Állítólag már elvi döntést is hozott a kormány, hogy az eredetileg 2060-ig titkosított, a szocializmus állambiztonsági szolgálatának mintegy 50 ezer nevét tartalmazó mágnesszalagokat nyilvánosságra hozzák, egy meghatározott kör számára. Így a kérdés – az ATV Civil a pályán műsorát vezető Havas Henrik szerint – az, hogy milyen nyilvánosságot jelent a „bizonyos kör”.

Publicitás vs lebukás

Varga László szerint ez a hír önmagában még nem értelmezhető. Hogy az legyen, mondta a történész, tudni kellene, hogy milyen időszakot ölel fel az adathalmaz, miért pont 50 ezer emberről beszélnek, és így tovább. Ennek ellenére Varga László üdvözölte a publicitást, nem úgy Földi László. A hírszerzés volt műveleti igazgatója azt hangsúlyozta, hogy a hálózati személyek a leginkább védett eszközei a titkosszolgálatoknak, ha felfedik őket, akkor a jelenlegi munka is sérülhet.

Mindenki kollaborál

És bizony Földi szerint rossz Havas azon megközelítése, hogy a titkosügynök a demokráciában üdvös munkatárs, diktatúrában viszont nyomorult spicli. Havas újra nekifutott, mondván, arra gondolt, az ügynökök egyszerűen büdös kollaboránsai voltak a Kádár-rendszernek. Ám Földi szerint hiba őket kiemelni egy rendszerből, mert bizony mindenki kollaborált: például egy házmester soha nem tagadta meg, hogy információt adjon a szolgálatoknak.

Ott figyel az interneten

Varga szerint viszont az a hiba, hogy húsz év után még mindig titokban maradt a titkosszolgálatok tevékenysége. Gervai András pedig beszólt Földinek, mondván: csak ne mossa össze a diktatúrát a demokráciával, illetve az egész népet az ügynökhálózattal. Már csak azért sem, mert nem igaz amit mond, ezt bizonyítja az író, szerkesztő szerint, hogy Lengyelországban, Németországban is megtudták oldani a problémát, sőt a Magyarországról kultúrfölénnyel lenézett Szlovákiában az interneten figyel az ügynöklista.

Vagy az egészet kidobjuk, vagy egy szót se

Földi azonban kitartott amellett, hogy államforma ide vagy oda, a titkosszolgálat módszertanát naponta vitatni nem lehet, mert a módszertan ugyanolyan Amerikában, mint Közép-Kelet Európában. Ha ez nem tetszik, akkor Földi szerint legfeljebb az egész szolgálatra lehet azt mondani, hogy nem kell, mint szervezet. Ám ha önfeledten kiadjuk a közelmúlt listáit, figyelmeztetett Földi, akkor szakmailag kezelhetetlenné válnak a feladat- és kapcsolatrendszerek.

A hírszerzés intakt marad

Varga László szerint kár ennyire aggódni, ugyanis a hírszerzés adatai nem szerepelnek a mágnesszalagon, a nyilvántartásban azokat listázták, akiket a köznyelv nevez ügynöknek, például a filmrendező Szabó István valószínűleg felbukkan, de a III/II-es Medgyessy Péter például már nem, mert a hivatalos állomány nincs a lajstromban. E ponton el is kezdődött egy polémia, mivel Havas azt feszegette, hogy az SZT-tisztek (szigorúan titkos tisztek) a rosszabbak, vagy az ügynökök.

A párt kardja és pajzsa

Varga szerint egyértelműen az SZT-tisztek, mert ők semmi esetre sem elszenvedték a diktatúrát, hanem kiszolgálták a rendszert. Ahogy a németek mondták, emlékeztetetett Varga, a Stazi a párt kardja és pajzsa. Viszont Gervai András könyvéből – Fedőneve szocializmus – azért az is kiderül, hogy az ügynökök között akadtak olyanok, akik kényszerből szolgálták a rendszert, de olyanok is, akik nyelvüket lógatva jelentettek, ha kellett, ha nem. Földi László szerint nem lehet összevetni az NDK-s és a magyar szisztémát, Varga szerint dehogynem, sőt 1962-ig Kádáré volt a keményebb rendszer. Ezt igazából Földi sem vitatja, de szerinte az 1960-as évek közepétől viszont puhábbak voltak a viszonyok, így amikor a belső ellenzékről volt szó, a szolgálatok nem voltak kétségbe esve, nem kellett torolniuk, már csak azért sem, mert az ellenzék reformálni alkart, és nem rendszert váltani.

