Öt évet húzott le Brüsszelben EP-képviselőként. Hogy érzi magát a magyar parlamentben?

Őszintén azt gondolom, nagy dolog, hogy a magyar parlament képviselője lehetek. Mégis nehezen élem meg az itthoni légkört, mert nagyon, nagyon messze van az európai politizálástól. Már az első nap sokkoló volt. Bementünk a parlamentbe és ott ült mellettünk a Jobbik, egy nyíltan rasszista, kirekesztő nézeteket valló, rendszerellenes csapat, amelyik a bekiabálásaiban cigányozik, zsidózik.

Számomra ennél is szomorúbb volt, hogy az első törvények nem az ország aktuális kérdéseivel, nem a Fidesz szerint kisiklott gazdasággal foglalkoztak, hanem az érzelmi politizálással, mintha még mindig tartana a kampány. Beterjesztették például az állampolgársági törvényt, amiről azt gondoltam, hogy támogatható, hiszen annak a folyamatnak a része, ami a szerencsétlenül alakult népszavazás után elindult.   Azonban az állampolgárság ügyét összemosták a Trianon-emléknappal, a kötelező iskolai kirándulásokkal, majd jött a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata. Úgy tűnik, a kormánynak elképzelése sincs arról, mit kezdjen az országgal, és ezt egy múltba révedő, nemzetieskedő, az európai haladó gondolattal szembe menő eszmeiség mögé próbálja rejteni.

Azért ilyen nyilatkozatokat Európában is el szoktak fogadni, például próbálkoztak a keresztény értékrendet kiemelő uniós alkotmánnyal, ami végül Lisszaboni Szerződéssé finomodott.

 A Lisszaboni Szerződést nem lehet párhuzamba állítani a Nyilatkozattal, az EU működési kereteit határozza meg, és kifejezetten egy befogadó rendszer képét felrajzoló egyezmény, nem pedig egy szavazófülkés rendszerváltás zavaros eszmeiségét ránk erőltető dolog. A Nyilatkozat megmondja az embereknek, miként kell gondolkodni.

Az írek és a csehek is úgy érezték, hogy a Lisszaboni Szerződés megmondja nekik, mit tehetnek, és mit nem.

Csakhogy lehetett róla népszavazást tartani, és addig nem lépett életbe, amíg egyetlen tagállam nem akarta ratifikálni.

Az állampolgársági törvény kapcsán csak a szlovákok morogtak, Szerbia és Románia egy szót sem szólt. Már csak azért sem, mert hasonló állampolgársági törvényt léptettek életbe, amit az EU nem nehezményezett. Akkor a magyar jogszabály miért lenne kevésbé európaibb?

Erről csak annyit, hogy az Európa Tanács júliusi ülésén a néppárti frakció kezdeményezte, hogy tűzzék napirendre Magyarország ügyét – sürgősségi vitában.

A néppárti frakció?

A néppárti.

Amelyiknek a Fidesz is tagja?

Igen. Márpedig a sürgősségi vita egy nagyon komoly dolog. Az Európa Tanács negyedévente ülésezik, és ebben a műfajban két témát lehet megvitatni. Abban konszenzus volt, hogy az egyik téma a kaukázusi helyzet lesz, a másodikról viszont még nem volt döntés. Két téma versengett: egyrészt Törökország nagyon szerette volna, ha az Európa Tanács megvizsgálja Izrael vitatható fellépését (az állítólagos török segélyszállító hajók megtámadása), másrészt ott volt a „magyar helyzet”. Eleinte úgy nézett ki, hogy rólunk fognak vitáznak. Aztán az izraeli kérdés mellett döntöttek.

Mi nem tetszett a kezdeményezőknek?

Hogy Magyarország az állampolgársági törvény elfogadása előtt nem egyeztetett hivatalosan az érintett országokkal, noha erre nemzetközi szerződések kötelezik.

Martonyi János járt egy kört a szomszédoknál.

De akkor még nem nevezték ki hivatalosan külügyminiszternek. Látogatása alkalmával a szlovákok jelezték is neki, hogy problémáik vannak az állampolgársági törvénnyel, és azt kérték: egyeztessenek tovább, ha már hivatalosan is Martonyi vezeti a külügyi tárcát. Az új kormány ezzel nem foglalkozott, és áteröltette a törvényt.

Amit az MSZP is támogatott.

Hozzátéve, hogy nem most kellene ezt benyújtani és főleg nem egyeztetés nélkül. Az egyébként még önmagában nem lett volna baj, hogy erőből nyomták át a törvényt, ám az Európa Tanácsi kezdeményezés kifejezetten passportisation-nek minősítette az állampolgársági törvényt, ami azt jelenti, hogy egy állam állampolgárság adományozásával akarja kiterjeszteni a fennhatóságát – ez esetben például a trianoni döntés előtti Magyarország területeire. Ebből sokan azt a következtetést vonták le, hogy határrevízióra törekvő, nyíltan nacionalista kormány alakult Magyarországon, aminek még időben megálljt kell parancsolni.

És mi miatt előzte be végül Izrael Magyarországot?

