Több mint egy éves kihagyás után Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök ismét interjút ad. A szocialista politikus az ATV szerda esti Egyenes beszéd című műsorának lesz vendége. Lapunk úgy tudja, Gyurcsány Ferenc a hétvégi MSZP-kongresszuson is beszédet mond.

Az ATV 19:25-kor kezdődő műsorában Gyurcsány a választási időszakkal, az Orbán-kormány első heteivel, valamint a magyar baloldal kihívásaival kapcsolatos kérdésekre válaszol. Mielőtt azonban interjút ad, a Magyar Demokratikus Charta rendezvényén vesz részt. A rendezvényről folyamatosan frissülő tudósításunkat alább olvashatják.

Gyurcsány is a konferencián

Végre egy piros nyakkendőt is láthatok, buggyan öröm egy középkorú férfi szájából, egyértelművé téve, hogy a Magyar Demokratikus Charta konferenciája honnan nézi Trianont – balról. A pódiumon Ormos Mária történész, Vásárhelyi Mária közíró, és a kisebbségi létről referáló Szigeti László Pozsonyból (róla az utolsó percben kiderül, hogy elmarad, így kiesik a kisebbség 90 évének ismertetése). A nézőtéren a szocialista politikusok közül Kiss Pétert fedezi fel az atv.hu tudósítója, és a vastaps nyomán Gyurcsány Ferencet.

A trianoni tragédia nem a jobboldal privilégiuma, a magyar baloldal is jogot formál rá, hogy osztozzon az országcsonkolás fájdalmában, adja meg az alaphangot a bevezető, de azonnal árnyal is: nem érzelemmel, hanem értelemmel kell szemlélni, mert a gondolkodó ember akkor tud megszabadulni a sorscsapások nyomásától, ha levonja a következtetéseket a múlt fájdalmaiból, így kerülve el a jövő pofonjait.

Arra a kérdésre, hogy van-e remény a magyar közösség újraegyesítésére a 21. században, a válasz: van. Hisz a határon túl rekedt legnagyobb magyar csoportokat már az Unió fogja egységbe, gazdasági és társadalmi közösségbe kovácsolva a határon túli magyarokat, ráadásul az európai közösség kivont karddal óvja a kisebbségek önszerveződési jogát, így kisebbségi nemzettársaink nemcsak autonómiájukat őrizhetik, de beverekedhették magukat a szomszédos államok kormányzataiba is. Ami most különös aktualitást ad Trianonnak és a nemzeti összeborulásnak, az a most elfogadott kettős állampolgársági törvény.

Vissza a szabadrabláshoz

Abban nincs semmi meglepő egy háborúban, hogy az egyik fél nyer, a másik veszít, alapoz történelemmel Ormos Mária. A történész szerint azonban már a 19 századra a győztes nem gyilkolta a vesztes népet halomra, nem fűzött rabszolgákat láncra, hanem tárgyalóasztalhoz ült, és békefeltételeket diktált. Ám az első világháború után, ha diplomáciai köntösbe bújtatva is, de visszatért a szabadrablás. Az antant kommunikációja egyedül a központi hatalmakat okolta a háborúért, azzal megspékelve, hogy csak a legyőzöttek vetettek be nemtelen eszközöket. Erről a startkőről magyarázta hát az antant, hogy a központi hatalmaknak kell állniuk minden kárt, katonai erejüket pedig minimálisra kell csökkenteni.

Fittyet hánytak a kisebbségekre

Pedig, magyarázta Ormos, a felelősség többszintű volt – a háború kirobbantásáért tagadhatatlanul a bécsi katonavilág és Budapest a felelős (meg egy kicsit Németország, amelyik segítséget ígért a Monarchiának, ha összeugrik Szerbiával). Viszont ahhoz már nem sok köze volt Bécsnek, hogy az első világháborúra Anglia és Franciaország másfél évtizede fegyverkezett, a szentpétervári cári udvar pedig javában bujtogatta Szerbiát a háborúra. Az viszont egyértelműen Magyarország sara volt, hogy csöppet sem ügyelt a nemzetiségi kérdésre, hiába intette Wesselényi Miklós majd később Deák Ferenc az államalkotó nemzetet, hogy kösse össze magát kisebbségeivel, így pacifikálva azokat.

