobb úr Mesterházynál és Gyurcsány Ferenc platformelnöknél egyaránt. Hogy ebben mi érdeke lenne, arra nem érkezik válasz.

A másodiki hipotézis már árnyaltabb, és abból indul ki, hogy a pártigazgató megelégelte a kétpólusú pártot (vagy legalább annak látszatát), és önjáró módon akcióba lendült, mellyel vagy látványos behódolásra vagy nyílt háborúra kényszerítheti Gyurcsányt. Persze ahhoz, hogy ez az elmélet igaznak bizonyuljon, Mesterházyt is be kellene vonni a huzavonába, a pártelnök azonban nem moccan. A harmadik verzió viszont épp arról szól, hogy Puch valójában nem erős. Azaz az egyre fogyó pénzből gazdálkodó Puchnak (noha egyelőre ő Mesterházy egyedüli forrása) pozícióját visszaépítendő vagy megőrzendő szüksége van arra, hogy úgy léphessen fel, mint aki egyedüli ellenlábasa lehet a rendszerben Gyurcsánynak. Mivel pedig ebben a szituációban jó, ha Gyurcsány erősebbnek látszik, a pártigazgatónak kapóra is jött az évértékelés. És persze akad egy negyedik változat is: Puch pontosan hiszi, amit mond, így elvi alapon tartotta helyesnek, hogy nekimenjen a volt pártelnök-miniszterelnöknek, ugyanis egy dolog tagadhatatlan – befolyása ettől az akciótól nem nő és nem csökken a párton belül, aminek működését mégis csak ő biztosítja.

Hogy Gyurcsány most hol áll a szocialista táblán, az egyelőre kérdéses, annyi biztos, hogy számára remek, ha Orbán egyetlen balos, valódi ellenfeleként pozícionálja magát (ebben egyébként  a bal- és a jobboldali média egyaránt partner). Hogy ezen belül milyen helyet fog Gyurcsány, arra három – logikai úton adható – válasz létezik. Az egyik szerint Gyurcsány semmi mást nem akar, pusztán segíteni az MSZP-t és a baloldalt, és mondanivalója tartalmát e célhoz igazítja. Ebben az esetben párhuzamosan nő az elnökség és a saját reputációja. A második tétel, hogy a volt pártelnök-miniszterelnök visszavenné az MSZP-t, akkor az évértékelés egy pártkarrier újabb fejezetének bevezetése. És van a harmadik lehetőség – amit Gyurcsány konzekvensen cáfol –, az új párté. Az azonban egyértelmű, hogy a jelenlegi tagsági hangulat mellett – „csak a párt ne szakadjon” – ez nem megy, így Gyurcsány mintegy inkubátorban hizlalja platformját, amíg többségbe nem jut a pártban, és utána szakít. 

atv.hu