- Ettől a ponttól megszűnt a jog, pontosabban a jogi keretek közötti értelmezés, csak politikai és hatalomgyakorlási kérdések maradtak - legalábbis Lövétei István alkotmányjogász így értelmezi a kormány azon szándékát, miszerint a jövőben az Alkotmánybíróság ne dönthessen olyan ügyekben, melyekről nem lehet népszavazást tartani. Ugyanis a Fidesz álláspontja szerint amiről az emberek nem határozhatnak, abba a taláros testület tagjai se üssék bele az orrukat. Így a kormánypárti elképzelés szerint a jövőben az Alkotmánybíróságnak tabutéma lenne a költségvetés, annak végrehajtása, a különböző adónemek jogcíme és kirovása, a nemzetközi szerződések köre, bárminemű népszavazással vagy népi kezdeményezéssel kapcsolatos kérdés. Szintén nem szólhatna bele a honvédséget érintő ügyekbe, az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezeti átalakításokba, a kormány programjába, továbbá önkormányzati testületek feloszlatásába.

Az alkotmányhoz nem kell nép

Pedig a fideszes érvelés meglehetősen vitatható, hiszen az alkotmánymódosításról sem dönthet a párt – azt a parlament saját hatáskörében tartotta. Persze lehet azzal érvelni, hogy az Országgyűlést a nép hatalmazta fel az ország irányítására, csakhogy ez egy gyenge argumentum, ugyanis az alkotmánybírákat is a parlament választja, azaz, ha úgy tetszik, a taláros testület szintén a nép akaratának végrehajtója, amikor átenged, vagy elmeszel egy-egy vitás ügyet. Úgyhogy Lövétei szerint az új Alkotmányban majd rögzítik, hogy az alkotmánybíróság eddigi szerepe gyakorlatilag semmis. Pedig, emlékeztet az alkotmányjogász, a taláros testületet nem véletlenül találták ki. Nagyon sokáig a parlament volt a kormány ellensúlya, ám a ’30-as évektől, a szabad, többpárti parlamentek megjelenésével változott a helyzet, ugyanis a pártrendszerek logikája alapján a gyakorlatilag a kormánypárt, azaz a parlament lett a végrehajtói hatalom.

Évtizedeket vissza

Így az alapvető jogokat csak egy újabb fék beiktatásával lehetett megvédeni a parlamenti többségtől, hiszen például a második világháború alatt egyértelmű lett, hogy számos országgyűlés mindenféle gát nélkül fosztotta meg saját országának polgárait emberi jogaitól. Így születtek meg az alkotmánybíróságok, melyek nemcsak az alaptörvények betűjére, de szellemére is ügyeltek. Most viszont az Orbán-kormány a jelek szerint nagyot kanyarodik vissza az időben, és a parlamenti többség primátusát kívánja érvényesíteni mindenek fölött. Persze megeshet, vélekedett Lövétei, hogy a kormány – okulva abból, miszerint az alkotmánybíróság Gyurcsány nagy reformjait, például a magánpénztárak bevonását az egészségügybe, szintén elkaszálta – jobbnak látja kiiktatni azt a szervezetet, amelyik a gazdaságpolitikai váltás kerékkötője lehetne. Ez az alkotmányjogász szerint akár egy akceptálható szándék is lehetne, ha a kabinet e lépéseit széles körű konszenzusra alapozná.

A felhalmozás politikája

Kisszelly Gábor úgy látja, hogy a jobboldali kormány az erőforrás-felhalmozás politikáját folytatja. Anyagi tőkére a magánnyugdíjpénztárak vagyonának elvonásából tesz szert, politikai tőkét pedig a mutyisták elleni fellépésből szeretne kovácsolni – ezt a célt szolgálja az alkotmánybíróság által most visszadobott, a 2 millió fölötti végkielégítéseket 98 százalékon adóztató jogszabály. Csakhogy utóbbiból már nem lehet politikai hasznot húzni, vélekedett a politológus, ugyanis ma már az emberek nem a BKV-vezérek 100 milliós végkielégítésére asszociálnak, hanem sokkal inkább a pedagógusok és a rendőrök fogyó pénzére. És egyébként éppen ezen csúszhat a kormány népszerűsége, azaz a gazdasági baklövéseken – a népharaghoz az alkotmánymódosítás és az alkotmánybíróság átformálása csak részben járulhat hozzá (ha az értelmiségi felháborodás lecsorog).

Modellösszecsúszás

Egyébként Kiszelly szerint nem kell túlzottan aggódni, ugyanis az alapjogok nem sérülnek, a fékek és ellensúlyok rendszere stabil, már csak azért is, mert ha kiesik egy magyar intézmény, azt gyakorlatilag az uniós jogrend kipótolja (például végül Simor András jegybankelnök fizetése is az unió előtt kötött ki). Azt azér Kiszelly is megállapította, hogy jelenleg kreatív jogértelmezés zajlik, ugyanis kezd összecsúszni a közvetlen részvétel modellje (a nép szava a döntő), a parlamenti demokrácia szisztémája (az országgyűlésé az elsőbbség), illetve a kancellári rendszer.