Az átlag magyar bulvárt fogyaszt, hiszen nagyságrendekkel több „színeslap” fogy a piacon, mint közéleti. A hazai bulvársajtó nagyjából 50-100 sztárból kénytelen megélni, a politika és a bulvár gyakran összemosódik, a bulvár határa pedig ott keresendő, ahol a demokrácia és a diktatúra mezsgyéje húzódik – többek között ehhez hasonló bölcsességekkel szolgált a Bulvar&Buisness konferencia.  

Konkrétan nem létezett

A rendszerváltás idején olyan, mint bulvársajtó konkrétan nem létezett Magyarországon, a szocializmusra ugyanis nem volt jellemző a műfaj, mondta Gerényi Gábor, Az Index alapítója úgy véli, a bulvár egy megközelítési mód is lehet, hiszen komoly témákat is fel lehet dolgozni „bulvárosan”. Ennek ellenére ez volt divat. Az első bulvárlap a „Mai Nap” című újság volt, később pályára állt a Blikk is, ám az ezredfordulóig csupán másodlagos szerepet töltött be a bulvár, helyzete az internetes sajtó térnyerésével változott, az olvasók ugyanis a szórakozás lehetőségét is keresni kezdték a médiában.

Fejlődik az önmoderáció

Bizony, emlékezett vissza Gerényi, az ő portáljukat is hamar megtámadták, mondván: „bulvárosítják az újságírást”. De fanyalgás ide vagy oda, az nem másodlagos kérdés, hogy egy jól megírt bulvárcím rendkívül magas kattintásszámot tud generálni, ezt felismerve pedig a különböző hírportálok úgynevezett címversenybe torkollottak. A lényeg annyi volt, hogy ki tud nagyobb hülyeséget írni a cikkek címében. Szerencsére azonban Gerényi ebben a tekintetben egyre több visszafogottságot lát, egyre inkább moderálják magukat a szolgáltatók.

Mindkettő szemforgat

Hammer Ferenc, az ELTE szociológusa „A politikai és a bulvár” című előadásában arra kereste a választ, vajon miért van pánik a politikai és a bulvár világában. A demokrácia általános jellemzői közé tartozik a legitimáció, a bizalom, a hit, a tekintély és a komolyság. Amikor azonban a politikai összekeveredik a bulvárral, ezeket az értékeket felváltja a bohóckodás, a tekintély lerombolása. Pedig, magyarázta Hammer a politika és a bulvár között felfedezhetünk szerkezeti hasonlóságokat is: mindkettőnél a közönség szavaz a dolog sikerességéről, mindkettőre jellemző a populizmus, a moralizálás, és mindkettő szemforgatva képes szörnyülködni bizonyos dolgokon.

Egymás tápanyagai

„A bulvár és a politika afféle félkész termékeket előállítva képezi egymás tápanyagát”, fogalmazott Hammer. A bulvárnak egyébként jellemzője, hogy strukturálisan jobboldali beszédmóddal bír, és jócskán felerősíti a politika negatív tulajdonságait. A szociológus előadása végén levetítette a közönségnek Bokros Lajos, volt pénzügyminiszter hírhedtté vált táncát Hajdú Péter „Frizbi” című műsorában, mint ékes bizonyítékát a politika és a bulvár összemosódásának. Leszűrve a tanulságot pedig annyit tett hozzá, nem hinné, hogy az MDF-nek túl jót tett volna az ominózus fellépés.

A jó ízlés nem határ

A konferencia lezárásaként kerekasztalbeszélgettek a bulvár nagyágyúi: Pallagi Ferenc, a Bors, Murányi Marcell a Blikk főszerkesztője, a Story Magazint irányító Ómolnár Miklós, Hajdú Péter, a Frizbi műsorvezetője, valamint Körmendi Gábor a jujj.hu képviseltében. „Nem hiszek a bulvárban és a bulvárújságírásban. Én abban hiszek, hogy vannak olyan termékek, amiket remekül el lehet adni”, nyitott azonnal billogellenességgel a Blikk főszerkesztője. Pallagi Ferenc üzlet helyett filozófiával érvelt: szerinte a bulvár a demokrácia és a diktatúra határán fekszik, ugyanis egyetlen diktatúrában sem létezett bulvárújság. „A bulvár csak ott élhet meg, ahol van személyiség, létezik a bírálat és a kritika, ahol élni lehet az irónia eszközével”, magyarázta a Bors főszerkesztője. Ami a határokat illeti, Hajdú Péter, aki maga is bulvárműsort vezet, és mint magánember is sűrűn szerepel a különböző bulvárhírekben azt mondta: a jó ízlés semmiképpen sem lehet határ.


Kicsi piac, óvatos politika

A résztvevők abban egybecsengtek, hogy nagyon nehéz gátat szabni a bulvárnak egy olyan világban, ahol több százezres látogatottságú blogok vannak – melyek ellen néhány esetben már a büntetőjog eszközeivel is érdemes lenne fellépni. Aztán jött a szokásos gumicsont, és szapulták a hazai újságíróképzés minőségét, végül pedig kikötöttek a készülő médiatörvénynél. Pontosabban kíváncsian várják, vajon mit engedhetnek majd meg maguknak a bulvárlapok. „Magyarország kicsi piac. Az a bulvárújság, amelyik meg akar élni, nem nagyon mehet bele a politikába”, mondta a Bors főszerkesztője.