István 2004-ben vett fel 7,5 millió forint kölcsönt, egy 70 négyzetméteres, 16 millió forintért vásárolt budapesti lakásra. A hitelhez fedezetként édesanyja ingatlanát is bevonta a Credit House Ingatlanfinanszírozási Zrt. „64 ezer forintot kellett fizetnünk havonta, 20 éven keresztül, de ez akkoriban nem jelentett gondot, mert művezetőként 230 ezer forintot vittem haza. Két év múlva azonban csődbe ment a cég, nekem pedig 8 hónapon keresztül nem volt munkám, a törlesztő részleteket nem bírtuk fizetni” – mondja a kétgyermekes családapa.

A hitelt folyósító cég időközben a tartozást eladta egy kft-nek, amely már 25 millió forintot követelt a családtól – ennek fejében törölték volna az adósságukat. „Ezt mi nem tudtuk megtenni, ezért édesanyám házát, aki időközben meghalt, lefoglalták és elárverezték. Az a 65 négyzetméteres ingatlan 14 millió forintot ért, tehát papíron még így is maradt jócskán tartozásunk” – folytatja István. Arra a kérdésre, hogy miért nem egy banktól vettek fel hitelt, azt feleli, gyorsan kellett a pénz, mert a lakás már le volt foglalózva, és a Credit House-nál ez megoldható volt rövid időn belül.

300 ezer család veszélyben

Istvánéknak jelenleg esélye sincs arra, hogy a tartozásukat törlesszék, mivel a családfő egy kerületi önkormányzati cégnél dolgozva 70 ezer forintot visz haza havonta. A hitelt folyósító cég és az adósságot behajtó kft István szerint több szabálytalanságot is elkövetett, ezért az ügyet jogi útra terelték. Ezért bíznak abban, hogy el tudják kerülni az egyre jobban fenyegető kilakoltatást: a napokban kaptak egy felszólítást, hogy 15 napon belül hagyják el a lakást.
István és családja csak egyike annak a – becslések szerint – 300 ezer családnak, akiket közvetlenül fenyeget a kilakoltatás. Ennél is többen vannak azok, akik a minimálbér összegét meghaladó mértékben folyamatosan több mint kilencven napon keresztül nem tettek eleget a banki követeléseknek. A közkeletű néven csak BAR-listásként emlegetett adósok száma ijesztő mértékben növekszik: március végén 825 ezren voltak, miközben egy évvel korábban „csupán” 655 ezren – ami huszonhat százalékos növekedést jelent –, 2005 decemberében pedig 321 ezren.

Forinthitel és magáncsőd?

Ez azt is jelenti, hogy az előző kormány által életre hívott krízisalap és a banki magatartáskódex a legnagyobb bajban lévő hitelesek helyzetén érdemben nem tudott javítani, a probléma megoldása (enyhítése) az Orbán-kabinet nyakába szakadt. Ötletekből nincs is hiány. Felmerült a devizahitelek forintosításának lehetősége, amelyről azonban kiderült: sok száz milliárd forintba kerülne, és ezt a költséget közelebbről meg nem határozott módon osztanák meg az állam és a pénzintézetek között. (Az adatok szerint a 6 ezer milliárd forintnyi lakossági devizahitel állományból 2800 milliárd forint a lakáshitel tartozás.)

Ráadásul a csőd szélén álló családok az árfolyammozgástól ugyan védett, de még mindig terhes hitelt továbbra sem tudnák fizetni. Matolcsy György, a következő kormány gazdasági minisztere szerint ebben az esetben az állam megvásárolhatná az ingatlant, és azt bérleményé alakíthatná át. Ezt a megoldást a Bankszövetség is felvetette, mi több, az önkormányzatoknak jelenleg is van ilyen jogosítványuk – csak éppen érdemben nem élnek vele.

A KDNP a magáncsőd bevezetésével segítene a bajba jutott devizahiteleseken. Az elképzelés szerint az adós a bíróságon jelenthetné be fizetésképtelenségét és kérhetné a csődvédelmet, majd a bíróság egy „családbiztost” rendelne ki mellé, akinek az lenne a feladata, hogy az adóssal közösen többéves tervet készítsenek arról, miként lehetne a családot talpra állítani. Végül kezdeményezhetné, hogy az erre a célra létrehozott állami pénzintézet, piaci áron vásárolja meg az ingatlanát. Így az adós nem kerülne az utcára, hiszen bérlőként a lakásban maradhatna.