Németh Zsolt személyesen jött ki meggyőzni a néppárti frakció vezetését, hogy ejtse az ügyet. Viszont a szocialista frakció felkarolta a kezdeményezést, és a svájci frakcióvezető jelezte, hogy csak akkor hajlandók most ejteni a témát, ha októberben mindenképpen napirendre veszik, és készül egy részletes jelentés a magyar helyzetről. Erről egyébként a szocialista frakcióban egy elég hosszú vita alakult ki. Ha azt mondom, hogy az indulatoktól sem mentes vitában a 47 különböző államból jött képviselők lesújtó képet festettek az új kormány első pár hetéről, akkor még finoman fogalmaztam.  Orbán Viktor Magyarország felelős miniszterelnöke közben nem engedte el a néppárti fideszes képviselőket az Európa Tanács ülésére, így szocialista képviselőként nekem kellett menteni a helyzetet.

A belpolitikai viszonyokból kiindulva joggal adódik a kérdés: miért tett ilyet?

Két okból. Egyrészt maga a törvény konform az európai gyakorlattal, csak megszületésének körülményei vitathatók. De hogy emiatt elítéljék Magyarországot, azt mindenképpen meg kell akadályozni. Már csak azért is, mert a kormánypártnak nincs koherens gazdaságpolitikája, nem is beszélve a Kósa-Szijjártó páros forintromboló nyilatkozatairól, ami oda vezetett, hogy az Orbán-kormány pillanatok alatt felélte bizalmi tőkéjét. Ami pedig nem volt kicsi, hiszen mindenki abból indult ki, hogy az új kormány kétharmados többsége birtokában minden strukturális változást végrehajthat, hisz nincs erő, ami ebben képes megakadályozni, úgyhogy végre Magyarország elindulhat a növekedés útján.

Ám ehelyett az látszott, hogy a kormány erőből politizál és Magyarország elindul egy sajátos orbáni magyar úton, ami elég kockázatos. Így folyamatosan veszítettük el a bizalmat, Magyarországot betették a legkockázatosabb országok közé, noha a költségvetése az egyik legstabilabb az unióban, és masszív politikai háttere van a kormánynak. Ezek után ha az Európa Tanács is elmarasztalt volna minket, akkor elszabadultak volna a leminősítési folyamatok, és nagyon csúnyán bedőlhetett volna a forint.

A Fidesz megítélése szerint nyilván nem volt ilyen súlyos a helyzet, ha a képviselőik nem vettek részt a vitában.

Csak vonogatták a vállukat, mondván: legfeljebb elmarasztalnak minket, és akkor mi van. A baj az, hogy azt gondolják, , mondhat bárki bármit, úgy is azt csinálnak, amit akarnak,  mivel kétharmaduk van. Úgy látszik, azt hiszik, hogy a kétharmadukkal leszavazhatják a nemzetközi fórumokat és a pénzpiacokat is. Ez nagyon rossz út, ez az arrogancia váltott ki indulatokat a néppárti és a szocialista frakcióban egyaránt. Ezért gondolta úgy az Európa Tanács számos politikusa, hogy legalább egy sárgalapot fel kéne mutatni.

Akkor mégsem a szlovák lobbi érte el a néppártban, hogy a frakció napirendre akarja venni a kérdést?

Nyilván volt ebben szerepe a szlovák lobbinak is, de azt tudni kell, pont az Európa Tanács ülése előtt volt a szlovák választás, nem is volt ott a szlovák delegáció. A vitában leginkább arra hivatkoztak a képviselők, hogy mit olvastak a Washington Postban, a Frankfurter Allgemeine Zeitungban. A nemzetközi sajtóban egészen más Magyarország-kép alakult ki, mint itthon, a külföldi orgánumok nem úgy látják, hogy a csúnya, imperialista, neoliberális népnyúzó kormány által elkövetett igazságtalanságokat orvosolja éppen a nemzetmentő Orbán-kormány, hanem úgy látják, hogy az utóbbi egy év konszolidációját revansvágytól hajtva tönkreteszi a kabinet. És hát Strasbourgban vagy Brüsszelben nem Magyar Nemzetet és nem is Magyar Hírlapot olvasnak az emberek.

Hanem az európai szocialisták által forszírozott jelentést. Az hogy áll?

Az októberi ülés előtt várhatóan a svájci frakcióvezető fogja benyújtani, kifejezetten passportisation alapon. Ráadásul készült egy EBESZ jelentés is, amely csak a kisebbségek integrálódásával foglalkozik és egy szót sem szól a többségi állam, nevezetesen Szlovákia feladatairól, kötelezettségeiről. Ez a jelentés kiváló hivatkozási alapként szolgál majd az Európa Tanács elé terjesztendő jelentéshez. Amikor ilyen összefüggések tapinthatók ki, akkor nagy felelőtlenség úgy odamenni egy EBESZ közgyűlésre, hogy egyetlen magyar módosítót sem adnak be. Márpedig ez történt, pedig a külügy elkészítette az érvelését, de úgy tűnik, hogy a hatalmi gőgbe burkolt Fideszt nem érdeklik a nemzetközi fórumok, miközben Magyarország körül érezhetően fogy a levegő.