Lyuk a budi falán

Gervai András szerint a puhaság részben mítosz, ezt bizonyítja az az eset, amikor az orosházi vasúti resti vécéjének falán egy feliratot találtak, miszerint: „sül a hurka, sül a lángos, le van szarva Kádár János. Ebből az ügyből, emlékeztetett az író 7-8 éves nyomozás kerekedett, aminek első három hétben az állambiztonságiak lyukat fúrtak a vécé falába, és a női részlegből figyelték a potenciális elkövetőket. És Gervai szerint mítosz a szervezeti különállás is: a hírszerzés és a III/III igenis elválaszthatatlan volt – például nagyon gyakran együtt zsarolták meg a disszidáló fiatalok családját, így azok csak beszervezésért cserébe látogathatták meg kint élő rokonaikat.

Kannibálok közé a gyerek

Havasnak a rokonokról erről beugrott Horn Gyula, aki azt mesélte neki, hogy bizony őt is megfigyelték – ráadásul a volt külügyminiszterhez megfigyelője kopogtatott be. Horn azonban nem gyúlt haragra, hiszen a szolgálatok csúnya módszerekkel zsarolták az embereket, például simán bementek valakihez, hogy lopáson kapták a gimnazista fiát, aztán közölték az alannyal, hogy vagy aláírja a beszervezési nyilatkozatot, vagy bevágják a fiút egy tököli cellába négy „kannibál” közé. Hát ebben a helyzetben bárki aláírt volna.

Társadalmi megbízott lett

Horn Gyulát nem lehetett figyelni, kérdőjelezte meg a sztori hitelességét Varga, mert párttagot nem lehet simán megfigyelni, csak pártbizottság külön engedélyével, márpedig nem volt az a pártbizottság, ami rábólintott volna Horn nyomkövetésére. Ami a beszerzési direktívákat illeti, a párttagokat is próbálták beszervezni, legfeljebb nem írták le, hogy ügynök, hanem társadalmi kapcsolatot faragtak belőle, riposztozott Földi.

Szignó pedig kellett

A műveleti igazgató állította, saját magának voltak olyan esetei, amikor valakit nyilvántartásba vettek, ügynökként kezelték, és az illetőnek fogalma sem volt, hogy kinek jelent. Ugyanis, magarázta Földi, egy nemzetbiztonsági szakember fedésben él, és így szerez információt. Varga szerint viszont ez főként a hírszerzésre volt jellemző, a belföldön dolgozó tisztek esetében az érintettek 99 százaléka tudta, hogy kinek dolgozik – már csak azért is, mert beszervezési nyilatkozatot írt alá (ettől csak nagyon ritkán lehetett eltérni.)

Nem való neki a btk

Havast inkább az az etikai-érzelmi kérdés izgatta, hogy milyen szakma az, ahol egy fiúval meg lehet zsarolni egy apát. Hát, mondta fatalista hangon Földi, a titkosszolgálat lop, csal, hazudik, zsarol, a tevékenysége kezelhetetlen és értelmezhetetlen az alapvetően a civil társadalomra szabott büntetőtörvénykönyv normái szerint. Ezért hívják titkosszolgálatnak, ami azt jelenti: ne kérdezd meg, mit csinál, és sehol a világon ne kérdezd meg, ironizált az egykori műveleti igazgató.

A tszolgák már a hálóban voltak

Azért titkosszolgálat és titkosszolgálat között igenis van különbség, érvelt Gervai, például Amerikában ez a szervezet nem akart jelen lenni a lakosság hálószobájában, nem akart háborút folytatni a néppel, míg Magyarországon a lakosság fele érintett volt a megfigyelésben. Földi szerint a titkosszolgálatok világába bepillantó társadalom azonnal a szolgálatok bezárását követelné, úgyhogy az a kérdés, hogy meg van-e a politikai bizalom. Ha igen, akkor a szolgálatok elvégzik a dolgukat, ha mégsem az végzik el, akkor megvan az eszközrendszer, amivel a politika visszanyesheti túlterjeszkedésüket.