Már csak a csodában bíznak

„A devizahitelesek megmentésével kapcsolatban bedobott újabb és újabb ötletek nyomán tapasztalataink szerint az adósok egyfajta csodavárásban vannak, arra számítanak, hogy meg fogják őket menteni. Ennek a várakozásnak azonban egyelőre nem sok alapja van” – fogalmazott megkeresésünkre a Banki Hitelkárosultak Egyesületének főtitkára. Lénárd Mariann reálisnak tartja a becslést, miszerint 300 ezer családot fenyeget a kilakoltatás. Ráadásul úgy látják, egyre inkább bajba kerülnek a középosztályhoz tartozó emberek is, akik annak idején nem felelőtlenül, hanem átgondoltan vettek fel hiteleket.

Lénárd Mariann szerint a megmentési ötletekkel kapcsolatban az a gond, hogy senki nem tud semmit a részletekről. A devizahitelek forinthitelre történő átváltásánál a költségek megfizetésén túl az is kérdés, hogy milyen árfolyamon történjen a konverzió – nem mindegy, hogy 130 forintos, vagy 180 forintos svájci frank árfolyamon, hiszen ez egyénenként súlyos tízezreket is jelenthet havonta.

A bérlakás jó lenne

A magáncsőd intézményével kapcsolatban a főtitkár szerint az a probléma, hogy a magyar családok nem feltétlenül akarnak együttműködni egy csődbiztossal, hiszen a még mindig gyakori fekete bevételek így lelepleződnének. Jobb kezdeményezésnek tartják az ingatlanok állami alapból történő megvásárlását, és bérlakássá alakítását.

„Nem értem, hogy az önkormányzatok miért nem élnek ezzel a lehetőséggel, hiszen kedvező források állnak számukra rendelkezésre ehhez. Ez jobb megoldás lenne, mint a szükséglakások fenntartása. Spanyolországban egyébként a bankok és az állam közösen vásárolják meg az eladósodott ügyfelek ingatlanát, ahol a lakó bérlőként ott maradhat, sőt később akár a visszavásárlásra is sor kerülhet” – fogalmazott az atv.hu-nak Lénárd Mariann, megjegyezve, hogy bérlakásokra egyébként is szükség lenne, ez a rendszer sokakat megóvott volna attól, hogy hiteleket vegyenek fel.     

A bankok nem hajlanak

A főtitkár úgy véli, a hitelkérdésben az igazi probléma az, hogy az extraprofitra szert tevő bankok továbbra sem hajlandóak részt vállalni a kockázatokból – sem az adósságrendezés során, sem az új hitelek megkötésekor. „Az előző kormány döntött például az áthidaló kölcsönről, amelyet a munkahelyüket elveszítő hitelesek igényelhetnek. A banki ügyintézők azonban sokszor széttárják a kezüket, hogy ők ilyet nem tudnak intézni, nincs megfelelő formanyomtatványuk. De olyan is volt, hogy az elbírálás 105 napig tartott, és végül azért utasították el a kérelmet, mert csak azok igényelhetnek áthidaló kölcsönt, akiknek 90 napnál nem nyúlt hosszabbra a tartozásuk” – mondta Lénárd Mariann.

Hozzátette: akkor is leginkább sablonos elutasításokkal találkoznak, amikor az ügyfél azt mondja, ő nem tud havi 200 ezret fizetni, csak havi 150 ezret – pedig elvileg a banknak is érdeke lenne, hogy valamennyi pénzhez mégiscsak hozzájusson.

A főtitkár szerint az ügyfelek mellett a bankoknak, sőt az államnak is osztoznia kellene az árfolyam ingadozásból és a kamatváltozásból eredő kockázatból. És ezt törvényi úton kellene szabályozni, hiszen például a banki magatartáskódexet is sokan üdvözölték a bevezetésekor, ugyanakkor nincsen olyan jogszabály, amely kikényszerítené a betartását – jegyezte meg.

atv.hu / Sebestyén István