Már az etnikai határok sem számítottak

A világháború közben és után a nemzetiségek leszakadtak Magyarországról, és az antanthoz kötötték sorsukat – éppen ezért nagyon komoly hiba volt, hogy a Károlyi-kormány nem nézte a nemzetiségi határokat, hanem a történelmiekhez kötötte az ebet. A Tanácsköztársaság viszont – ki nem mondva – abban reménykedett, hogy a területfoglalás és csonkolás megáll az etnikai határoknál. A Tanácsköztársaság tévedett.

Kicsi Hollandia megvédte a nagy Vilmost

A békék nem az igazságszolgáltatásról szóltak, hiába állítják nyugati értelmezések, hogy Trianon legalább egyes nemzetiségeknek visszaadta a szabadságát. Ráadásul a jóvátételek rendszere visszafelé sült el, a vesztes államok ott próbálták kijátszani, ahol tudták. Ráadásul az úgynevezett bűnösöket sem citálták bíróság elé. Hiszen a főördögnek kikiáltott német Vilmos császárnak Hollandia menedékjogot adott, és a kis ország makacsul ellenállt az európai nyomásnak, így a felelőségre vonás paródia lett.

A válság hadi sínre tette Európát

Igazság helyett a békék végzetesen megutáltatták egymást olyan államokkal, amelyeknek elemi érdeke lett volna az együttműködés (például a monarchia piacának megőrzése jót tett volna a kisantatnak, Magyarországnak és Ausztriának is). Ugyan az 1920-as években Franciaország megpróbálta meghirdetni Európa gazdasági összekalapálásáról, de a nagy gazdasági világválság elvitte a kollektív szándékokat és az európai status quot is. A tárgyalásos megállapodásoknak és a békés revíziónak annyi lett.

Kicsinek lenni jobb, mint halottnak

Magyarországon a revíziópolitika lett az úr, a szélsőjobb (és részben a kormánypárt, illetve a hadsereg) teljes visszacsatolást akart, a szociáldemokraták pedig legalább etnikait. Így senki nem mert szembe menni a revíziót ígérő nagyhatalommal, Hitler Harmadik Birodalmával. És ez a kötés a náci Németország végjátéka alatt sem oldódott.  Úgyhogy Magyarország másodszor is kénytelen volt elviselni Trianon következményeit. (Megjegyzendő: Bethlen István 1944-ben azt mondta: jobb megbékélni Kis-magyarországgal, mint újabb katasztrófába rohanni.)

Nacionalizmus, bűntudat, súlykolás

Vásárhelyi Mária a Trianon-kép megváltozásáról beszél: a Horthy-rendszer agresszív nacionalizmusát a Kádár-rendszer bűntudat-sulykoló hallgatása követte, és mindkét hozzáállás erősen akadályozta a Trianon-trauma feldolgozását. (Pedig az 1970-es években is a lakosság mintegy 70 százaléka vállalta azon véleményét, hogy Trianon fontos és fájó kérdés.) És ez a kettősség a rendszerváltás után is tovább élt, így a felnőtt lakosság Trianon-képe  - a baloldal némasága okán – a jobboldali értelmezéshez igazodott. (Holott 2001-ben csak a lakosság 30 százaléka tudta, hogy mennyi területet vágott le a trianoni döntés, aztán szép lassan javult a helyzet, 2006-ban már a megkérdezettek 50 százaléka eltalálta a helyes választ.)

Mindenhol sok-sok magyar

A békeszerződés hátterében meghúzódó problémák közül – a jobboldali Trianon-mítosz terjedésének köszönhetően – csak a lakosság 10 százaléka emelte ki az erőszakos nemzetiségi politikát. (30 százalékuk pedig úgy gondolta, hogy a zsidók és kommunisták aknamunkájának eredményeképpen harmadolták Magyarországot.) És ezzel párhuzamosan – figyelmeztetett a trendekre Vásárhelyi) 2001 és 2006 között megduplázódott, 43 százalékra nőtt azok száma, akik szerint a trianoni döntésbe nem szabad belenyugodni. (E körnek egyébként csak 15 százaléka tudta, hogyan alakultak a határon túli magyar területek etnikai viszonyai, például a Nagy-magyarország illúzióját kergető magyarok több mint fele gondolja úgy, hogy Erdély lakosságának több mint a fele magyar, pedig a valós arány csak 20 százalék.)

