Családi adózás – ez az egyik kulcsszava a Fidesz és a KDNP adórendszer-változtatási elképzeléseinek. Korábban kereszténydemokraták már előrukkoltak egy törvénytervezettel, aminek kidolgozásakor a francia modell volt az irányadó. (Franciaországban a két gyereket nevelők adójának 60 százalékát engedi el az állam, három csemete esetében ez az arány már 75 százalék.) Csakhogy amíg a francia modell egy viszonylag tiszta szisztémára épül, addig Magyarországon sokszorosan összefonódik a családi támogatások és a szociális juttatások rendszere, azon egyszerű oknál fogva, hogy a nagycsaládosok általában szegények.

Külön az adó, külön a segély

Ám a jelek szerint a jövőben nem gubancolódnának össze ennyire a családi és szociális támogatáspolitika szálai. „Álláspontunk szerint a segélyezési rendszert el kell különíteni azoktól a családtámogatási rendszerektől, amelyek azokra vonatkoznak, akik tudnak gondoskodni magukról, pontosabban, akiknek adózott jövedelme van” – magyarázta a Heteknek adott interjújában Soltész Miklós. Az új kormány szociális államtitkára szerint a családi típusú adózás visszaállítása nem csak a gyermekvállalást, hanem a gyermeknevelést is támogatja, illetve a középrétegek lecsúszását is megakadályozza.

Visszaszorítják az univerzális támogatásokat

Már csak azért is, állította Soltész, mert szintén a további elszegényedést gátolja a családi pótlék értékállóságának biztosítása is. (Az azonban más kérdés, hogy a legszegényebb családok miként jutnak hozzá ehhez a dotációhoz, ugyanis a támogatás utalását a Fidesz és a KDNP az iskoláztatáshoz kötné a gyerekek érdekében. És az új kormánypártok csavarnának egyet a jelenlegi univerzális támogatások rendszerén is, és megpróbálnak kialakítani egy, a leginkább rászorultakat célzott segélyekkel segítő szisztémát. Ennek mikéntjéről azonban csak találgatni lehet.

Túl bonyolult

Csak annyi biztos, hogy családi adózás márpedig lesz, de formája egyelőre ismeretlen. Az említett francia modell például egy a családtagok számán alapuló hányadossal osztja el a família összjövedelmét, és az így kapott eredményre számol adókulcsot. Ez viszont azt jelentené, hogy a jelenlegi adórendszert legalább három újabb adókulcs bonyolítaná, márpedig a Fidesz deklarált célja az adószisztéma egyszerűsítése. Átemelheti a kormányzat a Németországban dívó úgynevezett házastársi adózáshoz, ami összevonja, majd kettővel osztja a család bevételét, és így állapítja meg az adókulcsot. Csakhogy ez a szisztéma akkor nem jelent érdemi könnyebbséget, ha férj és feleség nagyjából ugyanannyit keres, illetve figyelmen kívül hagyja a gyerekek számát is.

A magyar rendszer részre hajló volt

Akad még egy rendszer, amelyik ugyan szintén figyelmen kívül hagyja a gyerekszámot, ám érdemi könnyítést jelenthet. Lényege: mindenki egyénként és azonos kulccsal adózik, ám a gyereket nevelők adósávját kitolják, így a legtöbben a legalacsonyabb kulcs alapján adóznának. És persze visszanyúlhat a kormányzat az 1998 és 2002 közötti ciklus gyakorlatához, amikor egy gyerek után 3, két gyerek után 4-4, több gyerek után pedig csemeténként 10 ezer forintot lehetett leírni havonta az adóból. Csakhogy ez a rendszer a módosabb családoknak kedvezett, a szegény famíliák jövedelme kisebb volt annál, semhogy érdemben érvényesíteni tudták volna a kedvezményt.