Egy napló felolvasásával és szakértők meghallgatásával kezdődött a móri mészárlás gyanúsítottjának másodfokú tárgyalása a Fővárosi Ítélőtáblán. Weiszdorn Róbert bűnösségét első fokon a Fejér Megyei Bíróság mondta ki, még 2008. december 18-án. A verdikt szerint társtettesként, nyereségvágyból, több emberen elkövetett emberölés bűntettében, valamint lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntettében találta bűnösnek, ezért életfogytig tartó fegyházbüntetést kapott, tíz évre eltiltották a közügyektől, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját pedig 30 évben határozták meg. Az elsőfokú bíróság döntése ellen az ügyészség és a védelem egyaránt fellebbezett: előbbi az ítéletet kívánt súlyosbítani, utóbbi téves minősítésre hivatkozva pedig mérsékelné a kiszabott tételt.

Keze, lába bilincsben

A kezén és lábán megbilincselt Weiszdorn kedden nem tett vallomást, mondván: fenntartja a nyomozás során és az elsőfokú eljárás alatt tett vallomását, kérdésekre viszont készséggel válaszolt. így a bíró arra volt kíváncsi, hogy milyen öltözék volt Weiszdorn tettestársán, az előzetesben öngyilkosságot elkövető Nagy Lászlón, amikor megérkeztek a móri bankfiókhoz. A bíró azt is tudni szerette volna, hogy az első lövések után Nagy Weiszdorn mellett maradt-e, hogyan esett össze a megsérült biztonsági őr, hova távoztak a bankból, valamint, kiket látott Weiszdorn az utcán a bankfiókból való távozás után.

Nem tudja, hány lövés

Weiszdorn a kérdések zömére válaszolt, bár akadtak részletek, amire nem emlékezett, hiszen „nagyon gyorsan történt minden”. Például homályban maradt az is, hány lövést adott le a bankfiók ügyfélterében a vádlott, Weiszdorn ugyanis csak annyit tudott mondani: „egyre emlékszem, lehet, hogy kettő volt, de a másodikra nem emlékszem. Nagy közvetlenül utánam kezdett el lőni”. A férfi azt mondta a bíróságnak, nem ölt meg senkit. "Ha tudtam volna, hogy ez így alakul, elveszem tőle a fegyvert, biztosan megakadályoztam volna"- utalt rá a vádlott, hogy a gyilkosságokat Nagy László követte el.

A vérszakértők  és a kilincs

A bírói kérdések után két hemogenetikai (vérrel foglalkozó) szakértő vázolta a lövedékek és a bankban végzett vizsgálatokat. A korábbi szakvéleményeket egy újfajta eljárás eredményével egészítették ki, ami az ajtókilincsen fellelhető számtalan biológiai anyagmaradványból kiszűri a férfi maradványokat (például hámsejtek, stb.). Ezután részleteket olvastak fel Nagy László 2007 májusában lezárt naplójából, melynek lapjain Nagy azt taglalja: hogyan készült hosszú évek óta az elfogására, hogyan lett belőle fegyvermester, honnan eredt különös vonzódása a lőfegyverekhez. És Nagy ebben a naplóban beszél egy úgynevezett „szabadcsapatról”, melynek tagjai az egykori Jugoszláviában harcoltak.

Nem öltem, én fegyvermester vagyok

De az írásból az is kiderül, hogy ismerte meg annak idején egy festékboltban Weiszdorn Róbertet, és hogy eredetileg lövések nélküli, kétperces akciót terveztek a bankfiókban. Egy a naplóban emlgetett barát, akinek kiléte a mai napig nem ismert, bizonyos Radó (Radovan Pavics alias Szabó Tibor) közönyös hangon „háborús veszteségének” nevezte a nyolc halálos áldozatot. Nagy arról is írt, hogy sem a veszprémi postásgyilkosságokat, sem pedig a móri vérengzést nem ő követte el. Naplójának utolsó mondata: „Nem öltem embert, én fegyvermester vagyok”. A naplóból egyébként hiányzik két oldal, aminek okát egyelőre homály fedi.

Óriási szerencse

Weiszdorn védőjének kérésére két részt részletesen felolvasott a bíró a naplóból. Az egyikben azt írja Nagy, hogy „Robi (Weiszdorn - a szerk.) hibázott a bankban, ez miatt halt meg nyolc ember”. Valamint azt is papírra vetette Nagy, hogy Weiszdornnak óriási szerencséje volt, hogy a gyilkosság napján Horváth Szilárd képét tették közzé a televízióban, hiszen Radó „ki akarta végezni, így már aznap meghalt volna”.

Gyors egymásutánban

Az elsőfokú ítélet szerint Weiszdorn Róbert és Nagy László több terepszemle után, 2002. május 9-én indult el, hogy kirabolja az Erste Bank móri fiókját. Nagy László útközben mondta el a rablás tervét, valamint Weiszdorn feladatát. Neki kellett felszólítással megnyugtatnia a bankban tartózkodókat, lefújni a biztonsági kamerát, és kitenni az ajtóra a bank ideiglenes zárva tartását közlő papírt. A bankfiókba elsőként Weiszdorn lépett be, kezében a Nagy Lászlótól kapott, kibiztosított és csőre töltött pisztollyal. Miután észlelte, hogy a biztonsági őr a fegyvere felé nyúl, a mozdulat láttán gyors egymásutánban, mintegy hat méterről két lövést adott le rá. Az őrt mindkét lövés a mellkasán érte, az egyik lövés halálos volt.

Kamera, ajtó, kivégzés

A vádlott lövései után Nagy László is tüzelni kezdett az őrre, majd miután rákiáltott társára, hogy "kamera, ajtó", helyiségről helyiségre járva kivégezte az ott tartózkodó alkalmazottakat és ügyfeleket, akik közül hatan a helyszínen, ketten a kórházba szállítás után belehaltak a sérülésekbe. A mészárlás után Nagy László több mint hét millió forintot emelt el, és magához vezette az őr fegyverét, Weiszdorn pedig a tőle kapott kulccsal bezárta az ajtót. Ujjnyomatát megtalálták, a szakértő szerint a bűncselekmény után ő fogta meg utoljára az ajtót.

Vakvágányon

A rendőrség évekig rossz nyomon járt: Kaiser Ede és Hajdú László voltak a móri mészárlás első gyanúsítottai. 2007-től azonban új gyanúsítottak kerültek képbe: az előzetesben életének saját kezével véget vető Nagy László, valamint Weiszdorn Róbert. Hajdú Lászlót 2008-ban, míg Kaisert egy évvel később mentették fel az ügyben. A másodfokú bíróság három tárgyalási napot tűzött ki az ügyben, az előzetes tervek szerint jövő csütörtökön születhet jogerős ítélet Weiszdorn Róbert ügyében.