A három csapás intézménye gyakorlatilag eddig is létezett Magyarországon, hiszen a többszörös visszaesés, mint kategória 1979 óta szerepel a Btk.-ban, vagyis a visszaeső bűnelkövetőket szigorúbban szankcionálják – mondta el Tóth Mihály az ATV Jam című műsorában.

A büntetőjogász szerint nem valószínű, hogy a törvénynek jelentős visszatartó ereje lesz, mert az erőszakos többszörös visszaesők nagyrészt indulati cselekményeket követnek el, és az elkövetés pillanatában nem mérlegelik tetteik következményeit. Ráadásul a törvényi szabályozásból adódóan ez évente alig néhány tucat embert érinthet – tette hozzá.

Tóth Mihály úgy véli, ez sokkal inkább egy demonstratív, választói akaratra hivatkozó törvénymódosítás, mintsem „a büntetőpolitikát alapjaiban befolyásolni képes novella”. A büntetőjogász szerint a törvény alkotmányos aggályokat is felvethet, de egyébként sem szerencsés a hatalmi ágak egyensúlyát úgy megbontani, hogy a törvényhozás mondja meg a bírónak, mikor milyen büntetést alkalmazzon.

Tóth elmondta, a szakma elsősorban azért kifogásolja a törvényt, mert az nem veszi figyelembe az esetek sokszínűségét. Megfogalmazása szerint ez mérhetetlen igazságtalanságokhoz és aránytalanságokhoz vezethet. Ha például egy jelentéktelen értéket eltulajdonító, büntetlen előéletű személy karcolásos sérülést okoz az őt üldöző rendőrnek, a bírónak kötelezően életfogytig tartó szabadságvesztést kell rá kiszabnia, ezzel szemben, ha valaki nyolc embert megöl, az egyrendbeli bűncselekménynek számít, így ebben az esetben nem kötelező az életfogytiglan kiszabása – magyarázta a büntetőjogász. Tóth szerint előkészítetlen, végiggondolatlan szabályokat tartalmaz a Btk. módosítása, amely nem méltó a büntető törvénykönyv múltjához.

Megjegyezte, Kaliforniában is vitatják a három csapás hatékonyságát, Szlovákiában pedig január 1-étől gyakorlatilag megszüntették.

Ugyanakkor azt is elmondta, a bíró számára a törvény és az egyedi esetek közötti mozgástér továbbra is adott. A bírónak ugyanis van arra lehetősége, hogy igazságérzete szerint úgy minősítsen egy esetet, hogy ne legyen megalapozott a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása. Eddig is lehetett bízni az ügyészek és a bírák bölcsességében a kirívó aránytalanságok elkerülése érdekében – fogalmazott, majd hozzátette, „nincs olyan jogalkotás, nincs olyan parlament, ami egy jól felkészült jogalkalmazó mozgásterét teljesen el tudná venni”.