Az ATV „Civil a pályán” című műsorának legutóbbi adásában a magyarországi droghelyzetről beszélgettek Havas Henrik vendégei. Az apropót az adta, hogy november elején az új kormány megalakulása óta először ült össze a Kábítószerügyi Koordiánációs Bizottság, ahol többek között arról született döntés, hogy csökkenteni fogják a megelőzésre szánt költségvetési támogatásokat.

Az átlag drogos úgy néz ki, mint mi

„Ha azt a szót kimondjuk, hogy kábítószeres, gyakran egy bizonytalan státuszú fickó képe jelenik meg előttünk, aki elveszi tőlünk az utcán a mobiltelefonunk, mert pénzre van szüksége az anyagra. Az átlag magyar droghasználó azonban pont úgy néz ki, mint bármelyikünk, nem lehet róla megmondani, hogy kábítószerezik”, kezdte Zacher Gábor toxikológus. A szakember azt is elmondta, a könnyűdrog fogalmát személy szerint szakmaiatlannak tartja, hiszen ki mondja meg, hogy mitől könnyűdrog például a marihuána, és mitől kemény a heroin. A marihuána legalizálásával kapcsolatban pedig úgy fogalmazott: abszolút legalizálás-ellenes elveket képvisel.

Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa úgy véli, ma Magyarországon nagyon kevés ember hajlandó őszintén beszélni a tudatmódosító szerekről. Az, hogy ezekkel a szerekkel kapcsolatban milyen szabályozást tart megfelelőnek, nem annak függvénye, hogy van-e személyes kötődése a drogokhoz, reagált Dénes Havas Henrik műsorvezető azon kérdésére, hogy neki személy szerint milyen kapcsolata van a különböző kábítószerekkel. „A marihuána magyarországi legalizálásával kapcsolatban úgy gondolom, hogy a legalizálás szó nem igazán megfelelő: egy szabályozott piacban inkább tudnék hinni”, fogalmazott.

Genetikai hajlam és eleve elrendeltség

A műsor civil vendége a harmincas évei elején járó „Gabka” volta, aki közel hat évig, 16-23 éves koráig volt rendszeres droghasználó. A nő szülei még egyéves korában elváltak, édesapja főorvosként, míg édesanya pszichológuként dolgozott. Bár édesapja alkoholista volt, nem a családi problémáktól lett szenvedélybeteg a fiatal kamasz. Ahogy fogalmazott, „genetikailag hordoztam magamban a függőséget. Soha nem volt semmi elég. Mindent, ami jó érzést adott, akartam. Ez már egészen kicsi koromban megmutatkozott, egy egész csomag gumicokrot faltam be nagyon kevés idő alatt, és ha elfogyott, elloptam a tesómét”.  
A genetikával, mint lehetséges okkal Zacher Gábor is egyetértett, azonban szerinte ez nem jelent egy eleve elrendeltséget, sokkal inkább egy hajlamot.

Gabka a középiskolában társaival addig ivott, amíg ki nem feküdt, soha nem érezte a határokat, ami jó érzést okozott számára, azt rendszerint túlzásba vitte. A tanárok pedig nem szóltak érte, ha nem ment be az iskolába. Dénes Balázs szerint rossz iskola az olyan, ahol hagyják, hogy a gyerekek iskolaidőben agyon igyák magukat. A fiatalkorúak alkoholizálása a világon mindenhol probléma, ez nem volt másképp a hatvanas években sem. Vannak aggasztó trendek, de a mai fiatalok ebből a szempontból nem különböznek a 10-20 évvel ezelőtti fiataloktól.

Átlagosan napi hét percet foglalkoznak a szülők gyerekeikkel, egyre inkább kezd elszemélytelenedni ez a világ, a gyerek egész nap a számítógép előtt ül, hétvégén meg jönnek a nagy ivászatok, mondta Zacher, aki szerint nem ritka, hogy egy 16 éves gyerek a péntek esti buliból szombat délután keveredik haza. Gabka szerint sok esetben a szülők inkább elfordítják a fejüket a probléma elől, és úgy tesznek, mintha nem tudnának semmiről.  

Esélytelen harc

Nagyjából 350 ezren használnak hétvégenként hazánkban drogot, negyed millióan marihuánát, 50 ezren pedig extasy tablettát. Az egyenruhás testületeknek leginkább az lenne a feladatuk, hogy az ellátó rendszereket göngyölítsék fel, ahelyett, hogy a fogyasztókat üldöznék, mondta Zacher. Ezzel egyetértett a Dénes Balázs is, aki szerint háborút folytatnak a terjesztők ellen, ám ezt a háborút a rendőrök nagyon régen elvesztették. Az eljárások 80-85 százalékát az egyszerű fogyasztók ellen indítják, az összes eljárás 80 százaléka pedig a cannabis fogyasztók ellen irányul. A rendőrök feladata az lenne, hogy a kábítószer terjesztő bűnbandákat korlátozzák, de ez egy esélytelen harc. Ahogy az USA hatóságai sem bírnak a mexikói terjesztőkkel, úgy ez nálunk sem működik, mivel akkora az elérhető haszon, hogy minden elfogott terjesztő helyére azonnal jön egy újabb.

Zacher szerint Gabka példája a jéghegy csúcsa, hiszen a szerhasználók nagyon nagy százaléka nem jut el idáig: nem lesz belőle függő. Jelenleg olyan 14-15 ezer fő körül mozog a pszichoaktív függők száma. Ma Magyarországon, ha nagyon felfelé kerekítünk, akkor körülbelül százan halnak meg drogfogyasztás következtében, és 500-600 körül vannak azok, akik valamilyen betegséget, például Hepatitis C-t kapnak el a kábítószerezés folyományaként.

Az alkohol és a cigaretta is öl, de jó pénzt hoz

Dénes Balázs úgy véli, helyes lenne, ha aszerint néznénk a szereket, hogy mekkora kárt okoznak az egyénnek és a társadalomnak. Az alkohol és a cigaretta egyértelműen károsabb a társadalomra, mint a legtöbb drog. Az állam ennek ellenére folyamatosan csökkenő költségvetést tud felmutatni a prevencióban. Reálértéken jövőre a hetedét szánják majd erre, mint amit 2003-ban. A segítség általában civil szervezetektől érkezik, mert ezt az űrt az állam nem tudja betölteni. „Amire nálunk pénz van, az a drogfogyasztók üldözése, a rendőrök és a bírói eljárások”, fogalmazott. Szerinte a pár évvel ezelőtt az olasz képviselőházban elvégzett drogvizsgálat a magyar országgyűlésben is hasonló eredményt hozna. „Nem a kábítószer az egyetlen téma, ahol mást mondanak a politikusok, mint amit csinálnak. Az emberek többségének azonban tetszik a keménykedés a kábítószerekkel kapcsolatban, mert nincs minőségi információjuk arról, hogy mik is azok tudatmódosító szerek. Ma még nagyon sokan úgy gondolják, hogy az alkohol kevésbé káros, mint a marihuána”.