Az 1956-os forradalmat ellenforradalomnak, nemzeti tragédiának tartja Biszku Béla korábbi belügyminiszter. A Duna Televízió Közbeszéd című műsorában az egykori kommunista politikus azt mondta: a megtorlás idején a halálos ítéleteket nem ő hozta, a büntetőeljárásokba nem avatkozott bele, azok szerinte nem koncepciós eljárások voltak.

Biszku Béla belügyminiszterként az 1956-os forradalmat követő megtorlások egyik irányítója, 1961-től két éven át miniszterelnök-helyettes, majd 1978-ig az MSZMP KB titkára volt. Az elmúlt húsz évben nem adott interjút, és először állt a nyilvánosság elé az után, hogy a mozikban júniusban bemutatták a róla szóló, Bűn és büntetlenség című dokumentumfilmet.

A szerdán sugárzott interjúban a 89 éves egykori belügyminiszter úgy fogalmazott: elszenvedője volt a Rákosi-rendszernek és az általa máig ellenforradalomnak tekintett 1956-os eseményeknek, amelyek idején az angyalföldi pártbizottság titkára volt.

Hozzátette, 1956-ot ellenforradalomnak, olyan nemzeti tragédiának tartja, amelyben "a rendszer leghűségesebb vezetőit, például Mező Imrét", a budapesti pártbizottság titkárát meggyilkolták, ahogyan sok kiskatonát, karhatalmistát is.

"Nem akartam belügyminiszter lenni" - jelentette ki Biszku Béla, szavai szerint azonban a Politikai Bizottság döntése után "nem volt fellebbezési lehetőség", így övé lett a pozíció, négy miniszteri éve alatt pedig "a közbiztonság helyreállt az országban".

A forradalom utáni megtorlásokról azt mondta: "akik a rendszer ellen vétettek, azok felelősségre vonását a rendszer kezdeményezte".

Saját szerepéről szólva úgy fogalmazott: politikai vezető volt, a megtorló ítéleteket - köztük a halálos ítéleteket - nem ő hozta. Tagadta, hogy a büntetőeljárásokba beavatkozott, így azt is, hogy kifogásolta "a fizikai megsemmisítések" alacsony számát, ugyanakkor elmondta, hogy a forradalom után indult eljárásokat nem tekinti koncepciós pereknek, mert azok szerinte "elkövetett cselekmények miatt" indultak.

A korábban az atv.hu-nak nyilatkozó Rainer M. János, az '56-os Intézet főigazgatója ugyanakkor azt mondta, okmányszerű bizonyítékok is alátámasztják, hogy  Biszku Béla megtorlásban játszott szerepe teljességgel egyértelmű, súlyos és kivételes. Orosz dokumentumok alapján például tudható, hogy 1957 augusztusában Biszku vitte ki Moszkvába a Nagy Imre-per vádiratát, amiről ő tárgyalt olyan magas rangú szovjet funkcionáriusokkal, mint a legfőbb ügyész helyettese, illetve a KGB katonai hírszerzésének illetékese. A vádiratot egyébként nem a magyar ügyészség, hanem az Állambiztonsági Szolgálat készítette. Az ügyben pedig a belügyminiszter korábban is referált Moszkvának, volt, hogy Kádárral közösen utaztak ki ebből a célból.

"Rettenetesen sajnálok minden embert, akinek az életét elvették vagy megcsonkították" - mondta azzal kapcsolatban, hogy a róla készült dokumentumfilmben Nagy Imrével kapcsolatban úgy fogalmazott, "megérdemelte a sorsát". A megtorlásokért nem kért bocsánatot.

A volt belügyminiszter arra is kitért, hogy szerinte az 1956-os események előzményeit és következményeit egy történészekből álló bizottságnak kellene megvizsgálnia, s annak ő is rendelkezésére állna.

Nyugdíjazásáról elmondta, hogy ő kezdeményezte, mivel több ügyben nem értett egyet Kádár Jánossal, akit "a huszadik század legnagyobb politikai egyéniségének" nevezett.

Biszku Béla a Duna Televíziónak adott nyilatkozatában cáfolta azt a híresztelést, miszerint több mint hatszázezer forint a nyugdíja. Mint mondta, 240 ezer forintos ellátást kap. Hozzátette: 1989-ben nem félt, nem volt félnivalója, mivel korábban "a nép érdekeit" szolgálta.

A korábbi belügyminiszter egy hete nézte meg a róla készült dokumentumfilmet, amely szerinte kizárólag a készítők - a Mandiner két újságírója, Novák Tamás és Skrabski Fruzsina - politikai véleményét tükrözi, mivel a vele folytatott beszélgetésből "önkényesen kiragadtak részleteket", annak teljes szövegét azonban nem hozták nyilvánosságra.

A Bűn és büntetlenség című alkotás készítői eredetileg azzal keresték meg Biszku Bélát, hogy szülőfalujáról, Márokpapiról kérdeznék, és csak a negyedik, utolsó találkozáskor fedték fel, hogy újságírók, és valójában az 1956 utáni megtorlások legmagasabb rangú, még élő irányítójáról készítenek filmet.

Biszku Béla ezután előbb beleegyezett a film vetítésébe, majd visszavonta hozzájárulását, az alkotók azonban nem álltak el a bemutatótól.

atv.hu/MTI/Duna Tv