A jobboldal megrepedt

Ma a német politika számára – a 15 millió, például csehországi, lengyelországi német kitelepítése ellenére – evidencia, hogy nem próbálja meg felülírni a II. világháború után kialakult határokat, mondta Bauer Tamás. A volt SZDSZ-es politikus szerint a kommunista rendszer megdöntése után emancipálódtak a magyar kisebbségek. Az Antall-kormány alatt egyfajta kettősség jellemezte a magyar kisebbségi politikát, Antall ugyan eleresztette a „15 millió magyar miniszterelnöke vagyok” mondatot, de kisebbségi alapszerződéseket kötött egyes szomszédos országokkal, például Ukrajnával (és ennek kapcsán repedt is a magyar jobboldal, lásd: MDF kontra MIÉP).

Határokért cserébe

És az antalli utat követték a szocialisták és a szabaddemokraták 1994-től, és bármilyen fájók is voltak a Benes-dekrétumok, a kormánykoalíció nem kísérletezett visszavonatásukkal. Jött viszont a szerb-magyar, román-magyar alapszerződés, és a két szomszédos állam garantálta is a nemzetiségi autonómiát, cserébe Magyarország újra elismerte a határok sérthetetlenségét. Azaz a cél, hogy a kisebbségek küzdhessenek kultúrájukért, szimbólumokért, de szigorúan a többségi ország rendszerébe integrálódva. Ám Bauer szerint a Fidesz vezetésével a jobboldal elutasította a kisebbségi politika európai útját, létrehozta a később a magyar állam és a kisebbségek hivatalos kapcsolatát deklaráló MÁÉRT-et, majd kormányon elfogadta a státustörvényt. Ám az Európai Unió nyomására ki kellett üríteni a státustörvényt.

Defenzív szocik

A 2002-es választás után a Fidesz a Magyarok Világszövetségével összekapaszkodva nekifutott a kettős állampolgárságról szóló népszavazásnak, amit el is vesztett. A szocialisták azonban defenzívába szorultak a nemzetiségi kérdésben, Bauer szerint ennek a hátrálási folyamatnak volt a végpontja, hogy most a parlament áldását adta a kettős állampolgárságra. Ami, vélekedett Bauer, ellentétes az európai jogi szellemiséggel, ugyanis a kettős állampolgárságot csak a Balkánon használják a kisebbségi bajok orvoslására. Azt a jobboldali érvelést, miszerint a kettős állampolgárság szimbolikus kérdés, Bauer nem vitatja, de szerinte a jogszabály annak a jelképe, hogy Magyarország ki akarja terjeszteni politikai közösségét.

És ezt erősíti, hogy a parlament a kettős állampolgársággal együtt a parlament elfogadta a ’20-as, ’30-as éveket idéző Trianon-emléknapról szóló törvényt. És az, hogy a szocialista frakció csak azért nem voksolt igennel a jogszabályra, mert nem fogadták el módosító javaslatait, azt jelenti, hogy az MSZP csúnyán behajolt a jobboldalnak.

Népszavazás távozz!

Szabad hozzászólások következnek, az egyik kérdező azt firtatja, nem lehetne-e népszavazással megváltoztatni a kettős állampolgárságról szóló törvényt. Senki nem tanácsolja neki. Közben az atv.hu tudósítója felfedezi, hogy itt a fél szocialista frakció, például eljött Lendvai Ildikó és Mesterházy Attila is, Molnár Csaba.

Felszállott a turul ország házára

Lendvai egyből kis fejti, hogy a politikának három dolga van Trianonnal, vagy Trianon miatt. Az első, hogy különös érzékenységgel kell kezelni a határon túl élő magyarok helyzetét, hogy az anyaország ne rántsa rá a kisebbségi magyarokra a többségi államot. A másik feladat, hogy le kell szögezni: kulturális nemzet igenis van, és ebbe beletartoznak a határon túli magyarok is. És a harmadik dolog a nemzet védelme, mert most valami rettenet történik a nemzet kisajátításával, mert a nemzet Orbán Viktor és a Fidesz, a többiek pedig kirekesztettek – a végén még turult fognak röptetni a parlament kupolacsarnokában.

A balos múlttal sem ártana

Vásárhelyi válaszában lekapja a szocialistákat a tíz körmükről, hogy nem most kellene elkezdeni foglalkozni Trianonnal, Ormos pedig azt tanácsolja, hogy a saját múltjával is nézzen szembe a baloldal.

Ha lemaradt a Gyurcsány-interjú élő adásáról, az atv.hu-n egy óra késleltetéssel megtekintheti a beszélgetést.