Mintha a harmincas-negyvenes évek nosztalgiaszele legyintette volna meg a kormányt. Az augusztus 20-ai tisztavatáson az 1945 előtti Ludovika Akadémia hagyományaihoz visszanyúló „a hazáért mindhalálig” felkiáltással tettek eskük az ifjú tisztek. Most azt rebesgetik, hogy az Alkotmányba újra beemelnék a Szent-korona tant, újra adományoznák a Horthy Miklós kormányzó által alapított Corvin-láncot, Gömbös Gyulát pedig ismételten Orosháza díszpolgárává avatták.

A Magyar Királyi Honvéd Ludovika eredetileg a magyar nemzeti ébredés egyik fontos eleme volt – itt honosították meg a magyar nyelvű tisztképzést. Az akadémiáról kikerült tisztek közül később sokan meghatározó szerepet játszottak a 20. század első felének magyar történelmében. Ám függetlenül attól, hogy ez a szerep pozitív vagy negatív volt, a vezérelv ugyanaz volt: feltétlen hűség a legfelsőbb Hadúrhoz, akit 1920 és 1944 októbere között Horthy Miklósnak hívtak.

Magyarhonosság és erkölcs

A Ludovikát kettős céllal alapították: egyrészt, hogy a hadköteles kort még el nem ért (a mai középiskolások) jelentkezőket tényleges állományú tisztekké képezzék, másrészt hogy biztosítsák a tapasztaltabb, katonáskodással foglalkozók felsőfokú hadtudományi oktatását. Az első világháború után az akadémiai képzésben való részvételhez a 17-20 éves jelentkezőknek igazolniuk kellett az úgynevezett „magyarhonosságot” (illetőségi bizonyítvánnyal), az erkölcsi feddhetetlenséget (erkölcsi bizonyítvánnyal), illetve bizonyítaniuk kellett, hogy apjuk vagy gondviselőjük a kommün alatt (1919-ben a Tanácsköztársaság idején) nem volt kommunista. Ezen kívül ki kellett jelenteni, hogy a fegyveres szolgálatot, mint életpályát kívánják választani, illetve írásban kellett vállalni a tandíj megfizetését.

A láncot nem lehet végképp elfelejteni

De nemcsak „Horthy katonáját” támasztaná fel a kormány, hanem a kormányzó egyik kitüntetését is (amit már egyszer felélesztettek, de 2002 utáni kormányok kivették az állami ordók sorából). Bár kormánydöntés még nincs arról, hogy a Magyar Corvin-lánc ismét az állami kitüntetések között szerepeljen, de erősen gondolkoznak rajta. „Hiszen a kitüntetés alapításáról és alapszabályáról szóló miniszterelnöki rendelet még hatályos”, közölte a Hetekkel a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium sajtóosztálya. (Emlékeztetőül: a Népszabadság szellőztette meg, hogy újra adományoznák a Horthy Miklós kormányzó által alapított láncot. Kovács Zoltán, kormányzati kommunikációs államtitkár a Hír TV-nek azt mondta, „komoly probléma, hiányosság”, hogy „elfelejtődött” a Corvin-lánc.)

Tudomány és művészet

A kitüntetést még 1930-ban alapította Horthy Miklós kormányzó, és azoknak a nyakába kerülhetett, akik a magyar tudomány, irodalom és művészet terén, valamint a magyar művelődés fellendítése körül szereztek kimagasló érdemeket. A Corvin-lánc Schmidt Mária szerint a reneszánsz jelképe, egy olyan korstílusé, ahol virágzott az összművészet, ahol fejlődött a tudomány és ahol a könyv érték volt. A medálon a következő felirat olvasható: "Pro scientia - litteris – et arbitus" (A tudományokért, az irodalomért és a művészetekért).

