27 százalék – a közvélemény-kutatások szerint ennyi embernek nincs pártja, vagy éppen titkolja, hogy melyik politikai formációt favorizálja. (A teljes népesség 47 százaléka a Fideszt szereti, 11 százalékának az MSZP a kedvence, 9 százaléka a Jobbik híve, illetve 5 százaléka az LMP mellett sorakozott fel.) Hogy ez a 27 százalékos tömeg merre mozdul, már ha mozdul az önkormányzati választásokon, az egyelőre kérdéses, de elvben bármelyik pártot felemelheti – és persze a Fidesz-tábort is tovább hizlalhatja. Hogy ez esetben mennyire működik majd a 27 százalék esetében a „győztes választások után az emberek tovább erősítik a kormánypártot”, az egyelőre kérdéses.

Egyrészt azért, magyarázza Kiszelly Zoltán, mert a 27 százalékban szép számmal akadhatnak rejtőzködő MSZP és Jobbik-szavazók. Másrészt pedig a politológus szerint ebbe a körbe tartozhatnak sokan a 10 ezer főnél kisebb települések lakói is, márpedig ezekben a falvakban és kisvárosokban sok a „civil” választó. Úgyhogy a Fidesz leginkább a 10 ezer fölötti településeken szeletelhet majd a jelenleg pártalan tömegből. De a jelek szerint a Fidesz fő mozgósítási szándéka nem az új választókra irányul, hanem a tavaszi támogatók felpörgetésére, legalábbis erre utal a nem túl bonyolított „újra Fidesz” plakátüzenet.

A legfőbb érték az ember

És a tavaszi tábor megmozgatása több mint elegendő, ugyanis az MSZP az utóbbi négy évben elvesztette bázisának felét – ennek tudható be, hogy ilyen szélesre nyílt az olló a két nagy (pontosabban az egyik már csak volt nagy) párt között. Úgyhogy az említett 27 százalékos mezőben leginkább az ellenzéki pártok kaszálhatnak – már ha tudnak. Annál is inkább, figyelmeztet Krekó Péter a Political Capital-től, mert az önkormányzati választás nem szinonimája a pártpreferenciáknak, például Tarlós István sok cikluson át állt Óbuda élén előbb szabad demokrata, majd később jobbra húzó független jelöltként, ám a választók mindig szocialista többségű testületet illesztettek mögé. Magyarán az önkormányzati választásokon – különösen a 10 ezer alatti településeken – az ember számít. Továbbá a választási szabályok miatt sem tükrözhető a pártpreferenciák alakulása az önkormányzati voksolásra, hiszen többek között a megyei jogú városok lakói nem voksolnak a megyei közgyűlés jelöltjeire és listáira, így ezek esetében kapásból 1,6 millió ember szimpátiája nem érvényesül.

Otthon, édes otthon

Bár a népszerűségi indexek az utóbbi hónapokban nem változtak, és a közvélemény-kutatások szerint a választási hajlandóság is maradt 63 százalékos, abban mindkét elemző egyetért, hogy az önkormányzati voksoláson – az utóbbi ciklusok tanúsága alapján – mégis mindig 50 százalék körül alakul a részvétel, ami szintén a saját táborát lendületben tartani képes Fidesznek kedvez. Azaz, vélekedik Kiszelly és Krekó egyöntetűen, a bizonytalanok és a korábbi baloldali szavazók jó része otthon marad, ahogy azok is, akiknek a Fidesz vagy éppen a Jobbik nem kedves. Illetve az még megeshet – emel be egy új szereplőt Krekó –, hogy ezek közül az emberek közül Budapesten és Szegeden számosan a Kétfarkú Kutya Pártra szavaznak majd. Ugyanis az MSZP az utóbbi hetekben sem volt képes önmagát meghatározni.

Egykori híveiből egyébként az LMP profitálhatna, ám a zöldek egyelőre nem voltak képesek önálló arculatot rajzolni – azon kívül, hogy a hivatalos verzió szerint mind a Fidesztől, mind az MSZP-től egyformán tartják a távolságot. (Ez az imidzs akkor tartható fenn, ha Jávor Benedek valóban elindulhat főpolgármester-jelöltként, és nem kell deklarálni, hogy az LMP inkább Tarlós Istvánt, a Fidesz jelöltjét, vagy Horváth Csabát az MSZP emberét látná szívesebben a város élén.)

Riaszt a Hatvannégy

A Jobbik pedig gyöngülhet, mivel elmúlt a protesthangulat, aminek a párt az országgyűlési választáson 300-400 ezer voksot köszönhetett. Az más kérdés, figyelmeztet Krekó, hogy Észak-kelet Magyarországon a Jobbik jól teljesíthet, a 10 ezer fő alatti településeken polgármestereket is adhat, ami viszont előbb-utóbb konfliktushoz vezethet a gyengébb országos kampányt levezénylő pártközpont és a helyi szervezetek között. Pedig a Jobbik pártélete már így sem harmonikus, emlékezett Kiszelly, hiszen egyre erőteljesebb a szembenállás a parlamenti politizálás és a radikális megoldások hívei között – ennek egyik jele például, hogy a Jobbikon belül felerősödött a többek között Toroczkai László és Zagyva György Gyula nevével fémjelzett Hatvannégy Vármegye Mozgalom – ami szintén elriaszthatja a nem elkötelezett Jobbik szavazókat.