Szabó Máté Dániel megjegyezte, kétharmados kérdésekben az Alkotmány megegyezést tesz kötelezővé a kormány és az ellenzék között, a kétharmados kormánytöbbség pedig önmagában nem jelenti azt, hogy ezt az alkotmányos követelményt figyelmen kívül lehet hagyni. Ha viszont adva van ez a többség, akkor a kormányzó erők önmérsékletén múlik, hogy megteszik ezt, vagy sem.

Az eddigiek szerint márpedig ez utóbbi látszik beigazolódni, mert az Alkotmányt már hat alkalommal módosították és ezek a módosítások rendre azt a célt szolgálták, hogy egyébként alkotmányellenes jogszabályokat tegyenek alkotmányossá, vagy pedig azt, hogy kiiktassák az Alkotmánybíróság kontroll funkcióját – ez elsősorban az alkotmánybírák választási szabályainak megváltoztatását jelentette. Szabó hozzátette, a kormánynak nyilván számítania kell a bukásra, a hatalom bebetonozásának szándéka pedig nem kérdés

A kétharmados kérdések mellett azonban vannak olyan döntések is, amelyeket még konszenzussal sem lehetne meghozni, mert ha ezek a változások megtörténnének, akkor adott esetben már alkotmányos berendezkedésről sem beszélhetnénk. Önmagában az, hogy van egy országnak alkotmánya, nem jelenti azt, hogy az egy alkotmányosan működő állam. Példaként megjegyezte, a Rákosi és a Kádár-rendszerben is volt alkotmányunk, mégsem gondoljuk azt, hogy az egy alkotmányos rendszer volt.

Parlamenti konszenzussal sem lehetne például beleírni az Alkotmányba, hogy nem minden ember egyenlő – fejtegette tovább álláspontját az igazgató, aki ugyanebbe a kategóriába sorolja azt is, hogy az AB bizonyos esetekben nem vizsgálhatná a jogi normák alkotmányosságát/alkotmányellenességét.

Az Alkotmány kikényszeríthetősége egy olyan tartalmi követelménye az alkotmányosságnak, amiből nem lehet engedni. Ahol az alkotmányosság nem kikényszeríthető, ott tulajdonképpen nincs is alkotmány, akkor az csak egy politikai szándéknyilatkozat és a kormányzó többség józan belátásán múlik, hogy azt betartatja-e, vagy sem – vélekedett.

Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet igazgatója szerint a kormány azzal, hogy bizonyos kérdéseket elvon az AB jogköréből, gyakorlatilag megszünteti az alkotmánybíráskodást és ezzel átlépi azt a határt, ami a jogállamot megkülönbözteti a nem jogállamtól.