Egy reneszánsz korszak

Az Orbán-kormány alatt olyan személyiségek kapták, mint Kallós Zoltán néprajzkutató, Lámfalussy Sándor közgazdász, Lovász László matematikus, John Lukacs történész, Makovecz Imre építész, Nemeskürty István irodalomtörténész, Oláh György kémikus, Szokolay Sándor zeneszerző, Zsigmond Vilmos operatőr, Balogh János zoológus, Teller Ede fizikus, Szabó Magda írónő.  A kitüntetettek a pénzjutalmat tehetséges fiataloknak az ösztöndíj-támogatására fordították. „Azt hiszem, méltatlan és felháborító, hogy ez az elismerés a szociál-liberális kormányok idején megszakadt. Pótolhatatlan, ha nemzedékek nőnek fel példaképek nélkül. Milyen jövője van egy nemzetnek, amely nem ismeri el kiválóságait?” - reagált az atv.hu megkeresésére Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum igazgatója.

Minden a népé - egyelőre

Az eszmeiség pedig nem csak a kitüntetésekben köszönne vissza, hanem az Alkotmányban, pontosabban az alaptörvénybe esetlegesen beemelt tanokban. A Szent Korona-tan eszmerendszere mindig is fontos hagyomány volt a magyar állam eszméjében I. Istvántól a második világháborúig. Egyesek szerint azonban a tan ellentétben áll a Magyar Köztársaság jelenleg is életben lévő alkotmányával, ami kimondja, hogy Magyarország köztársaság, ahol „minden hatalom a népé".

Koronaegység

Ám egy negyvenöt fős alkotmány-előkészítő bizottság alakul, aminek egy kereszténydemokrata módosító indítvány szerint át kell tekintenie, hogy a hatályos alkotmány megfelelően tartalmazza-e „alkotmányfejlődésünk történeti értékeit”. Ezt sokan úgy értelmezik, hogy a kormány a Szent Korona-tant is beemelné az új alkotmányba. Az interpretáció a jelek szerint helytálló, ugyanis azt Boross Péter volt miniszterelnök, az alkotmányozó testület tagja is megerősítette. De ha ez még nem lenne elég meggyőző, az új köztársasági elnök, Schmitt Pál ünnepélyes beiktatásán is kitért beszédében a témára, azt mondta ugyanis, hogy az Alkotmányból kihagyhatatlan a Szent-korona eszméje.  

Horthy is leporolta

A tan hívei egészen István királyig vezetik vissza az eszme kezdetét. Egy korona jelképezi az országot, mint területet, az ország polgárait, a közigazgatási rendszert, az apostoli keresztény hitet, az apostolságot, az uralkodó személyét, az uralkodói tulajdonságokat és képességeket, a jogi intézményrendszert, az igazságos ítélkezést, a társadalmi türelmet (toleranciát), az ország védelmét és az országban lakó, együtt élő, vendégként befogadott idegen népeket. A Szent-korona tan eszméje később, Horthy Miklós idején jelent meg újra. A legitimisták is hivatkoztak rá, miszerint IV. Károly visszaültetése a trónra, jogfolytonossá tette a "Szent Korona" országának, a "történelmi" Magyarországnak a területi integritását is.

Nem kell monopolizált narratíva

„Nagyon nagy árat fizettünk azért, hogy a történelem könyveink csak egyfajta, monopolizált narratíva szerint készültek, hogy megtagadtatták, átírták múltunkat. A Szent Korona a hagyományunkhoz tartozik, amely napjainkig fundamentuma alkotmányos gondolkozásunknak” – kommentált Schmidt Mária.

Gömbös újratöltve

És nem csak intézményeket, kitüntetéseket, eszméket értékelnek újra, de személyeket is. Németh Béla, Orosháza polgármestere olyan javaslatot terjesztett a város közgyűlése elé, miszerint Gömbös Gyula, 1932 és 1936 közötti magyar miniszterelnök díszpolgárságát megszüntető 2002-es határozat felülvizsgálatát indítványozta. A szocialisták tiltakozásukat fejezték ki Gömbös Gyula volt kormányfő "fideszes rehabilitációja" ellen, szerintük ugyanis a szélsőjobboldali ideológia további erősödésének réme fenyeget az országban. Schmidt viszont úgy látja: Gömbös Gyula pályáját is - sokan másokhoz - újra kell értékelnünk, hiszen méltatlanul bántunk velük.

atv.hu / Prókai Eszter