A szerző 2006-ban került reflektorfénybe, amikor lebuktatta a főiskolás éveiben ügynökként tevékenykedő Szabó István Oscar-díjas filmrendezőt. Gervait négy évvel ezelőtt sokan támadták Szabó múltjának leleplezése miatt. A Heteknek adott interjúban azt mondta, most is érzékeli a témával szembeni ellenállást: - A kiadó tulajdonosa, amelyiknek eredetileg megmutattam a „Fedőneve: szocializmus” szinopszisát, azt mondta, gondolkozott, hogy miért pont ő adjon ki olyan könyvet, amiből az derül ki, hogy az ember sárkányfog vetemény. Egy másik kiadó azt válaszolta kedves, udvarias hangú levélben, hogy őt hányinger kerülgeti ettől a témától. Szerettük volna a könyv bemutatóját egy reprezentatív moziban megtartani, de az igazgató azt felelte, értsem meg, hogy neki a rendezőket kell képviselnie és védenie. Folyamatosan érzem egyeseknek a témával szembeni fenntartásait, megvetését, utálatát, ugyanakkor négy éve is éreztem és most is számtalan jele volt annak, hogy ismerősök és ismeretlenek is szimpatizálnak velem és támogatásukról biztosítanak – nyilatkozta a lapnak az író.

Fájdalmas kérdés

A Hetek felvetésére, miszerint van-e értelme ilyen dokumentumokat nyilvánosságra hozni, hiszen bár a rendszerváltás óta kitűnő könyvek születtek a témában – mások mellett Kenedi Jánostól, Ungváry Krisztiántól, Szőnyei Tamástól – sokaknak mégis úgy tűnik, nem hoztak lényegi változást, Gervai azt mondta: - Ez nagy kérdés. Definiálni kellene, mit jelent az, hogy van-e értelme. Ha azt nézzük, hogy egy ilyen könyvnek a hatására rövid távon változik-e a törvényi szabályozás - illúzió lenne ilyet gondolni -, akkor azt mondom, nincs értelme. Hosszabb távon? Lehet, hogy 50 év múlva előveszik majd a könyvemet, vagy azt mondja egy tanár, hogy „a Gervaiban nézz utána”. De rövid távon ez kicsit olyan, mint számtalan értelmiségi tevékenység, hogy egymásnak csinálunk színházat, egymásnak írunk, egymás kiállításaira megyünk el. Fájdalmas és szomorú dolog, ha az ember a mélyére gondol annak, amit kérdez, mert így nézve kicsit falara hányt borsó. Számomra mégis személyes ügy is, mert úgy érzem, nekem elszámolni valóm volt a múlttal – tette hozzá az író.

Inkább a patkányok

Gervai külön fejezetben foglalkozik azzal az időszakkal, amikor 2006 elején leleplezte Szabó Istvánt. Azt írja, hogy úgy érezte, mintha kiütötték volna, miután elolvasta a rendező mellett kiálló, 100 közéleti szereplő, művész és politikus aláírásával megjelentetett nyílt levelet.

A könyvben feleleveníti a legmarkánsabb reakciókat. Szabó István felesége, Gyürei Vera például azt nyilatkozta, hogy „inkább a patkányokkal kellene foglalkozni, akik mindent elrontanak”. Gervai szerint ezt feltehetőleg rá, meg az Élet és irodalomra értette.

Benedikty Béla a Népszavában azt írta: „Abból, hogy valaki besúgó volt, nem következik semmi”. Gervai először úgy gondolta, ez egyszerűen képtelenség. Azóta viszont eltelt öt év, száznál több dosszié megfordult a kezében, és ma már úgy véli, van igazság Benedikty felvetésében: - Nagyon fontos tudni, hogy az adott személyt hogyan, milyen körülmények között szervezték be és milyen volt az ügynöki tevékenysége. A könyvből az is kiderül, hogy jelentős különbség van ügynök és ügynök között még olyan helyzetben is, amikor mind a két személy retorziója ugyanaz volt, mint például Szabó Istváné és Kézdi-Kovács Zsolté – magyarázta a lapnak Gervai.

A 2006-os, személyét ért támadássorozat körülbelül egy hónapig tartott: Gervai azt mondta, úgy érezte, hogy "bizonyos embereknek olyan érdekérvényesítő képessége van, hogy szinte én lettem a besúgó".
 
Borzalmas jelentések

Az író szerint Szabó István jelentéseiből sem az érződik, hogy viszolygott volna az együttműködéstől, Bódy Gábor és Máriássy Félix filmrendezők ügynöki tevékenysége pedig kifejezetten borzalmas: - Amit Máriássy Vincze Imre zeneszerző magánéletéről írt, az olyan, mint egy vészbíróság az ötvenes évekből, mint egy ítélet szövege – mondta Gervai.

A könyvből egyébként az is kiderül, hogy az ügynökök a karrierjük előmozdításához is kaptak segítséget a szolgálatoktól: - Bódy Gáborról hallottam Föld Ottótól, a filmgyár igazgatójától – aki nem tudta, hogy Bódy ügynök volt – hogy nagyon jó kapcsolatai voltak, mindent el tudott intézni. Megtörtént, hogy forgatás közben le kellett állni, mert elfogyott a pénz, de Bódy egy-két telefonnal elintézte a folytatást.  Ember Juditnak pedig egyszer azt mondta, hogy a filmkészítés érdekében az ördöggel is szövetkezne – idézte a könyv egyik érdekes részletét Gervai András.